Századok – 1955

Szemle - Hősi harcok emlékei (Ism. Gaál Endre) 795

SZEMXE 795 küzdöttek. »Csak a munkásosztály és általában a nép az, amelynek a harcban láncain kívül nincs mit vesztenie, csak ők alkotnak valóban forradalmi erőt« — írja Sztálin (Művei, I. köt. 24. 1.). A népnek a demokratikus választójogért folytatott harci an kifejtett szerepét Schilfert professzor hűen mutatja be, szemben a polgári írók által elhallgatott ténnyel, hogy csak a munkások és demokratikus kispolgárok együttes fellépése biztosította 1848-ban a haladó választójogi törvény megalkotását. »A nemzetgyűlési választásokon valósította meg tehát a nép — amint Marx a Neue Rheinische Zeitung első számában írta — a legigazabban a barrikádokon kiharcolt szuverenitását.« A munkások ós a kispolgárság demokratikus része azonban 1848 forradalmi éve alatt választójogi követeléseivel sokszor előbbre jutott, mint azt a liberális burzsoázia szerette volna. A szerző a munkások és a kispolgári demokraták számos akcióját mutatta be a demokratikus választójog bevezetésére, a demokratikus újságok egész sorát idézi, melyek erélyes tiltakozásokat tartalmaznak a reakció mesterkedése! ellen. Részletesen elemzi a demokratikus választójog híveinek határozott fellépését és gazdagítja ismereteinket a demokratikus tábornak a polgári forradalom következetes végrehajtásáért folytatott harcával. De gondol a szerző azokra a különbségekre is, melyek a demokratikus táboron belül felmerültek a munkások, a kispolgárság és a radikális értelmiség különböző rétegei között s nem hanyagolja el e különbségek hatását lemérni a választójogi küzdelemben . Végeredményben tehát megállapíthatjuk, hogy a szerző a választójogi viták, harcok és a megalkotott törvények mély és sokoldalú elemzésével az 1848/49. évi forradalom legfontosabb kérdéseit dolgozta fel, kimélyítette a történeti kutatásokat és a polgári történetírás számos ferdítését leleplezte. Ennek ellenére vannak hiányai is a könyvnek. Nem eléggé állítja be a német választójogi küzdelmet az általános választójogért folyó küzdelem európai szakaszába, s megelégszik a francia februári forradalom hasonló küzdelmeinek felvázolásával. Noha megemlíti, hogy Marx, Engels és harcostársaik milyen fontos szerepet töltöttek be a demokratikus választójogért folyó küzdelemben, alakjuk történelmi jelentőségót nem elég plasztikusan domborítja ki, nyilatkozataik elvesznek az adatok között. Nem használja a szerző, néhány lábjegyzet kivételével, a Neue Rheinische Zeitungnak a választójogi vitákra vonatkozó kitűnő parlamenti tudósításait, s kizárólag más orgánumok tudósításaira szorítkozik. Pedig a Neue Rheinische Zeitung cikkei, s az a gyakorlati harc, amit Marx és Engels a demokratikus és munkásegyesületekben vezettek, elég anyagot szolgáltatott volna arra, hogy szerepüket a demokratikus szabadságjogokért folyó küzdelemben megvilágítsa. Igaz, hogy Marx és Engels a választójog kérdésében nem nagyon gyakran nyilatkoztak, de ezek a nyilatkozatok is elégségesek arra, hogy a szerző azokat jobban hasznosítsa. Szerző sem kerülte el végül azt a gyakori hibát, hogy témáját ne szakít sa el a kelleténél jobban a forradalom egészének kérdéseitől. Nem kellett volna figyelmen kívül hagynia a demokratikus szabadságjogokért, elsősorban a sajtó-, a szólás-és az egyesülési szabadságért folyó küzdelmet és annyira elszakítani a választójogért folyó küzdelemtől, mint a szerző tette. Marx és Engels mindezeket a kérdéseket összefüggéseikben tárgyalták és szerző tőlük kész útmutatást kapott, amit azonban figyelmen kívül hagyott. Ε hiányosságoktól eltekintve Schilfert professzornak hatalmas dokumentációs apparátussal felszerelt munkája nemcsak a német, de az európai választójogi irodalom terén is alapvető munka, mely sok eddig elferdített kérdést világít meg és a valóságban mutatja be az 1848/49. évi német forradalomnak egyik legfontosabb kérdését, a választójogért folyó küzdelmet. CSIZMADIA ANDOR HŐSI HARCOK EMLÉKEI A magyar munkásmozgalom múltjából (Összeállította és szerkesztette : Lányi Ernőné) (Budapest, Szikra, 1955. 214 1.) Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából adta ki a Magyar Munkásmozgalmi Intézet és a Szikra könyvkiadó a Hősi harcok emlékei c. kötetet, amelyet munkásmozgalmunk 42 régi harcosának visszaemlékezéseiből állítottak össze. Ez a kiadvány is azt igazolja, hogy a legújabb kor, a munkás- ós parasztmozgalmak történetének alapos megírásához nélkülözhetetlen a szóbeli források megszólaltatása. Az elmúlt évtizedek munkás- és parasztmozgalmainak vezetői, résztvevői visszaemlékezéseikkel