Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Tudományos ülésszak Moszkvában hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából 471
473 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK MOSZKVÁBAN HAZÁNK" FÉLSZABADULÁSÁNAK TIZEDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL átálltak a magyarok oldalára, mások nem akarták elhagyni Magyarországot, Vikentyij és Kazimir Júskevics, valamint Simon Mazurajtisz pedig egyenesen nagyobb csapatot akartak szervezni, hogy átszökjenek a magyarok oldalára és Magyarországon maradjanak. A haladó érzelmű tisztek ugyancsak elítélték az intervenciót és rokonszenvvel fordultak a magyarok felé. A világosi fegyverletételt ugyanolyan gyászosnak és végzetesnek ítélték, mint a magyarok. Az előadás külön fejezete tárgyalta Herzen viszonyát a magyar szabadságharchoz. Herzen rokonszenvvel fordult a magyar szabadságharc felé. Az ötvenes években sokat találkozott Kossuthtal, akiről munkáiban lelkes sorokat írt. 1859-ben a Kolokolban élesen elítélte az osztrák elnyomást, és szembeszállt azzal a felfogással, mintha az a civilizációt jelentené Magyarország számára. Itt kiemeli, hogy a magyarokat még Metternich politikája sem tudta megtörni. Ugyanakkor éles szavakkal ostorozta a Habsburgoknak azt a politikáját, amellyel egyik nemzetiséget a másikra uszítják. Ugyancsak rokonszenvvel fordult a magyar - szabadságharc felé Csernyisevszkíj is, aki naplójában lelkesen szól a magyar szabadságharcról és az egyetemen is professzorával szemben védelmébe veszi a magyarokat. Az 1860-as évek elején ő is sokat ír a metternichi rendszerről és azokról az újabb kísérletekről, amelyekkel Bécs egymás ellen akarja kijátszani a nemzetiségeket. A későbbi fejleményeket vizsgálva, Averbuch rámutatott ' arra, hogy Lenin is több ízben élesen elítélté az 1849. évi cári intervenciót. Befejezésül utalt arra, hogy a haladó orosz társadalom képviselőinek állásfoglalásai olyan történelmi hagyományt jelentenek, amelyek ma is erősítik a szövetséget, barátságot népeink között. A következő előadást V.L. Iszraeljan, a történettudományok kandidátusa tartotta »A Magyar Népköztársaság megalakulása és fejlődésének fő szakaszai« címmel. Előadása bevezetéseképpen szerző rövid pillantást vetett az 1945 előtti magyarországi viszonyokra. Megállapította, hogy a magyar nép évszázadokon keresztül szabadságáért, hazája függetlenségéért- harcolt és népünk legjobb fiai ezért áldozták életüket. Habár a Magyar Tanácsköztársaságot az imperialista reakció és a belső ellenforradalom egyesült erői megdöntötték, ennek fennállása mégis történelmünk legszebb lapjai közé tartozik. A Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalmi terror idején Magyarország a három millió koldus országa volt, az idegen tőke kezében lévő elmaradt iparral és a mezőgazdaságban erős feudális maradványokkal. A magyar nép azonban e véres terror alatt sem szüntette meg harcát felszabadulásáért. Ε harc élén a Kommunista Párt állt. A magyar nép az ellenforradalom időszaka alatt reményeit a Szovjetunióba vetette s végül csakugyan a Szovjet Hadsereg szabadította fel Magyarországot. V.L. Iszraeljan ezután rámutatott arra, hogy a felszabadulás alkalmával a Szovjet Hadsereg a magyar uralkodó osztályok legreakciósabb - szárnyára is halálos csapást mért. 1944 végén a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front került hatalomra, melynek alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége volt. A népi demokrácia fejlődésének első szakaszában, mintegy 1947 —48-ig a munkásosztály és a parasztság demokratikus diktatúrája állott fenn Magyarországon. A népi demokratikus hatalom eleve túlment a polgári demokratikus forradalom feladatainak megoldásán, számos forradalmi változást vitt végbe, politikailag elszigetelte a kizsákmányoló osztályokat. Ennek eredményeképpen erősödött meg a munkás—paraszt szövetség, melynek a Kommunista Párt által vezetett munkásosztály volt a fő ereje. 10 Századok
