Századok – 1955

Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451

A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE CÍMŰ EGYETEMI TANKÖNYV MÁSODIK KÖTET 4fi1 ELSŐ FELÉNEK VITÁJA tárgyalásánál Lenin az orosz kapitalizmus kialakulásáról írt műve szerkezetének át­vételét javasolták a szerzőnek — azt ajánlja Méreinek, hogy ehelyett a gazdasági tár­gyú fejezetek végén, a 30-as éveknél külön fejezetben elméletileg mégegyszer foglalja össze a belső piac nagymértékben történt kifejlődését s kialakulásának végső stádiumba lépését. Itt utaljon a nemzettéválás gazdasági alapjának létrejöttére is. — Mérei Hanák javaslatával egyetértett. c) A korabeli magyarországi kapitalizmus jellegének kérdését illetőleg Hanák az agrárkapitalizmus fogalmát ós annak alkalmazását bírálta. .Maga a terminus szerinte nem tudományos és nem is pontos, hiszen azt jelenti, hogy a kapitalizmus csak a mező­gazdaságban fejlődik ki, ami a kapitalizmus törvényszerűségének ismeretében képte­lenség. Nálunk azonban nem is erről van szó, hanem arról, hogy a kapitalizmus fejlő­dése az összbirodalmi piacon (melynek Magyarország is része), Magyarországon első­sorban a mezőgazdaságban, Ausztriában pedig elsősorban a hitelszervezet és az ipar vonalán folyik le. A fejlődós erejét mutatja, hogy Magyarországon még így is létrejön bizonyos iparosodás és hitelszervezet. Magyar viszonylatban tehát véleménye szerint nem agrárkapitalizmusról, hanem gyarmati viszonyok között fejlődő kapitalizmusról kellene beszélni. A magyarországi kapitalista fejlődés korlátaira Oyömrei Sándor a kérdés másik oldalát elemezve mutatott rá, Buda é's Pest fejlődéséből vett példákkal igyekezve bizonyítani a gyarmatpolitikának a magyar kereskedelmi tőke kialakulását gátló sze­repót. A nagyobb vállalkozások folytatásához szükséges állandó hitelt ui. csak bécsi bankok nyújthatták volna, ezek ellenséges magatartása folytán viszont kereskedőink a külföldi tőkével szemben a reformkor minden nagy gazdasági vállalkozásában hát­térbe szorulnak. Mérei azonban vitába szállt Hanáknak azzal, az általa úgy értelmezett felfogá­sával, mintha az eredeti felhalmozás egyik oldala : a munkaerő felhalmozása Magyar­országon, másik oldala : a tőkék felhalmozása Ausztriában folyt voliia le. Ez a nézet ui. Mérei szerint éppen nem vesz tudomást Magyarország korlátozott autonómiájáról, mely a gyarmati vámsorompók között is ad számára bizonyos saját gazdasági életet. S bár erre a helyzetre az a jellemző, hogy nemzeti jövedelem nagy részét kiszivattyúz­zák az országból, nem hanyagolható el a — ha csak kezdet legesen is, de mégis csak erő­södő — elfő j that atlan felhalmozás. Ε felhalmozásnak mindkét oldala megvan Magyar­országon, ha nem is egyformán fejletten : a munkaerő felhalmozás hipertrófiás, a tőkék felhalmozása csenevész. Ε bármily csenevészen is, de meglevő felhalmozás (Gyömreivel szemben Mérei utal arra, hogy a nagy vállalkozásokba befektetett külföldi tőke összes­ségében kisebbségben van a kis hazai vállalkozásokba befektetett számtalan, egyenként jelentéktelen hazai tőke összességéhez képest) azonban lehetővé teszi a kereskedelmi és ipari tőke minimumának kialakulását — e minimum megléténél többet viszont ő maga sem állított. e) Az iparfejlődés kérdései közül a magyarországi manufaktúra korszak meglétének és jellegének kérdését, valamint a magyarországi iparfejlődés volumenét és struktúrá­ját illető kérdések körül alakult ki vita. A manufaktúra korszakkal kapcsolatban, Berend Jván szerint, a tankönyv a tőkés viszonyok ipari vonatkozásban történő fejlődósének vizsgálatát elhanyagolja, s így nem tisztázódik elvileg : beszélhetünk-e a magyar ipar­fejlődés manufaktúra korszakáról. Szerinte a fejlődés klasszikus értelmében véve nem, s általánosabb a céhes kézműves fok és a manufaktrira fok közötti átmenet állapota. A fejlődés e fokán nem az a sajátságos, hogy egyes helyeken a kézműves ipari munka­módszerekről a tőkések rögtön a gépi termelésre térnek át, hanem az, hogy a céhek bomlása s a manufaktúrák fejlődése későn és nehezen indul meg. A jobbágyi robot­munkán alapuló mezőgazdasági nagyüzem is sok munkaerőt igényel, s ez szintén aka­dályozza a manufaktúra fejlődését. Ennek gyengesége folytán nem képződik ki gyakor­lott szakmunkások nagy tömege sem, ami a kapitalizmus első évtizedeiben a magyar szakmunkás réteg hiányát indokolja. .Másrészt a manufaktúra, szétbontva a termelési folyamatot egyszerű, teljesen gépies műveletek sorozatára, előkészíti a gépek bevezeté­sét, alkalmazását. A későbbi fejlődésre a manufaktúra korszak satnyasága e vonat­kozásban is kihat. — Ránki Berenddel és a tankönyvvel is ellentétben semmiféle sem magyar, Sem gyarmati sajátosságot nem lát abban a körülményben, hogy a magyar tőkések helyenként a manufaktúra átugrásával kézművesipari módszerekről rögtön gépi termelésre tértek át. A korabeli magyar iparfejlődés egyes kérdéseit elemezve, Sándor Vilmos a Nyugat-Európában ekkor lejátszódó ipari forradalom hatásának bemutatását hiányolja. Engels ennek jelentőségót a francia forradalomóhoz hasonlítja. Egyelőre még csak közvetve, de már Magyarország történetére is nagy hatása van : egyrészt nyugaton meggy or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom