Századok – 1955
Közlemények - Sarlós Béla: A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban 75
A PESTI MUNKÁSSÁG FORRADALMI IIARCA ÉS PROGRAMJA 1848-BAN 77 A kérvényt egy, ugyancsak április 17-én tartott népgyűlésnek bemutatták, ott kijelentik, hogy a rendet nem akarják megzavarni, a mestereket nem tekintik ellenségnek, és közös megegyezéssel kívánják a békés átalakulást biztosítani. Az iparostanodaiak egy rendre ügyelő bizottmányt is neveztek ki maguk közül, mely közölte április 19-én a munkásokkal, hogy békés tárgyalások indultak meg. A bizottmány a munka megkezdését és a rend fenntartását javasolta: Az intelligencia által vezetett iparostanodaiak mozgalma azonban nem vezetett sikerre, mert egy másik gyűlés elhatározta, hogy a legközelebbi házbér elengedése iránt kérvényt nyújt be a minisztériumhoz s estére máifelfegyverkezett legények »általános támadást intéztek a háziurak és a zsidók ellen« : katonaságot és nemzetőrséget kellett ellenük kivonultatni, az eredmény több sebesülés és sok letartóztatás lett. Szabó Ervin szerint »tehát a munkások provokálták az új, alkotmányos szabad uralom alatt az első véres összetűzést«. Ennek következtében jelent meg az április 20-i kormányrendelet, mely a gyülekezési jogot korlátozta, előzetes bejelentéshez kötötte s fegyveres erő alkalmazását helyezte kilátásba az engedély nélküli gyűlések ellen.5 Az áprilisi pesti munkásmozgalmat Szabó Ervin végül is úgy jellemzi, hogy »a munkások kizárólag magukra voltak utalva és mozgalmaik színvonala meg is felelt ennek. Teoretikus szempontokat, általános ideáknak nyomát sem találjuk. Nagyrészt ügyetlen, nehézkes nyelven, egészen specifikus kívánságokat fejeznek ki, melyek ritkán mennek túl a három alapvető követelésen : rövidebb munkaidő, béremelés, tisztességes bánásmód. A legmeszszebbmenő általános követelések sem terjednek túl a céhrendszerben gyökerező bajoknak megszüntetésén, de csak később szánta rá magát egy népgyűlés, melynek példáját követték aztán a magasabb ipariskola tanulói, hogy az ipari szabadságot követelje.«6 Nemes Dezső Szabó Ervin több megállapítását és következtetését megcáfolta. Helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az antiszemita zavargásokat nem a munkások provokálták, hanem a céhreakció a sztrájk felbontására. Megállapította, hogy Szabó Ervin erősen lebecsülte a munkásság harcának jelentőségét. Ugyanakkor azonban Nemes Dezső elfogadta a Szabó Ervin által Degré Alajos Visszaemlékezéseiből idézett adatokat, hogy . ti. a házbérelengedés követelése a munkások április 17-i gyűlésén hangzott el először, hogy a házbérelengedés tárgyában április 20-án is rendeztek egy gyűlést s ebből antiszemita izgatás lett, hogy ezen »az április 20-i gyűlésen elnyomták, ha egyáltalán szerepeltek, a mesterek és a céhrendszer elleni követeléseket«. Lehétségesnek tartja, hogy a házbérelengedés jelszavát a céhreakció ösztönzésére dobták be, de helyteleníti és súlyos hibának tartja a reakciós antiszemita zavargások és a munkások sztrájkharcának azonosítását ; azt azonban ő is kétségtelennek tartja, hogy »a munkások körében volt antiszemita hangulat«. 6 is elfogadta, hogy az április 17-i gyűlésen új eszméket és holmi osztozkodási elveket hirdettek, de megjegyzi, nem tudjuk mi volt ezeknek az eszméknek a lényege, mert azokat Degré Alajos nem közölte. A gyűléskorlátozó rendelet kiadását nem április 20-ra, hanem 21-re teszi s azt - Szabó Ervinnel ellentétben — elsősorban nem a munkásokhoz, hanem a polgári elemekhez szólónak állítja be, mint amellyel a kormány figyelmeztetni akarta a polgári 5 Szabó Ervin, i. m. 159. 1. 6 Szabó Ervin, i. m. 154—-155. 1.