Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
-618 BÚZÁS JÓZSEF unió biztosította, hogy szovjet áruk ellenében megfelelő mennyiségben magyar árukat vásárol. A kompenzáció import oldalon nyersolajat, épületfát, azbesztet, marónátront, ammóniákszódát, faszenet, kendert, lent, nyersbőrt, tehát a magyar ipar nyersanyagellátása szempontjából döntő fontosságú cikkeket foglalt volna magában, míg Magyarország villamossági felszerelési cikkeket, vasúti síneket, hengereltárut, elektromotorokat, Diesel-motorokat, mezőgazdasági gépeket, vasúti felszereléseket, zsírt, szalonnát, magvakat és tenyészállatot szállított volna. Ezt a kompenzációt a Tárcaközi Devizabizottság 1932. június 9-i ülésén egy millió dolláros keretben jóváhagyta.8 7 Koródi berlini tárgyalásai is igen komoly küátásokkal kecsegtettek. Jelentésében8 8 1932. április 18-án azt közli, hogy »a kereskedelmi képviselettel folytatott tárgyalások úgy hazánk nyersanyagellátása, mint kivitelre dolgozó iparunk foglalkoztatása szempontjából megkötésre előkészített üzletekre vezettek«. A szovjet tárgyaló fél engedményt tett abból a szempontból is, hogy nem ragaszkodott a Budapesten felállítandó kereskedelmi kirendeltséghez, hanem megelégedett azzal, hogy a magyar kormány egy háromtagú szovjet tanulmányi bizottság számára adjon 6 hónapos tartózkodási engedélylyel beutazást Magyarországra. Ehhez a magyar kormány hozzá is járult, ahogy a Külügyminisztérium 1932. május 18-án kelt iratából8 9 megállapítható, amely leszögezi, hogy »a magam részéről nem emelek kifogást az ellen, hogy az esetleg kiküldendő orosz taniümányi bizottság tagjai Magyarországon 6 havi tartózkodási engedélyt kapjanak«. A Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy Magyarországon jelentős bevásárlásokat kívánnak eszközölni, hasonló fizetési feltételek mellett, mint ahogy általában a kapitalista/ országokban vásárolnak, vagyis több havi hitel ellenében váltó biztosíték'mellett. Magyar részről ezzel szemben mereven a kompenzációhoz ragaszkodtak. Ezzel kapcsolatosan Koródi jelentésében a következőket írja : »Amíg mi folytonosan és mereven ragaszkodunk a kompenzációs üzletekhez és azt állítjuk, hogy a magyar cégek közül csak egyik-másik hajlandó és ez is csak részleges hitel nyújtására, addig a MÁV AG és más gyárak részéről (a Szovjetunió — B. J.) közvetlenül olyan biztosítást kapott, amely szerint ezek alkalmazkodni készek az oroszok által előírt hosszúlejáratú-hitelnyújtási feltételekhez.«90 Míg a magyar kormány részéről semmiféle engedményre nem voltak hajlandók, a Szovjetunió és a magyar cégek részéről teljes mértékben megvolt a hajlandóság olyan feltételekben való megegyezésre, amelyek mindkét fél számára lehetővé teszik az üzletkötést. A magyar kormánynak merev, ellenséges magatartása okozta azt, hogy a válság által előidézett nehéz helyzet enyhítése szempontjából fontos és nagyvolumenű exportkötések nem jöhettek létre. Hogy mennyire megvolt az üzleti körök részéről a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok iránti érdeklődés, bizonyítja, hogy Budapesten ebben az időben a magyar-orosz kereskedelmi kapcsolatok ápolására részvénytársaságot alapítottak (Stella Rt). A közvetlen kapcsolat meghiúsítása követkéztében a magyar exportőrök kénytelenek voltak áruik elhelyezését a húszas évekhez hasonlóan részben német közvetítéssel megoldani. A Magyar Nemzeti Bank a berlini Mangan-87 Ο. L. Küm. gazd. pol. 1932. 54509. 88 O. L. Küm. gazd. pol. Orosz dosszié. 89 Uo. 90 Uo.
