Századok – 1955

Szemle - Vázlatok a Szovjetunió történetéből 1907–1917 március [$ 1907–1917] (Ism. Niederhauser Emil) 499

SZEMLE 501 kultúrával szemben hogyan nőtt és erősödött ezekben az években a demokratikus kultúra, amelyet elsősorban Gorkij működése jellemzett. A reakciónak ezekben az éveiben a bolsevikok a védelem és az erőgyűjtés taktikáját folytatták. A könyv igen sok konkrét példán mutatja be azt, hogyan tudták a bolsevikok kihasználni a legális lehetőségeket, különösen a dumabeli képviselők immunitását, ós milyen szerepet játszott ebben a korszakban a legális és illegális bolsevik sajtó. A tizes évek elejétől kezdve már érződik a forradalmi mozgalom újabb fellendülése, szaporodnak a sztrájkok. A fejezetet a prágai konferencia előzményeinek és lefolyásának· részletes ismertetése zárja le. »Oroszország a forradalmi fellendülés éveiben (1912—1914)« c. harmadik részében a könyv a lenai sortűzzel kezdi az események ismertetését és részletes adatokat hoz az újból felélénkülő munkásmozgalomról. 1913-ban már több mint egymillió a sztrájkoló munkások száma, és a tüntetéseken és gyűléseken már ismét a Romanovok uralmának megdöntését és a köztársaság kikiáltását kívánják a tömegek. Ebben a fellendülésben fontos szerepet játszott a bolsevik Pravda. A könyv részletesen ismerteti a Pravda harcát a forradalmi mozgalom érdekében, a tömegek megnyeréséért, állásfoglalását a bél- és külpolitika egyes fontos kérdéseiben. A negyedik Dumában a bolsevikok élénk tevékenységet fejtettek ki, a Duma szószékéről hirdették — a legális lehetőségeket kihasználva — eszméiket az ország közvéleménye előtt. A könyv azonban azt is megmutatja, hogy a dumabeli bolsevik képviselők a parlamenten kívül is harcoltak a forradalomért, szervezték és vezették a munkások megmozdulásait. A »népek börtöné«-nek, a cári Oroszországnak egyik égető kérdése volt a nemzeti kérdés. Ebben a korszakban a nemzetiségi területek gyors gazdasági fejlődése következtében ez a kérdés még jobban kiéleződött, a nemzetiségek egyenjogúsági törekvései élesebben léptek előtérbe. A nemzetiségi burzsoázia a 'cári elnyomást arra igyekezett felhasználni, hogy a saját nemzetebeli munkásosztályt megfertőzze a nacionalizmus mérgével, és ezzel elvonja az osztályharctól. A nacionalizmusnak és sovinizmusnak ez a fokozódása nemzetközi méretekben is megnyilvánult, az imperialista háborúra készülődő burzsoázia nemzetközi méretekben ehhez az eszközhöz folyamodott a proletariátus osztályköveteléseinek visszaszorítására. Ezekben az években dolgozza ki Lenin és Sztálin, a nemzeti kérdésről szóló tanítását, amely a nemzetek önrendelkezési jogát alapul vcyc megmutatta a nemzeti kérdés megoldásának egyetlen helyes módját. Ebben a részben ismerteti a könyv a cárizmus külpolitikáját is, utalva itt is a cári Oroszország fokozódó külpolitikai függésére. A német-orosz közeledési kísérletek és az orosz-angol-francia antant megerősödése mellett a Balkán-háborúk kérdését és ezzel kapcsolatban Oroszország állásfoglalását mutatja meg részletesebben könyvünk. 1914-re a belső és külső ellentétek teljesen kiéleződtek, az országban ismét forradalmi helyzet alakult ki, ennek leírásával végződik ez a fejezet. A negyedik fejezet címe : »Oroszország az első világháború éveiben (1914—1917)«. A könyv itt egészen röviden összefoglalja az első imperialista világháború kitörésének okait és előzményeit, és bemutatja a szembenálló felek háborús terveit. Részletesen szól a keleti front eseményeiről, ahol az orosz katonák hősiessége ellenére a tehetetlen és ostoba hadvezetés miatt, kezdeti sikerek után a cári seregek mindenütt vereséget szenvedtek és egyre jobban szorultak vissza. Az imperialista háború ellen egyedül a bolsevik párt tiltakozott, amelyik leleplezte a burzsoázia és a cárizmus sovinizmusát és a men· sevikek és eszerek áruló politikáját egyaránt. A könyv részletesen ismerteti Lenin állásfoglalását, amely szerint az imperialista háborút polgárháborúvá kell változtatni, és meg kell dönteni a cári önkényuralmat. 1915-ben a keleti front került az előtérbe az egész világháború menetében, a nyugati hadszíntérrel szemben most ide került át a súlypont. A gorlicei áttörés után a cári csapatok újabb vereségeket szenvedtek. A súlypontnak ez az eltolódása azt jelentette, hogy Oroszország még fokozottabb mértékben viselte a hadjárat legsúlyosabb terheit, csökkentette a nyúgati szövetségesekre nehezedő nyomást, viszont semmi segítséget sem kapott tőlük. A sorozatos háborús vereségek és az ország romló gazdasági helyzete egyre erőteljesebb forradalmi mozgalmat eredményezett. Ugyanakkor pedig az uralkodó osztályon belül is megmutatkoztak a válság első jelei ; az újból összeülő Dumában egyre élesebb ellenzéki hangok hallatszottak, a burzsoázia a forradalomtól való félelmében a cári politika megváltoztatását követelte, a kormányzat viszont süketen és mereven haladt előre a maga útján, és nem volt hajlandó tudomásul venni az érlelődő forradalmat. Oroszország felkészületlenül lépett be a háborúba. A háború előtt Oroszországban például évi 380 000 pud puskaport termeltek, 1916-ban pedig már havonta 700 000