Századok – 1955

Szemle - Győri György: 170 esztendő (Ism. Berend Iván) 803

SZEMXE 803 Problematikus azonban az a megoldás, melyet a kötet összeállítója a magyar nyelvű szövegek teljes nyelvi megértetése érdekében alkalmaz. XVII. századi magyar nyelvű emlékiratok, történeti művek népszerű kiadása bonyolult feladat. Ezek a szövegek hemzsegnek a latin nyelvű szavaktól, moiídatoktól, s nem kevés bennük a magyarázatra szoruló régi magyar kifejezés sem. Tordai Zádor — hogy a szükségképpen nagyszámú lábjegyzetet elkerülje — a Bán Imre-féle kiadás nyomán haladva a szöveg nyelvi megértéséhez szükséges minden kiegészítést (latin szavak, mondatok fordítása, magyar szavak, fordulatok magyarázata) magában a szövegben, szögletes zárójelben helyez el. Ez a megoldás nem szerencsés. A sok zárójel a szöveget apró részletekre tagolja, az olvasást nehézkessé, a szöveget magát élvezhetetlenné teszi, a latinul értő olvasót feleslegesen rákényszeríti a fordítások tudomásulvételére, a kevésbé képzettet állandóan kizökkenti a mű hangulatából. Figyeljük meg pl. a következő bekezdést (84. 1.) : »A község [város lakossága] előtt mindjárt vilescálni [lebecsültetni] kezdék, mely az ecelesiasticus statussal való inaequalitásból kolligálván [az egyházi renddel való egyenlőtlenségemből következtetvén], hogy nem méltó engemet azzal egyarányú statusban [állapotban] tartani, (melyet menten lejövetelemkor az uraktól megkívántam, hogy őkegyelmekkel [t.i. a papokkal] egy privilégiummal [kiváltsággal] bírjak), ezért tusakodott mindeddig velem a város olyan acriter [hevesen, kitartóan], s csak azt a privilégiumot is azért obtineáltam [nyertem el] olyan nehezen, melynek ma is fuvom a tarlóját.« Véleményünk szerint ez a módszer a régi magyar művek népszerűsítésének nem tesz jó szolgálatot, és akár a lábjegyzetek alkalmazása, akár a lábjegyzetek és szójegyzék látszatra nehézkesebb kombinálása megfelelőbb eljárás e szövegek megértetésére és megszerettetésére. Ugyancsak zavarólag hat az Apologia Bibliorum szövegében alkalmazott nagymennyiségű zárójel : itt a fordító a szükséges kiegészítő szavak mellett az eredeti nyelven is közölni kívánt szavakat, szócsoportokat teszi szögletes zárójelbe, holott természetszerűleg ezeknek is lábjegyzetben volna a helye. Szólnunk kell végül a szövegekhez csatlakozó tárgyi megjegyzésekről. Ezek az egyes művek végén helyezkednek el, általában tömörek és ugyanakkor kielégítőek ; a szereplő személyekről"·jó jellemzést adnak. Mindössze az Apologia néhány pontján hiányoljuk a magyarázatot (pl. 254. 1. : Lat., Jun., Trem. ; 255. 1. : J. T. ós M. Polus-féle gyűjtemény ; 279. 1. : Kai, Pihel ; 280. 1. : Hiphil.). Végül még egy megjegyzés : az a körülmény, hogy a tárgyi jegyzetek az egyes művek végén helyezkednek el, sok egymásrautalást tesz szükségessé, különösen a személyekre vonatkozólag ; felvethető a kérdés, nem lett volna-e helyesebb a személyekről mondottakat a mű végén betűrendes életrajzgyűjteményben közzétenni. Külön kell megemlékeznünk a kötetben található nagyszámú fényképmásolatról, melyek Tótfalusi nyomdászi tevékenységét a szem számára is megelevenítik. Kár, hogy a legdekoratívabb címlapok : az amszterdami bibliáé, a Hármas históriáé, valamint az amszterdami betűmintalap kimaradtak az illusztrációk közül. Fentiekben sokat beszéltünk a kiadvány kisebb-nagyobb hibáiról. Mindezek azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy a kötet ebben a formában is szép és hasznos munka : először ad teljes képet Tótfalusi írásaiból elénkrajzolódó alakjáról, s jelentős szolgálatot tesz annak érdekében, hogy a nagy magyar nyomdász küzdelmeit, s ezen keresztül a korszak problémáit minél szélesebb rétegek ismerjék meg ; hogy Tótfalusi alakja ne csak a szakemberek, hanem a tömegek tudatában is a haladó hagyományaink sorában őt megillető igen jelentős helyet foglalja el. Mint közös magyar—román kiadvány, a kötet figyelmeztet arra, hogy Erdély haladó hagyományainak ápolásában a magyarországi és romániai tudományra ós könyvkiadásra még további szép és közös feladatok várnak. V. \V INDISCH ÉVA GYŰRI GYÖRGY: 170 ESZTENDŐ (A Goldberger Textilnyomó 03 kikészítő Vállalat é3 a Kelenföldi textilkombinát története) (Budapest, Népszava, 1954. 191 1.) Győri György könyve az annyira szükséges és fontos, de még szinte teljesen hiányzó gyártörténeti munkák közé tartozik. Bár a szerzőnek nem ez az első próbálkozása ebben a témakörben, mégis elmondható, hogy még lényegében töretlen, új úton kellett haladnia, pontosabban ezt az új utat kellett volna megtalálnia.