Századok – 1955

Tanulmányok - A Voproszi Isztorii a Századokról 415

418 A VOPROSZI ISZTORII A SZÁZADOKRÓL 418" kodást, elhallgatták a földművelés feudális jellegét és a gazdaságon kívüli kényszer meglétét. A folyóirat megvilágítja az 1848— 1849-es forradalom és szabadságharc történetét. Bírálattal illeti a burzsoá-nemesi történészek munkáit. Ezek el akarták hallgatni 1848-1849 forradalmi és demokratikus hagyományait és be akarták feketíteni a plebejusi balszárny képviselőit — Petőfit, Táncsicsot, Madarászt. — Igyekeztek felmagasztalni a megalkuvó jobbágyszárny képviselőit, fehérre igyekezték mosni Görgeyt és más árulókat, és az egész 1848-as forradalmat úgy igyekeztek beállítani, mint a nemesség szeparatista mozgalmát, amelyet a népi tömegek nem támogattak. Az 1848-as forradalommal foglalkozó cikkek elsősorban a népi tömegeknek — és elsősorban a magyar parasztságnak — a forradalomban és a szabadságharcban játszott szerepét, a forradalom nemzetközi kapcsolatainak kérdését és a magyar és a szomszéd népek közötti barátság hagyományait vizsgálják. Vörös Károly »Noszlopy Antal visszaemlékezései« c. cikkében (195.3. 2—3. sz.) egy rendkívül érdekes forrást — Noszlopy Antal feljegyzéseit és visszaemlékezéseit — vizsgálja. Noszlopy Antal annak a Noszlopy Gáspárnak volt a bátyja, aki a császári hadak által megszállott Somogy megyében a népi felkelést vezette. Ennek az anyagnak az alapján a szerző bemutatja, hogy Noszlopy Gáspárnak azért sikerült olyan nagy sikereket aratnia és az egész megye területét felszabadítania, mert a tömegek forradalmi kezdeményezésére támaszkodott és az ő segítségükkel elszántan visszaverte a megszállókat támogató nagybirtokos arisztokrácia reakciós akcióit. A szerző ugyan megállapítja, hogy Noszlopy Gáspár ellene volt a parasztok ama követelésének, hogy osszák fel a földesúri birtokokat, de nem vonja le belőle a következtetést, hogy éppen ezért — a nemesi vezetők osztálykorlátainak megmutatkozása miatt — távolodtak el a parasztok a forradalomtól. Barta István »Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén« c. cikkében (1952. 1. sz.) a magyar forradalom ama súlyos idejét tárja elénk, amikor Jellasics serege a főváros felé tört. A szerző kiemeli, hogy milyen nagy jelentősége volt Kossuth útjának, amikor fellelkesítette a Nagyalföld népi tömegeit. Ez az út még közelebb hozta Kossuthot a néphez, ezáltal vált igazán tudatossá benne, hogy milyen nagyjelentőségű az a támogatás, amelyet a népi tömegek a szabadságharcnak nyújtanak. De a tömegek forradalmi lelkesedését nem lehet főképpen Kossuth tevékenységével magyarázni. A főok, amiért a lakosság legszegényebb tömegei a népfelkelők közé álltak, az a meggyőződésük volt, hogy ' az osztrák intervenció elleni háború a forradalom ügyének folytatása. Kossuthról bő jellemzést nyújt Szabó István »Kossuth és a jobbágyfelszabadítás« c. cikke. (1952. 4. sz.). A szerző egészében véve helyes politikai értékelést ad Kossuthnak a forradalomban játszott szerepéről. Szabó István kiemeli Kossuth érdemeit, de helyesen feltárja gyenge oldalait, is ; azt, hogy Kossuth nem tudta teljesen leküzdeni osztálykorlátait és kivívni a parasztok igazi felszabadítását. A szerző megállapítja, hogy a magyarországi jobbágyfelszabadítás a széles forradalmi és parasztmozgalomnak, a pesti márciusi felkelésnek az eredménye volt. Ez határozta meg a magyarországi jobbágyfel szabadítási törvény jellegét, amely radikálisabb volt, mint az osztrák birodalom más részein hozott hasonló törvények. Kossuth által a forradalom idején folytatott gazdaságpolitika érdekes kérdéseit tárgyalja Farkas Lajos és Radó Géza »Kossuth és a szabadságharc hadiipara« c. cikke (1952. 3—4. sz.). A burzsoá történelemhamisítók arra hivat-