Századok – 1955

Szemle - Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1710–1790 (Ism. Nagy Erzsébet) 490

492. SZEMLE kérdést. Ha területileg és időben is elhatárolva rajzolná a folyamat egyes fázisait, még nagyobb nyereség lenne a XVIH. század más kérdéseinek kutatásánál. »A parasztság állami kizsákmányolása a 18. század első felében« a következő tanulmány, ugyancsak Varga János munkája. Alapkérdése, mit jelentett az állandó hadsereg felállítása a parasztságra. Az adózás történetének és rendszerének logikus kifejtése számos újonnan feltárt példával jelentős eredménye történetírásunknak. A kérdés tisztázása közben feltárja a parasztok kizsákmányolt, egyre súlyosabbá váló helyzetét, a fokozódó terhekkel szemben kifejtett ellenállását. A kérdés tárgyalása nem marad ezen a felszínen. Ezt a kört az idegen központosító államhatalom és a magyarországi nemesi és paraszti osztály viszonyának bemutatásával kiterjeszti a politikai kérdések területére. Az a ténykedés és állásfoglalás, melyet a magyar nemesi osztály minden rétege a hadiadózás terén képviselt, a hadsereg felállításának és a hadiadó felemelésének állandó megszavazása, minden nemesi föld mentességének feltétlen biztosítása és saját jobbágyaik tehermentesítése érdekében más jobbágyok súlyosabb megterhelése végső fokon a Habsburg hatalom előtti teljes meghódolásukat jelentette. Az a harc pedig — akár a vándormozgalom, akár az adótárgyak eltitkolása, akár szökés formájában —, melyet a parasztság folytatott az idegen, a gyarmatosító politikát jelentő hatalommal, a nemzeti érdeket egyedül képviselő osztállyá tette a parasztságot. Az adózás egyes kérdéseinek a majorsági gazdálkodás kiterjesztésével összefüggő kapcsolata is jó meglátása Vargának. Hogy mennyire a XVIII. század fő kérdéseivel összefüggésben látja az állami adózást, kitűnik abból is, hogy a katonaság és a piacnövekedés összefüggésének kérdését is felveti. Megállapítja, hogy ez nem játszik a paraszti árutermelés szempontjából döntő szerepet, de ezt nem fejtegeti részletesebben. Az állami adózás világosan összefoglalt kifejtése a parasztság XVIII. századi történeti szerepével összekapcsolva ha nem is eddig egészen ismeretlen oldalát mutatja be e század paraszttörténetének, de sok új adatával, politikai megalapozásával megállapításait vitathatatlanná, bizonyítottá tette és ebben van értéke. A hadiadózás felkutatása csupán a század első felére történt meg, a század második felének egy-két fontos vonatkozására utal a szerző. A század második felének új problémái a kötetben feltáratlanok maradtak. A vallás kérdése még a XVIII. században is a paraszti óletbo mélyen belevágó kérdés, a feudális elnyomás támogatója is, ezt ismerjük meg Iványi Emma: »A Habsburgállam és a katolikus klérus a parasztság viszonylagos vallásszabadsága ellen« c, tanulmányából. A Habsburg valláspolitikát a különböző hivatalos intézkedésekből ismerteti meg és ezt alátámasztja a korabeli főpapság képviselőinek véleményével is. A protestáns vallások üldözése annak a következménye is, hogy a korábbi korszakokban a nemzeti függetlenségért folyó harc és a protestantizmus védelmezése egybekapcsolódott. A parasztság felé a katolicizmus pártolása, sőt erőszakos terjesztése mint a jobbágyokat engedelmességre szorító eszköz jelentkezett. A protestáns parasztság üldözésének és erőszakos térítésének különböző módszereit sorolja fel a cikk, melyekből a parasztok súlyos, a földesurak önkényének kiszolgáltatott voltára derül fény. A kérdés olyan irányú taglalásába, hogy a feudális államhatalom és az uralkodó osztály érdekközössége hogyan találkozik össze a parasztság elnyomásának e módjában, nem fog bele. Nem szélesedik ki a parasztság politikai tudatának és ideológiájának tárgyalásává sem, amint a bevezetőként megtett megállapításából következnék. A kérdést csak sokkal szélesebb irányú forráskutatás alapján lehetne problematikusabban felvetni, mint ahogyan a tanulmány szerzője megtette. A paraszti élet, különösen az osztályharc sok érdekes szemponttal gyarapodott már a tanulmány eredményei alapján is, behatóbb tanulmányozás még sok új társadalmi és politikai vonatkozást vethetne fel. Különösen fontos lett volna feltárni a kérdés esetleges összefüggéseit az eredeti tőkefelhalmozással, amire csak egyszer utal a szerző. »A földesurakat kiszolgáló parasztok«, Iványi Emma másik tanulmányában a falusi bíróság helyzetének és szerepének tárgyalása áll a központ ban. Ezen keresztül érinti azt a XVIII. századi jellemző fejlődést, hogy az államhatalom és a földesúr befolyás alá vonta és saját közegévé tette a falusi bírót. A falusi önkormányzat részletesebb kifejtésére nem került sor, pedig erősen kívánkozik a téma teljességéhez. A falu belső differenciálódásának szempontját állítja előtérbe, ami igen helyes és kívánatos szempont, tekintettel arra, hogy az e kérdéssel foglalkozó polgári feldolgozások éppen ezt a szempontot mellőzték. A földesurak és a vármegyén keresztül az államhatalom minden módszerrel a bírónak maguk céljaira való befogására törekedtek. Az a magatartás, amit a falusiak a bírói tisztség viselésével szemben tanúsítottak, már a vagyon és különböző érdekek szerinti csoportosulásra utal. A bírák magatartását vizsgálva azt állapítja meg : »A bírák egy része tehát a felsőbbség érdekeit képviselte, más része viszont jóban-rossz-