Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

A PARASZTSÁG HELYZETE AZ 1767. ÉVI ÚRBÉRRENDEZÉS ELŐTT A szatmári békével kezdődő korszak mérlegének legnagyobb pozitívuma, hogy az ország termelőerői — a Habsburg gazdasági és politikai elnyomás közepett is — határozott fejlődést mutatnak. Jelentősen gyarapodik mindenekelőtt a népesség, kivált a török alól szabadult területeken. Az ország lakossága, mely a szatmári béke idején még csak 3 millió körül mozgott, a század közepére — két török háború, az 1717-i tatár beütés vérvesztesége s az 1739—1742. évi pestis rettenetes pusztítása után is — körülbelül megkétszereződik. Kevesebb a haladás a munkaeszközök terén : a termelőerőknek éppen legmozgékonyabb, legdinamikusabb eleme alig mutat minőségi változást. Nemcsak a kézműves : lényegében a paraszt is ugyanazokkal a szerszámokkal él, mint apja és nagyapja. Nem különb a földesúri üzemek felszerelése sem : leginkább a jobbágy szekerét, ekéjét veszik igénybe, s ha a major történetesen ingó leltárral rendelkezik, az sem egyéb fúró-faragó parasztemberek művénél. De mint ahogy a földmúvelésbén, szántástól a szem kiveréséig, lassankint haladottabb módszerek vernek gyökeret, úgy a törökkori bizonytalanságot követő állandóbb, szilárdabb életforma a paraszt házatáján, felszerelésén is rajtahagyja bélyegét. Még a föld, az erdő terem s a jószág ad szinte mindent, amire szüksége van ; de ahogy faragja s összeszerkeszti munkaeszközét, abban már nagj^obb gond, tartósabb igyekezet érzik, nem a máról-holnapra való élet liajszoltsága. S a jobbágygazdaságban már állandó elem a vas is : nemcsak az ekének elengedhetetlen tartozéka, de felsőbb kívánság szerint a szekérkerékre is rákerül. Míg az előbbi többnek, eladható feleslegnek termeléséhez segít hozzá, a vasalt szekér révén a felesleg piacra juthat, valóban áruvá változhat. A termelési tapasztalatok terén is főképp a mezőgazdaságban mutatkozik fejlődés ; a manufaktúra előtti iparban a céhrendszer korlátai szárnyát szegik haladottabb módszerek, racionálisabb eljárások kiboqtakozásának. A földművelésen belül sem érezhető nagyobb változás abban, ami annak fő része : a nyomásos gazdálkodásban. A gabonafélék mellett azonban, amelyek elsőrendű életszükséglet kielégítését az extenzív művelés előnyével egyesítik magukban, mind nagyobb teret foglal el három, intenzív megmunkálást kívánó növény : a szőlő,-a kukorica, és a dohány. Amikor az Alföld s a Dunántúl népe az állandó lekötöttséget kívánó szőlőtelepítésbe fog, ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a török idők, háborúk, vándormozgalmak bizonytalansága, máról-holnapra való berendezkedése után a parasztság szilárdan megveti lábát a hajdani hódoltság földjén s azt növekvő erőfeszítéssel kultúrtájjá formálja. A kukorica a kertek sövényén át utat tör magának az ugarra, 1 Századok