Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
/ 850 BAETA ISTVÁN vagy bármivel fellázítani a népet annyit tesz, mint kevesbíteni azon erőt, melyre szükség van a haza megmentése munkájában«. S a nép igényeinek bátor szószólója, Táncsics hamarosan átmeneti hallgatásra kényszerül : az országgyűlési jobboldal követelése és vidékről érkező vádaskodások következtében Madarász rendőrfőnök közli vele, hogy ha »izgatásait« abba nem hagyja, »legelső alkalommal őt, mint a szabadság s országos függetlenség megvédésének akadályozására a Camarilla érdekében lázítót törvény elibe fogja a kormány állíttatni«. S Táncsics, Madarász szavai szerint, »belátva a múltkoriak rossz hatását«, megszégyenítve kénytelen megígérni, hogy »jövőre nem fog illyesre okot,adni«.3 Az országgyűléshez ugyan továbbra is nagy számmal érkeznek a kérvények, amelyekben a föld népe régi és friss sérelmeinek orvoslását, történelmi igazának elismerését sürgeti a törvényhozók testületétől, ezek a kérvények azonban már bemutatásra sem kerülnek. A paraszti igények megvizsgálása a kormány és az országgyűlés közös egyetértésével a győzelem kivívása utáni időre tolódik el, nem így a jobbágy telkeiket vesztett birtokosok kártalanításának ügye. Mint három hónappal korábban, úgy december végén is ellenséges seregek nyomulnak a főváros felé, amikor az országgyűlés napokon át arról tárgyal más ügyeknél csak ritkán tapasztalt érdeklődés közepette, hogy milyen kulcsot alkalmazzanak a volt úrbéres földekért fizetendő kártérítés megállapításánál. A néphez intézett népfelkelési és újoncozási felhívások ugyanakkor — a szeptemberi felhívásokhoz hasonlóan — nyomatékosan utalnak arra az áldozatra, amelyet a birtokos osztály önként hozott a jobbágyság felszabadításával, de mégcsak nem is érintik a kielégítetlen parasztköveteléseket, ha csak a rokkantaknak kilátásba helyezett, de soha meg nem adott 10 hold földet nem tekintjük ilyen ígéretnek. Az országgyűlést december utolsó napján a kártalanítási törvényjavaslat vitájából riasztotta fel az ellenség fenyegető közelségének a híre s a Debrecenbe költözés lényegében helyes, de elsietett végrehajtása után úgy látszott, hogy az önvédelem megszervezésének súlyos gondjai között hosszú ideig nem kerülhet előtérbe az önvédelmi háború terheit elsősorban viselő parasztság kielégítésének a kérdése.4 3 Kossuth Madarászhoz intézett utasítását és Madarásznak az elintézésre vonatkozó hátiratát 1. KÖM. XIII. 873. 1. 4 A polgári történetírás jellegéből természetszerűen folyt az a magatartás, amely 1848/49-es forradalmunk és szabadságharcunk egészének tartózkodó értékelésén belül nem tudott eljutni addig, hogy a parasztkérdésben meglássa a nagy történelmi fordulat egyik kulcskérdését és jelentőségéhez mérten foglalkozzék vele. Marxista és a marxizmus módszerét részben vagy egészen elsajátító haladó polgári történészek rakták le az 1848/49-es parasztkérdés helyes értékelésének alapjait s tárták fel a paraszt mozgalmak hatalmas forrásanyagát, lefolyásuk tényszerű összefüggéseit. Az alapvetést még Szabó Ervin végezte el az első világháború utolsó évében. Közismert, sokat használt munkájában (Társadalmi és pártharcok a 48/49-es forradalomban. Első kiadása Bécsben jelent meg 1920-ban, Magyarországon 1945 óta többször kiadásra került), a ma isnierthez képest hiányos forrásanyag alapján ugyan, de az osztályviszonyok éles kritikai szellemben való elemzésével lényegében helyesen látta meg a kérdés döntő fontosságát, a birtokos nemességnek a forradalomban betöltött funkcióját azonban nem ismerte fel, s így nem tudta megérteni Kossuth egységfront-politikájának lényegét sem. A helyes mértéket· — polgári forradalmunk és szabadságharcunk egészének alapvető értékelése keretében — Révai József állította fel, aki rámutatott arra, hogy a kossuthi egységfront-politikának a parasztkérdós is alá volt rendelve, de hangsúlyozta azt, hogy a paraszti igények fokozottabb szem előtt tartása és kielégítése — különösen a szabadságharc ellenségeinek bizonyult birtokos rétegek rovására — nem gyöngítette, hanem erősítette, szilárdabbá tette volna a függetlenség megvédésére kialakult egységfrontot (Marxizmus, népiesség,
