Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
a szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetÉhez 599 amit jellegzetesen juttat kifejezésre a Külügyminisztérium 1924. január 27-én kelt iratán található következő, kézírással írt széljegyzet : »Azóta különben a helyzet megváltozott, mert Olaszország legközelebb de jure elismeri a szovjet kormányt és Anglia is ezen az úton van, úgyhogy előbb-utóbb mi sem fogjuk elkerülhetni, hogy egy de facto kereskedelmi képviseletet ne engedjünk meg«.36 Időközben megindultak az első üzletkötések és ennek kapcsán a magyar export a Szovjetunióba. A MÁV AG Berlinben a szovjet kereskedelmi képviselettel megállapodást kötött gőzgépek szállítására. Ezt az üzletet és a további üzleti kilátásokat a MÁVÁG olyan előnyösnek ítélte meg, hogy Berlinben kirendeltség létesítését határozta el. A kirendeltség felállítására vonatkozó tervet a Külügyminisztérium helyeselte és a következőképpen foglalt állást : »Örömmel üdvözlöm a Berlinben felállítandó állandó kirendeltség tervét és azt adott esetben a legmesszebbmenő erkölcsi támogatásban részesíteni kész vagyok«. A MÁVAG-on kívül más jelentős magyar iparvállalatok is megkötötték első exportüzleteiket a Szovjetunióval. Ezeknek a kecsegtető kezdeti lépéseknek hatására a GyOSz 1924. február 18-án37 memorandummal fordult a külügyminiszterhez, amelyben kérte a magyar kormányt, hogy a szovjet kormánnyal való diplomáciai kapcsolatok létesítése útján teremtse meg az előfeltételeket a rendszeres kereskedelmi kapcsolatok számára. A jelentés leszögezi, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatok kiépítése csak akkor vezethet konkrét eredményre, ha »a magyar kormány iparunk ezirányú törekvéseit felkarolja és megteremti azokat- az előfeltételeket, amelyek a gazdasági összeköttetés megindítását lehetővé teszik«. A GyOSz azt követeli, hogy a kezdeményezés a magyar kormány részéről történjék meg és teljesen kizártnak tartja, hogy »a magyar kormány közvetlen közreműködése nélkül az orosz kormány újabb hónapokig tartó tárgyalásokat kezdjen a magyar magánérdekeltségekkel«.3 8 Ez a memorandum leszögezi, hogy a magyar iparnak elsőrendű érdeke fűződik a Szovjetunióba irányuló exporthoz. Leszögezi továbbá, hogy a Szovjetunió részéről a hajlandóság a megállapodás megkötésére teljes mértékben fennáll. A Gazdasági összeköttetésünk Oroszországgal című cikkben a lap azt követeli, hogy »a magyar kormány karolja fel az ipar kezdeményezéseit« és követelését azzal indokolja, hogy »éppen súlyos gazdasági viszonyainkra való tekintettel és tekintettel iparunk exportszükségletére« foglalkozni kell azzal a kérdéssel, »hogy miképpen volna meg a lehetősége annak, ha a magyar ipar Oroszország szükségleteinek ellátásában mint szállító részt vehessen«.3 9 A magyar kormánynak két fontos tényezővel kellett szembenéznie. Először is azzal, hogy a magyar gyáripar érdeke egyre erélyesebben követeli a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatokat.4 0 Másodszor azzal, hogy a 36 O. L. Küm. gazd. pol. 1924. 1?-98608. 37 Ο. L. Küm. gazd. pol. 1924, 107—70822. 38 Magyar Gyáripar 1924. 3. sz. márc. 1. 39 Magyar Gyáripar 1924. 3. sz. márc. 1. 40 A magyar gyáripar szemrehányásokat tett a kormánynak, hogy eddig is lehetetlenné tette az üzleti kapcsolatok létesítését a Szovjetunióval. A fent idézett cikk leszögezi, hogy az ipari export a Szovjetunióba azért nem tudott megindulni, mert a magyar kormány nem garantálta azokat az üzleti hiteleket, amelyeket a szovjet vásárlók követeltek és a magyar exportőrök szívesen megadtak volna. A lap megállapítja, hogy ez hiba volt, mert »az orosz kormány minden fizetési kötelezettségének azóta is mindég 4 Századok
