Századok – 1955
Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551
a pa ras/,'["säg helyzete az úrbérrendezés előtt 557 adott ajándékok, megvesztegetés, az újoncok szállításával stb. járó költség is a népet terheli. A parolát adott legény azután, mikor idegenbe viszik, s idegen vezényszó, kemény bánásmód alatt idegen érdekekért kell vérét hullatnia, hamar megtanulja, hogy a katonaélet nem olyan gyöngyélet. (A «savargóknak s a parasztfelkelések részeseinek élethosszig való katonáskodás a büntetése!) Sokan inkább szökéssel iparkodnak szabadulni a rokkantságig tartó lekötöttség alól ; csak 1754 és 1780 között nem kevesebb, mint 25 helytartótanácsi rendelet írja elő, hogy a katonaszökevényekről s pártolóikról kiadott pátenst évenkint újra ki kell adni, templomok ajtajára kiszögezni, majorokban, pusztákon, pásztortanyákon, vendégfogadókban, még cigánysátraknál is, mindenütt a használatos nyelven, kihirdetni, a szökevényeket elfogni, visszaesés esetén halállal is büntetni, kézrekerítőjüknek jutalmat adni, a szökés elősegítőit nyomban tömlöcbe vetni, ellenük a bűnpert sürgősen lefolytatni, hogy 10 évi sáncmunkával bűnhődjenek, a szökevényekére jtegetőít katonaságra adni. A katonafogdosáson elkeseredett nép nagy együttérzéssel nyúl a szökevények hóna alá, s ezek azután, akár a 8—-12 évi vagy hosszabb szolgálat után hazaengedett, világot látott obsitosok, itthon a paraszti elégedetlenség felszítói lesznek. A nép további, személyes kiszolgáltatottsága folytán csaknem elviselhetetlen terhe a Magyarországon állomásozó idegen csapatokkal való érintkezésből adódik. Részben az átvonuló (transiens), részben a beszállásolt {stativans) katonasággal gyűlik meg örökösen a baja. Kaszárnyák ugyanis nincsenek még7~s az sem utolsó szempont, hogy a rebellis magyar népnek megbízható fegyveres erő üljön a nyakán. A súrlódási felületek csökkentésére az időnkint (így 1751-ben) megújított katonai regulamentumok szolgálnak, amelyek a katonaságot megillető járandóságok lehető pontos körülírása révén próbálnak, nem sok eredménnyel, a hadinép önkényeskedésének, zsarolásainak határt szabni. Szabály szerint csak a felső katonai hatóságtól elrendelt s az illetékes polgáriakkal is előre közölt vonulásokat szabad végrehajtani, s a parasztság nem köteles igásjószágát sem ingyen, sem pedig 20 mázsánál (11,2 q) nagyobb megterhelésre és napi 1 stációnál, (22,5 km-nél) hosszabb útra rendelkezésre bocsátani. De/ még ha valóban nem is kényszerítik hetekig, sőt hónapokig tartó útra a jobbágy fogatát, s még ha fizetnek is olcsó (mérföldenként s mázsánként 2 krajcár) térítési díjat érte, a katonaság rendes átvonulási útjába eső, »transennalis« helységnek lenni akkor is valóságos csapásnak számit, nem egy jobbágy, olykor az egész falu megszökik miatta. Az egykorú panaszos népének megszemélyesített alakja, a hazánkban levő két rossz ember egyike : Forspont Péter az élő valóságból táplálkozik. .Nemcsak a hétéves háborúban kell lisztet, szénát, zabot az ország déli, keleti sarkaiból északi lerakóhelyekre, máshonnan a sziléziai határokon túlra is szekerezni — több költséggel, mint amennyit az egész rakomány ér. Békeidőben sincs vége a sok »vecturá«:nak : gabona, takarmány szállítása akkor sem szünetel katonai magazinok s a táborozó sereg számára, várak, sáncok építésére fát kell hordani (esetleg magát a parasztnépet is ingyen munkára fogják), s ami mindennapos dolog : a falvak kénytelenek megfelelő számú szekeret, előfogatot (Vorspann, praeiunctura) adni a nyári táborba, téli szállásra vonuló katonaság egyenruhájának, felszerelésének, betegeinek fuvarozására. A tisztek, bár a regulamentum tiltja, ingyen forspontot erőszakolnak ki maguknak, vagy nem akarnak róla nyugtát adni, azonnal kell nekik az előfogat, szorgos munkaidőre nincsenek tekintettel, s ha nem kapják meg
