Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
-626 BÚZÁS JÓZSEF hivatalos kapcsolat jött létre a Szovjetunió és Magyarország között, amikor a többi országok döntő többsége, a vezető tőkés országok pedig kivétel nélkül már elismerték a Szovjetuniót és vele rendes diplomáciai kapcsolatot tartottak fenn. A diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló, 1934. február 6-án kelt megállapodás 4. pontja kimondja, hogy a magyar és a szovjet kormány a diplomáciai képviseletek felállítása után tárgyalásokat kezdenek kereskedelmi szerződés megkötése céljából. Már elöljáróban meg kell állapítani, hogy a magyar kormány, miután a szerződésben vállalt kötelezettség alól kibújni nem tudott, tárgyalásokba bocsátkozott ugyan, de a legkülönbözőbb manővereket hajtotta végre annak érdekében, hogy a kereskedelmi megállapodás megkötését meghiúsítsa. Minél több idő telt el az 1934. évi szerződés aláírása után, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar kormány nem akarja a kereskedelmi szerződést vagy valamilyen más olyan gazdasági megállapodás megkötését, amely előmozdíthatná a Szovjetunióval való árucsereforgalmat. Ennek következtében 1940-ig nem került sor szovjet-magyar kereskedelmi szerződés vagy árucsereforgalmi megállapodás megkötésére. Az árucsere tehát nem tudott fejlődni, továbbra is igen alacsony színvonalon maradt. Röviddel a szerződés megkötése után, 1934. február 20-án a Külügyminisztérium külkereskedelmi bizottsága foglalkozott a magyar-szovjet kereskedelmi viszony rendezésének kérdésével. A Szovjetunió kormánya azt kérte, hogy Magyarország küldjön gazdasági bizottságot Moszkvába a kereskedelmi lehetőségek tanulmányozására, de addig is a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunió berlini kirendeltségén keresztül tartsák fenn. A magyar kormány a bizottság kiküldésére vonatkozó javaslatot elfogadta és 1934. május 25-én egy több főből álló magyar gazdasági delegáció érkezett Moszkvába vitéz Bornemissza Félix, a Külkereskedelmi Hivatal helyettes igazgatójának vezetésével. A kereskedelmi forgalom szabályozása céljából a Szovjetunió azt javasolta, hogy a kölcsönös fizetéseket úgy rendezzék, hogy a Magyar Nemzeti Bank számlát nyit a Szovjet Állami Bank javára, erre fizetnék be a szovjet vállalatok az általuk vásárolt szovjet áruk ellenértékének 50%-át, a másik 50%-ot pedig a Szovjetunió szabad devizában váltóval fizetné, amelyek bármely külföldi banknál leszámítolhatok. A magyar delegáció Moszkvában a Külkereskedelmi Népbiztosság és a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarájának megbizottaival tárgyalt. A magyar delegációnak megmutatták a dnyepri vízierőművet, számos szovjet várost, Rosztovot, Harkovot, Leningrádot, több ipari és mezőgazdasági üzemet és alkalmat nyújtottak arra, hogy részletesen tájékozódjék a magyar exportlehetőségek felől. A delegáció megállapította, hogy a magyar-szovjet kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének megvan minden feltétele. Magyarország Diesel-motorokat, vaslemezt, acélt, közlekedési eszközöket, bauxitot, valamint számos nehézipari terméket szállíthatna a Szovjetunióba és onnan a magyar ipar számára igen fontos nyersanyagokat, nyersolajat, vegyszereket, kendert, lent, gyapotot, bőröket, vasércet, fát, antracitot, azbesztet stb. tudna vásárolni. A Moszkvában folytatott megbeszélések, a Szovjetunióban fennálló elhelyezési lehetőségek alapján összeállították azon áruk jegyzékét, amelyeket néhány nagy magyar vállalat szállítani tudna évente a Szovjetunióba.12 1 121 O. L. Küm. gazd. pol. Orosz dosszié I. d.
