Századok – 1955
Közlemények - Dolmányos István: A dekabrista felkelés magyarországi emlékei 425
448 DOLMÁNYOS ISTVÁN" közelebb vitte a forradalmi orosz emigráció akkori képviselőihez, Herzenhez és társaihoz. Áldozott a kelet-európai hajnal meghirdetői emlékének Kossuth Lajos is. Emigrációja idején, a nyolvcanas évek második felében, Pulszkyhoz hasonlóan szintén megírta a dekabristák történetét,l u Mindezidáig ez a leghelyesebb szempontból és a legbővebben megírt magyar történelmi munka a dekabrista felkelésről. Felfogása csattanós bírálatául szolgál a céhbeli polgári történészek munkáinak. Széchenyi után elsősorban Kossuth (és vele Pulszky) ismerte fel, hogy két Oroszország létezett. Az egyik a cárizmus hivatalos, reakciós Oroszországa volt és a másik, az igazi, forradalmi, a nép Oroszországa. Világosan látta, hogy a dekabristák e »másik Oroszország« egyre erősödő táborának korai, kiemelkedő vezérférfiai voltak. Erre a felismerésre — amely elejét vette mindenféle nacionalista hibának — építette szilárdan tanulmányát. Már az első sorokban erre figyelmeztetett : »... az orosz autocratia egy dolog, az orosz nemzet egy másik dolog. Amaz tünedezik, el fog tűnni, emez marad.«112 Kossuth Lajos tehát már itt is megjósolta a cárizmus bukását. (Később már ezt a bukást egyenesen a Romanov-dinasztiához is köti.) — Ezután lenyűgöző elevenséggel és roppant ténybeli tudással villantja fel előttünk a »szentségtelen Szent Szövetség« korát. A forró szeretet és a lángoló gyűlölet hangját váltogatja a dekabrista felkelés eseményeinek megrajzolásakor aszerint, hogy a forradalmárokról vagy a cári politikáról folyik-e a szó .Szavai súlyosan peregnek, amikor rámutatott arra, hogy a felkelés bukása nagy csapást jelentett a magyar nemzet számára is. »Ekként kezdődött — a forradalom leverésével kezdődött (a magyar nemzetre nézve is irtózatos emlékezetű) Miklós czár 30 éves soldateskai rémuralma . . . « l13 S Kossuth Lajos nem csupán a felkelés vezéralakjait látta meg. Mögöttük megpillantotta és érdeméhez mérten értékelte az orosz nép nagyszerű forradalmi tulajdonságait, Besztuzsev hősiességéről szólva megjegyezte : »Nem újság ez az oroszoknál. Nők, mint férfiak, ifjak mint vének szemébe tudnak nézni a halálnak rendületlenül, meg tudnak halni eszméjükért, s a konspiráció fonala, mely az akasztottak kezéből kiesik, nem marad a földön gazdátlanul ; van aki nyomban felveszi. Ki tudná megmondani, mi az a jövendő, mely e jellemvonás méhében rejlik,111 Megrendülve olvassuk e sorokat, amelyekben Kossuth lángeszűen, mint oly sok dologgal kapcsolatban, itt is megsejtette a történelem alakulását, az orosz nép világtörténelmi missziójának beteljesülését. A 48-as nagy idők másik alakítój-a és résztvevője, a legnagyobb magyar írók egyike, Jókai is remekművé formálta a dekabristák történetét a »Szabadság a hó alatt vagy a zöld könyv« című ismert művében (1879). Óriási írói képzelőereje gondolatban az egész világot bejárta, de fantáziája, amint maga írta önéletrajzában, »különös előszeretettel« bolyongott Szentpétervárott.11 6 Meleg együttérzéssel rajzolta meg dekabrista tárgyú regénye hőseinek alakját és 111 Kossuth Lajos iratai. V. k. Kiadta Helfy Ignác 1895. Bpest, 237 -253. 1. 112 Uo., 237. 1. 113 Uo., 246. 1. (Kiemelés tőlem — D. I.) Kossuth tanulmányával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az általában zseniális éleslátással megírt munkában egy helyen téved. Ha nem is olyan mértékben, mint a polgári történészek, kissé túlértékelte a nyugati iniciativa jelentőségét a mozgalom kialakulásában. 114 Uo., 245. í. (Kiemelés tőlem — D. I.) 115 Bédey Tivadar: Jókai és a történelem. Századok, 1925—26, lásd még Elek Oszkár: Jókai és az oroszok. Budapesti Szemle, 1925. I. k.
