Századok – 1955

Közlemények - Sarlós Béla: A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban 75

A PESTI MUNKÁSSÁG FORRADALMI IIARCA ÉS PROGRAMJA 1848-BAN 85 val ellenforradalmi tüntetést és zavargást tudtak provokálni. Ezek a zavar­gások egyrészt elterelték a figyelmet a munkásság követeléseiről, másrészt megadták az alkalmat a kormánynak arra, liogy a bekövetkezett zavar­gások miatt a népgyűléseket erősen korlátozza és ellenőrzés alá vegye. A munkásmozgalom szempontjából egyáltalán nem közömbös az sem, hogy magukban a zavargásokban kik vettek részt. A vizsgáló bizottság jegyző­könyve szerint összesen 14 embert tartóztattak le a zavargásokban való rész­vétel miatt. Ezek közül: 8 iparossegéd és inas, 2 mester, 1 kereskedősegéd és 3 napszámos. Jellemző, hogy a három napszámos közül egy az egyik pesti ügyvéd bérese volt. A jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy az incidensekben a német katonaság és a nemzetőrség egy része is részt vett. Áprilisban pedig már csak kivételes esetekben vettek fel a nemzetőrségbe iparossegédeket. De még ha fel is tételezzük, hogy a vizsgáló bizottság — még ismertetendő — erélytelensége folytán a letartóztatottak számából nem lehet a zavargók szá­mára és összetételére következtetni és a zavargásokban nem 8 iparossegéd és tanuló vett részt, hanem jóval több, akkor sem áll semmiféle adat rendelke­zésre annak alátámasztásához, hogy a zavargásokban a munkásság tömegesen vett volna részt. Kiemelendő, hogy maguknak a zavargásoknak sem volt kizárólagosan antiszemita jellege, hanem az a radikálisok ellen is irányult. Körösi Sándornak, a Nemzeti Színház egjdk színészének a vizsgáló bizottság előtt tett vallomásá­ból kiderül, hogy a tömeg nemcsak a zsidókat, hanem a »vörösszalagosokat« is bántalmazta. Vasvári Pálnak már említett április 15-i beszédéből pedig ismer­jük, hogy a pesti kispolgárság egy része, különösen a céhmesterek, gyűlölték és üldözték a vöröstollas, vörösszalagos radikálisokat. A céhmesterek jól tudták, hogy a radikálisok bizonyos mértékig támogatják a céhlegények mozgalmát, általában a kispolgárok tisztában voltak azzal, hogy a radikálisok a forra­dalom vezetői, elsősorban tehát az ő számlájukra írták a »folytonos zavar­gások által bekövetkezett súlyos sorscsapásokat«. Ha tehát a forradalom, továbbfejlődését meg akarják akadályozni, akkor a radikálisokat is le kell járatniok, népszerűtlenné kell tenniök. Köztudomású volt az is, hogy ebben az időszakban egyedül a radikálisok követelték komolyan a zsidóság emanci­pációját, antiszemita megmozdulás tehát közvetve a radikálisok helyzetét is gyengíti. Mindezt még a 19-i gyűlés napján Vasvári azonnal felismerte és élesen megtámadta a gyűlés főszervezőjét : Nagy Ferencet, de még ugyan­aznap az utca nyilvánossága előtt kíméletlenül felelősségre vonta Nyáry Pál is. Figyelemre méltó ezzel szemben Batthyány miniszterelnök magatar­tása Nagy Ferenccel kapcsolatban. Ö már nem vonta felelősségre a gyűlés és a zavargás kezdeményezőjét, sőt teljes büntetlenségről biztosította, ha a 19-én délutánra általa összehívott újabb gyűlést nem tartja meg. Batthyány is tisztában volt tehát azzal, hogy az április 19-i megmozdulás nemcsak antisze­mita tüntetés, hanem a munkásmozgalom leszerelése mellett a radikálisok ellen is irányul s hogy ez éppen kapóra jön a kormánynak ahhoz, hogy megál­lítsa a munkásmozgalmat s egyben gyengítse a radikálisokat. Batthyány is ismerte Vasvári április 15-i beszédét, tudta, hogy a feloszlott közcsendi bizott­mány : a pesti »mellékkormány« nemcsak tekintéllyel, hanem szükség esetére fegyveres tömeggel is rendelkezett, tehát a kormány helyzetét szilárdítja meg, ha a radikálisok pozícióját gyengíti. A radikálisok ellen ezekben a napok­ban folyt rágalmakról és támadásokról elkeseredett hangon szól egyébként Fekete Antal is a vizsgáló bizottsághoz beadott nyilatkozatában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom