Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Leśnodorski; Boguslav: A történettudomány a népi Lengyelország első évtizedében 736
752 BOGUSLAW I. F SN ODORSKI Kevesebb szorgalommal folyt a munka a királyságbeli falu történetének feldolgozása terén. Néhány cikk líj anyagot hozott felszínre, s emellett említenünk kell J. Leskiewiczowa érdekes tanulmányát a ledolgozásos rendszerről, nemkülönben a »Nowe Drogi«-ban megjelent két értékes módszertani vitacikket. Ez utóbbiakat W. Konopki írta Grynwasser ós R. Rybacku néhány, k jobbágyságra vonakozó terminológia területére vonatkozó tézisével kapcsolatban. A legtöbb mű a politikai felépítményt tárgyalja, azaz a két felkelés közötti időszak politikai programjait. Tudományos munkatársaink az emigráns politikusok közül kétségkívül Lelewel alakja iránt érdeklődtek leginkább. Z. Kormanowa népszerű cikket írt róla, s életének varsói és vilnai időszakával foglalkozott a legalaposabban. M. Serejski kísérletet tett arra, hogy Lelewel történetszemléleti alapelveit meghatározza, míg politikai tevékenységét W. Lukaszewicz elemezte, aki az Ifjú Lengyelország és az Egyesülés történetének számos, eddig ismeretlen részletét tárta fel. Módszertani hibának is kell tekintenünk, hogy e tábor nézeteit a francia, illetve az olasz befolyások visszatükröződésekónt tárgyalták, s figyelmen kívül hagyták az igazi alapot, a hazai lengyel társadalmi viszonyokat. Végül meg kell említenünk Lelewel leveleinek újonnan megjelent bibliográfiáját. A »Nagy Emigráció« kutatói figyelmüket Lelewelről fokozatosan a Demokratikus Társaság és a lengyel nép plebejus csoportjai felé irányították. A háború utáni első munkák főleg a programok utópista-szocialista elemeivel foglalkoztak, s ezzel kapcsolatban újból felütötték fejüket azok a helytelen nézetek, amelyek döntő szerepet tulajdonítottak a külföldi befolyásoknak és kölcsön vételeknek. »A népek tavaszának 100-ik évfordulójára« c. műnek 1951-ben megjelent IV. kötete juttatta kifejezésre az e téren bekövetkezett változásokat St. Worcell, T. Krepowiecki és W. Darasz életrajzának közlésével és eszméik ismertetésével. Noha e három mű még nem teljesen kielégítő, s szintetikus felfogásában helyenként még hibás, mégis gazdagították ismereteinket a Demokratikus Társaságról csakúgy, mint a Lengyel Nép Csapatairól. Mindhárom mű felszámolta Szpotanski, Limanowski és Lesniewski erre vonatkozó régi nézeteit, s megmutatták, hogy az emigráció körében növekvő, a Csapatokban uralkodó, s a Demokratikus Társaságban is ható forradalmi demokrata irányzat a hazai viszonyokból merítette erejét. Igen nagy jelentősége van ezen a téren annak a széleskörű program-ismertető kampánynak, amelyet a Társadalomtudományi Intézetnek a társadalmi gondolkodás történetével foglalkozó tanszéke kezdeményezett. A tanszék a kampányt tervszerűen és a marxista elmélet és módszertan következetes alkalmazásával indította ós bevezetésképpen ki is dolgozta a társadalmi gondolkodás fejlődésének vázlatát a hetvenes évekig ; elvégezte a korszak periodizációját is, Millernek a »Voproszi Tsztorii«-ban megjelent vitacikke alapján. Ezek a munkák nagyjelentőségűek a lengyel történet e korszakának alakulása szempontjából. A Demokratikus Társaság ideológiáját Br. Baczka elemzi alapos tanulmányában, amely nemsokára megjelenik. Ezzel szemben általában elhanyagolták az emigráció jobbszárnya, az úgynevezett czartoryskisták kérdésének vizsgálatát. Ezen a téren a vitát részben M. Serejski K. B. Hoffmanról szóló tanulmánya indította meg ; a Hôtel Lambert táborának ezt a történészét és publicistáját a haladás szószólójaként állította be. Ezt a művet N. Assorodbraj alapos bírálattal illette. Napjainkban számos kiadvány foglalkozik a Krakkói Köztársaság és Galícia összeesküvéseivel. M. Tyrowicz és Cz. Wycech nagy vonalakban megírt népszerű monográfiáiból, valamint számos rószértekezésből ma már sokkal többet tudunk Sciegiennvről, mint 1939 előtt. H. Kamienski személye körül ugyancsak érdekes vita alakult ki. L. Przemski megírta Kamienski népszerű életrajzát és vázolta gondolatait a népi háborúról, míg W. Kula filozófiai, gazdasági ós politikai nézeteit elemezte, egy szerkesztői kollektíva pedig Kamienski leveleit rendezte sajtó alá. Érthető, hogy a szóban forgó korszak kutatóinak érdeklődését Edward Dembowski kötötte le. Nagyszámú népszerű dolgozat (mint például L. Przemskié) és a publicisztikai művek mellett meg kell említeni S. Sladkowska módszeresen kidolgozott kandidátusi értekezését. Ez a mű főleg a filozófiai-társadalmi problémakört tárgyalja, s alapul szolgálhat a nagy gondolkodóról és forradalmárról irandó teljes monográfiához. A porosz megszállás alatti területtel kapcsolatban legutóbb B. Zakrzewski szélesebbkörű (a poznani baloldalra vonatkozó) kutatásai mellett, különösen Z. Stefanski plebejus-vezér személyével foglalkoztak, akit a burzsoá irodalom tudatosan szorított háttérbe. A szó szorosabb értelmében vett politikai események feldolgozására a kutatókat az 1846-os év késztette. Ekkor mutatkozott ugyanis az osztályharc legmagasabb fokán, ekkor volt a forradalmi mozgalom a legaktívabb a földreform előtti egész időszakban.
