Századok – 1955

Krónika - Bolgár Elek 805

\ KRÓNIKA BOLGÁR ELEK Bolgár Elek akadémikus halálával súlyos veszteség érte a Magyar Tudományos Akadémiát, a magyar társadalomtudományt. Barátai és tanítványai, olvasói és tisztelői egyaránt nemcsak a kommunista párt hű fiát és lelkes harcosát, a magyar nép ügyéért lelkesedő és küzdő politikust, közírót és diplomatát gyászolják elhunytával, hanem a társadalomtudományok kiváló művelőjét, a nagytudású történészt és jogászt is. Bolgár Elek akadémikus a jogi kar elvégzése után egészen fiatalon, az 1900-as évek második felében kezdte meg tudományos munkásságát. Több könyve és tanulmánya jelent meg, amelyekben a korabeli polgári szociológia módszereit és tételeit vette éles bírálat alá. Már ekkor csatlakozott a magyarországi szocialista munkásmozgalomhoz, annak balszárnyához, és tudományos munkásságát a legszorosabban összekapcsolta a magyar munkásosztály politikai harcaival. Nagyobb munkáin kívül számos kisebb cikke és tanulmánya jelent meg a korabeli magyar folyóiratokban. A forradalom érlelődése Magyarországon természetesen döntő hatással volt élete további sorsára. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Magyarországon is megélénkülő forradalmi mozgalom egyre inkább magára vonta figyelmét, és 1918 végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, amelynek haláláig hűséges harcosa maradt. A rohanó események egy időre elvonták a tudományos munkásságtól, a Magyar Tanácsköztársaság bécsi követe volt, utána pedig a külügyi népbiztos helyetteseként végzett jelentős munkát. Ugyanakkor a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán kinevezték à történelem tanárává. A Tanácsköztársaság bukása után negyedszázadon keresztül az emigrációban folytatta tudományos munkásságát, előbb Bécsben, majd hosszabb ideig Berlinben, végül pedig majdnem egy évtizedig a Szovjetunióban. Ez a tudományos munkásság ezekben az években sem szigetelődött el politikai tevékenységétől, harcos állásfoglalásától. Ekkor is a nemzetközi munkásmozgalom ügyéért, a Szovjetunió ügyéért ragadott tollat. Ekkor fordult érdeklődése különösebben az egyetemes történet és ezen belül a diplomáciatörténet felé. A Szovjetunióban eltöltött évek során pedagógiai főiskolai, majd egyetemi tanárként működött, mint az egyetemes történelem előadója. Magyarországra a felszabadító Szovjet Hadsereg harcosaként tért vissza a hosszú emigráció után. Ekkor ismét a felszabadult magyar nép érdekében folytatta közéleti és tudományos tevékenységét. Több tanulmányában mutatta meg a magyar népnek nagy példaképét, a Szovjetuniót, mutatott rá