Századok – 1955
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34
A DUALIZMUS RENDSZERÉNEK ELSŐ ÉVEI MAGYARORSZÁGON 49 között a kiépülő magyarországi államszervezetnek jelentős mértékben idomulnia kellett az Ausztriával fennálló kapcsolathoz, az ország belső kormányzatát illetően is alkalmazkodnia kellett a kiegyezés szabta keretekhez. Másrészt : a kiépülő burzsoá államszervezetnek nagy mértékben védelmeznie kellett a feudális maradványokat, elő kellett segítenie beleilleszkedésüket a kapitalista rendbe, alá kellett támasztania a nagybirtok vezető szerepét a tőkés fejlődésben. Ezért beszélünk burzsoá-földbirtókosi államszervezetről. Végül — de nem utolsó sorban : a kiépülő államszervezetnek teljes mértékben biztosítania kellett a többségben levő nemzetiségek felett a magyar uralkodó osztályok szupremáciáját, akik nemzeti államszervezetet erőszakoltak a soknemzetiségű országra. Mindezek a sokrétű és bonyolult ellentétek, amelyek a polgári forradalom vereségéből, befejezetlenségéből, a polgári forradalom korszakának »felülről« való lezárásából fakadtak — egyre inkább összefonódva a kapitalista rend fő ellentétével, a munka és tőke közötti ellentéttel —, különös élességgel vetették fel a kiegyezés utáni Magyarországon az államszervezet alapvető (belső) funkciójának követelményét : »kordában tartani a kizsákmányolt többséget«* — a parasztságot, a nemzetiségi tömegeket és a kialakuló munkásosztályt. Nem véletlen tehát, hogy az új államszervezet kiépítésének első kérdése az állami erőszakszervezet, mindenekelőtt a katonaság újjászervezése volt. Az erőszakszervezet kiépítése A kiegyezési törvény — mint ismeretes — a hadügyet a közös ügyek közé sorolta, s mindazt, »ami az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, ' egységes vezérletére, "vezényletére és belszervezetére vonatkozik, Ő Felsége által intézendőnek« ismerte el. Az uralkodó s a közvetlen környezetét tevő arisztokraták és magasrangú katonák, élükön Albrecht főherceggel, nem csináltak titkot abból, hogy a hadsereg egységéhez végsőkig ragaszkodnak, mint amely fő tartóoszlopa a dinasztiának s a monarchia nagyhatalmi állásának, »belülről és kívülről fenyegetett« helyzetében. A magyar uralkodó osztályoknak ugyancsak érdekükben állott egységes közös hadsereg létesítése, hogy az szilárd támasztéka legyen osztályuralmuknak és a nemzetiségek elnyomásának. Szemben Kossuthtal, aki a Habsburg-monarchia pusztulásában, a nemzetiségekkel való megegyezésben, szomszédaival való barátságban mutatta meg a magyar nemzet boldogulásának útját, Andrássy Gyula miniszterelnök inkább a bécsi katonai körök érvelésével értett egyet, akik az »iskolázott, nagyszámú, egységes hadsereg« által biztosított Habsburg-monarchia létében jelölték meg a magyar állam fennmaradásának kizárólagos biztosítékát, nemzetiségei és szomszédai ellenében. A magyar uralkodó osztályok ugyanakkor (a közös hadsereg mellett) felvetették a külön magyar fegyveres erő, a honvédség létesítésének követelményét, egyrészt azért, hogy közvetlen befolyásuk és lehetőségük legyen tábornoki és tiszti állások elnyerésére ; másrészt, hogy a nemzeti függetlenségről való lemondásukat e »nemzeti« követelés hangoztatásával szépítgessék és palástolják ; végül — és főként — azért, hogy — a feloszlatott zsandárság helyett — közvetlenül bevethető, magyar fegyveres erővel rendelkezzenek a magyar dolgozó nép fékentartására, mozgalmainak letörésére. (Erdélyben * Vö. Sztálin: A leninizmus kérdései. Szikra, 1949. 711. 1. 4 Századok
