Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György: Konferencia a huszitizmus két elméleti problémájáról 477
KONFERENCIA A HUSZITIZMUS Kft Τ ELMÉLETI PROBLÉMÁJÁRÓL 485 canáig. A polgárság haladó szerepe Lipany idejével lehanyatlik : cserbenhagyva a nép követeléseit, saját nemzetiségi követeléseit sem tudta végigvinni. De azért a harc idején a polgárság e téren kiváló szerepet játszott, mert körülötte csoportosultak a népi tömegek. A városok még Lipany. idején is megoszlottak Prága és Tábor közt. A feudális patriotizmus haladó volta megszűnt a huszita háborúk idején : a huszita forradalmi mozgalomhoz csatlakozás vagy szembefordulás döntő válaszfalat jelent. A konferencia külföldi résztvevői valamennyien konkretizálni igyekeztek a kérdést népük történetére. E. Maleczyhska szóleskörű jelentőséget tulajdonított J. Macek referátumának, s abból, a szláv kapcsolatok kérdésének politikai fontosságát emelte ki, majd a lengyel nemzet fejlődésének egyes kérdéseiről beszélt. Ezzel kapcsolatban megemlékezett a néptömegek szerepéről, amelyek a német lovagrend ellen vívott honvédő harcban aktívan léptek fel a grunwaldi ütközet idején. Beszólt a lengyelországi német patríciátus szerepéről is. Hangoztatta, hogy a huszita forradalmi mozgalomban a patriotizmus összes elemei (feudális, városi, népi) kifejeződnek. H. Köpstein értékes kiegészítéseket adott Macek előadásának historiográfiai részeihez. Rámutatott arra, hogy milyen fontos foglalkozni az 1945útáni nyugat-német történetírás hamisításaival a XIV. —XV. századi csehországi nemzeti kérdéssel kapcsolatban. Ez a történetírás nagy politikai vészélyt jelent. A kérdésnek nincs speciális feldolgozása, de sokszor érintik a tartományi és egyháztörténeti munkákban. Ez a történetírói irányzat megfelel a nyugat-német kapitalizmus kalandor, nemzetellenes politikájának. így a huszitizmus mint cseh sovinizmus szerepel Fr.Baethgen kézikönyvében, így ír Otto Brunner is. Hasonló felfogású Georg Stadtmüller; Geschichte Südosteuropas c. munkája is. Mindezek mit sem tudnak a németés cseh forradalmi együttműködésről, a múltbeli németgyűlöletet akarják bizonygatni az »eretnek és lázadó« Csehországban. »Európai« koncepciót állítanak szembe a »romantikus« csehszlovák történetírással. Üj fasiszta támadás előkészülete, a szudétanémet revánspolitika célzata nyilvánul meg a Die Deutschen in Böhmen und Mähren -— Ein historisches Rückblick c. kötetben, elsősorban az Eugen Lemberg által írt részben. Székely két kérdéssel foglalkozott részletesen felszólalásában : a magyar nemzetiségfogalom XI:—XV. századi fejlődésével a soknemzetiségű Magyarországon, figyelemmel a német feudális urak elleni harc ebben játszott szerepére, valamint a huszitizmus korabeli fejleményekkel (Budai Bereck szerepe, nemzetiség és osztály összefüggései 1437-ben Erdélyben, budai mozgalmak, 1439-i országgyűlés). L. Demeny az 1437-es román-magyar népi felkelés marxista elemzését adta a nemzetiségi különbség nélkül kialakult népi, illetőleg feudális úri tömörülésről. Ε felkelésben tehát a társadalmi elem lépett előtérbe. Szólt a városon belüli harcok fejleményeiről is, melynek lényege szintén a társadalmi ellentétekben keresendő. Ismertette az erdélyi városok eltérő etnikai fejlődését (Kolozsvár, másrészt társadalmi okokból bezárkózott délerdélyi városok a falakon kívül »bolgárszeggel«). Az erős patríciusellenes mozgalom azonban a teljesen németlakta városokban is folyt a XV. században. A XVI. században német és magyar városi gazdagok együtt lépnek fel a legénymozgalmak ellen. Demeny ismertette a huszita bibliafordítás szerepét a románnyelvű kultúra fejlődésében is. A huszitizmus általános problémáit kapcsolta a napirendi tárgyhoz A. 1. Ozolin, aki a referátumon túlmenően hangsúlyozta a nemzeti védelem szerepét a cseh centralizációban, a huszitizmus jelentőségét a feudális- szétesés elleni küzdelemben. A néptömegek szerepének érvényesülését a nemzetiség fejlődésében határozottabban körvonalazta, mint történelemformáló erőt. A huszita mérsékeltek nemzeti követelései haladó voltának elismerése mellett rámutatott á nacionalizmus csíráinak felbukkanására náluk. A huszita forradalmi mozgalom a korábbi parasztfelkelésekkel szemben abból a szempontból is előrehaladást jelent, hogy míg korábban csak a nép ellen harcoló uralkodó osztályok léptek fel közösen (angol-francia), ezúttal különböző nemzetiségek népi tömsgei is a feudalizmus ellen. A felszólalások még néhány más kérdésre is kiterjedtek. A' belső piacfejlődés és Prága mint országos központ szerepe a nemzetiség fejlődésében V. Husa ós L. Demeny felszólalásában kapott hangsúlyt. L. Hosák és J. Kejr a zsidó népesség helyzetének javulásáról beszéltek a huszita forradalmi mozgalom idején : a zsinatok a huszitákkal együttműködő elemeknek tartják a zsidókat, Ausztriában ezidőben üldözik is őket, ebből az időből valók viszont a cseh- és morvaországi vidéki zsidó községek ; a husziták a zsidók uzsorás , tevékenységét kiközösítettségük felszámolásával akarták megszüntetni és a városi lakossághoz közelebb akarták hozni őket. . A második napirendi pontot lezáró szavaiban J. Macek annak elismerése mellett, hogy a kérdés feldolgozását bizonyos részletekben meg kell javítani, fő téziseit húzta még egyszer alá : a nemzetiségi kérdést csak az osztályharccal összefüggésben lehet jól tárgyalni ; a népi tömegek szerepe fontos a nemzetiség, hazafiság fejlődésében,
