Századok – 1955

Tanulmányok - Balázs Béla: A személyes visszaemlékezések felhasználása népi demokráciánk történetének feldolgozásában 882

886 BALÁZS BÊLA nálást. Egyes helyeken, mint pl. Orosházán, Gádoroson 1934-ben a rendőrség provokációk szervezésével is igyekezett felgöngyölíteni a kommunista színezetű mozgalmakat. Agent provocateurök illegális mozgalmat indítottak, amelybe számos parasztot sikerült bevonniok. A felszámolás során 60 parasztot tartóztattak le, közülük többeket börtönbüntetésre ítéltek. Ha a legális szervezkedés lehetőségének megszűnése vagy nagymérvű megnehezítése súlyos csapást is jelentett a helyi baloldali mozgalmak számára, mert sokakat visszavonulásra kényszerített, a mozgalom nem halt el. Munkahelyeken, piactéren, ahol munkaalkalomra várakoztak a földmunkások, kocsmában, mindenütt, ahol emberek összejöttek, a helyzetadta körülmények között, folyt a kommunista, szocialista agitáció. A moszkvai rádió magyarnyelvű adásainak a hallgatása rendkívül elterjedt volt. Sokszor csak nagy nehézségek leküzdése árán juthattak hozzá, hogy megbízható helyen hallgathassák adásait. A Szovjetunió eredményeiről, az ötéves tervek sikeréről szóló hírek azután szájról szájra jártak és szélesebb tömegek számára reményt és bíztatást jelentettek a Horthy-fasizmus kietlen, nyomasztó évei alatt. Mai szemmel nézve ez talán túl kevésnek tűnik, de az akkori helyzetben, főleg falun, sokat jelentett, hogy léteztek ezek a kis élcsapatok, amelyek fenntartották a mozgalmat és befolyást gyakoroltak a lakosságra. Az akkori helyzetben ez azt jelentette, hogy a lakosság nem állott teljesen egyedül, magárahagyatva a fasiszta állam- és propagandagépezettel szemben. Támaszt és reménységet jelentett sokak számára, éppen a legszegényebb, legeinyomott abb rétegekben, hogy eljutott hozzájuk — ha sokszor kezdetleges formában is — a felszabadulást, a boldogabb életet megcsillantó kommunista agitáció. Bonyolult feladat lemérni a Horthy-fasizmus viszonyai között a kommunisták, a kommunista színezetű mozgalmak tömegbefolyását. A helyzet helyi ismerőinek egyöntetű megállapítása szerint a Horthy-fasizmus idején, de különösen érezhető módon a második világháború utolsó éveiben, Sztálingrád után, a fentemlített községekben a lakosság 50—60%-a a baloldallal rokonszenvezett, antifasiszta, demokrata érzelmű volt. A kormánypártoknak, minden hivatalos támogatás dacára, soha sem sikerült megvetniük a lábukat ezekben a községekben, a nyilaspártok pedig, amelyek a tömegpárt igényével léptek fel és főleg a földmunkásokat, szegényparasztokat igyekeztek megnyerni, 30—40 tagot számláltak : értelmiségieket, gazdatiszteket, kisiparosokat, kupeceket, akiket azonban a lakosság nem vett komolyan és mindvégig elszigetelt kis csoportok maradtak. Jellemző, hogy pl. Gádoroson csak egyszer vonult végig a főutcán tüntetően egy csoport egyenruhás helyi nyilas. Soha többé nem merték ezt megismételni, mert hetekig a köznevetség és gúny tárgyai voltak az egész faluban. Hogy a politikai helyzetkép így alakult a Horthy-fasizmus idején, abban — figyelembe véve a vidék agrárproletár jellegét és régi, agrárszocialista hagyományait is — kétségtelenül komoly szerepe volt a helyi kommunisták, baloldaliak tevékenységének, agitációjának, akik, habár sokszor bonyolult áttételeken keresztül, de ilyen vagy olyan formában befolyást gyakoroltak a lakosság politikai hangulatára, fokozták annak ellenséges, elutasító magatartását a Horthy-rendszerrel, a fasizmussal szemben. Hogy nem a Szociáldemokrata Párt, vagy más »ellenzéki« pártok voltak azok, amelyek a Horthy-fasizmus idején élén álltak az antifasiszta, demokratikus érzelmű lakosságnak, hanem a kommunisták, bizonyítja az is, hogy a felszabadulás után a községek közismerten legöntudatosabb, legharcosabb