Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
628 BŰZiS JÓZSEF adott át, amely a magyar szállítások ellenértékének kiegyenlítését 75%-ban szabad devizában követelte és a szovjet export ellenértékének csak 25%-áért· szállítana magyar árukat. A magyar kormány ezenkívül azt a követelést is támasztotta, hogy a szovjet és magyar kereskedelmi cégek között létrejött üzleteket egy idegen ország bankja garantálja, valamint, hogy az árucsereforgalom kölcsönös elszámolása fontban történjék. A Szovjetunió hajlandó volt engedményképpen az eredeti javaslatától eltérően a magyar export ellenértékének 50%-áért szabad' devizát adni, azonban ezen az alapon sem jött létre megegyezés, különösképpen azért, mert a Szovjetunió számára elfogadhatatlan volt az a követelés, hogy a szovjet vállalatok által kötött ügyleteket egy külföldi bankkal kell garantáltatni. Ez a Szovjetunió szuverenitásának megsértését jelentette volna és magyar részről ezt a javaslatot nyilvánvalóan provokatív célokkal vetették fel. Ε javaslat megtételekor a magyar kormány tudta, hogy a Szovjetunió számára egy ilyen megalázó feltétel elfogadhatatlan. A Külügyminisztérium 1935. augusztus 26-án kelt feljegyzéséből122 kiderül az, hogy a magyar üzleti körök a szabad deviza fizetéshez azért ragaszkodtak, hogy ezeket az összegeket a külfölddel szemben fennálló magyar adósságok törlesztésére használják fel olyan formában, hogy a szabad deviza lefizetése ellenében a Magyar Nemzeti Bank zárolt pengőköveteléseket szabadítana fel, mégpedig a hivatalos árfolyamnál sokkal kedvezőbb árfolyam mellett, amely azután a Szovjetunióba exportáló magyar vállalatok hasznát növelhette volna. A szovjet kormány miután látta, hogy kezdeményezéseire Magyarország újabb és elfogadhatatlan követelésekkel áll elő, 1936 januárjában olyan rendeletet adott ki, amely szerint szovjet árukat Magyarországra csak szabad deviza (font, dollár, francia frank, holland forint, svájci frank) ellenében lehet exportálni. Ezzel a szovjet kormány véget vetett annak a több hónapos huzavonának, amely a fizetési módok meghatározása körül folyt és így lehetetlenné tette, hogy a magyar fél ezt a kérdést továbbra is provokatív célokra, a megállapodás meghiúsítására használhassa fel. Ugyanakkor a Szovjetunió kormánya azt javasolta a magyar kormánynak, hogy a magyar-szovjet megállapodás alapjául fogadják el a Csehszlovákia és a Szovjetunió között 1935. március 13-án kötött és 1935. április 12-én érvénybelépett kereskedelmi szerződést. 1935 október végén tárcaközi értekezleten tárgyalták meg a szovjet javaslatot. A magyar kormány hosszas tárgyalás után a szovjet javaslatot elvetette. A magyar kormány ti. nem volt hajlandó elfogadni az általános legnagyobb kedvezményt, amelyet a csehszlovákszovjet szerződés tartalmazott. Az Igazságügyminisztérium például kifejtette, hogy a legnagyobb kedvezmény általános elfogadása azért nem lehetséges, mert ellenkezik a magyar kormány számos rendeletével,12 3 amelyek korlátozzák a szovjet állampolgárok beutazását Magyarországra és a szovjet alattvalók letelepedését Magyarországon kifejezetten megtiltják. Ezekről a Szovjetunióval szemben alkalmazott ellenséges és diszkriminatorikus jellegű rendszabályokról a magyar kormány nem volt hajlandó lemondani és ezért a legnagyobb kedvezmény alapján álló csehszlovák-szovjet szerződést tárgyalási alapul nem fogadta el. 122 Uo. 123 1930. évi 5000 Β. M. sz. és 1930. évi 100.000 Β. M. sz. rendelet.
