Századok – 1955

Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359

384 IIANÁK PÉTER kezdve újból heves harcokat folytatott a nagybirtokos-finánctőkés rendszer ellen. A mozgalmak középpontjai 1903—1904-ben az Alföld középső és déli részein, elsősorban Bács, Temes, Torontál, Békés, Arad és Bihar megyében alakultak ki, ami azt mutatja, hogy a forrongás a Viharsarokból, mint centrumból sugárzott szét. 1903-ban a leghevesebb harcok színtere Bihar megye volt. Itt is hatalmas latifundiumok, köztük 400 ezer holdnyi egyházi nagybirtok fojtogatta a parasztságot. A Bihar megyei, javarészt román szegényparasztság harca elsősorban a nagybirtokosok és nagybérlőik kizsákmányolása ellen irányult, de — ha lefojtva, ha burkolt formában is — terjedt a földosztás követelése is. A bihari szegényparasztok harcát szocialista munkások vezették, akik az SzDP és az »újjászervezettek« hivatalos agrárprogramját elvetve, nyíltan »nagy szociáldemokrata földosztást« hirdettek és aratósztrájkokat szerveztek. Heves harcok folytak a helyi hatóságok önkénye ellen Békés ós Arad megyében, Temes és Torontál megyében psdig 1903 végén és 1904 elején a paraszti forrongás olyan méreteket öltött, hogy — amint egyik hivatalos torontáli jelentés mondja — már nemcsak a közrend, hanem »a társadalmi rend, a hatóságok és papok ellen irányul«. A kormány nagy fegyveres erők felvonultatásával, valóságos ostromállapot bevezetésével igyekezett elnyomni a szerb és román parasztság körében állandósult forrongást. Ötéves szünet után 1903-ban nagy területen törtek fel az aratósztrájkok Temes, Torontál, Bács, Arad, Biké3, Szolnok megyében és szórványosan az ország egyéb vidékein is. Ezekben az aratósztrájkokban több mint tízezer földmunkás vett részt, követeléseik elsősorban a bérviszonyok romlása, az uzsora és robot növelése ellen irányultak. A nagybirtok védelmére ismét felvonult a csendőrség, helyenként katonaság is, a börtönök megteltek a kenyerükért küzdő román, szerb, magyar szegényparasztokkal. Az 1903-as aratósztrájkok ennek ellenére a legtöbb esetben sikeresek voltak. A parasztmozgalom fellendülésére mindenekelőtt az ipari proletariátus harcainak hatása jellemző. Több jelentésből kitűnik, hogy az egyes városokban erősödő szocialista mozgalom sugárzott szét a környék falusi szegénysége között. Kitűnik továbbá az is, hogy a nagyváradi, aradi, temesvári munkásszervezeteknek, sőt egyes helybeli szocialista munkásoknak is milyen nagy szerepük volt a paraszttömegek öntudatosításában, szervezésében, a szocialista eszmék terjesztésében. A fellendülés másik jellemző vonása, hogy a földmunkás és szegényparaszti követeléseken túlmenően hangot kaptak az egész parasztság követelései is, elsősorban — ha nem is országosan — a földosztás. Emellett sok mozgalom tört ki a nyomasztó adóteher é3 adóbehajtás, a helyi hatóságok durva önkénye miatt. A csendőrség vérengzése tette emlékezetessé az Arad megyei Seprős község népének harcát, amely a bíróválasztáson elkövetett erőszak miatt kelt fel. Ilyen eset ezekben az években számos helyütt ismétlődött meg. A Viharsarokban és a Délvidéken a demokratikus átalakulás politikai követelései is megragadták a parasztságot. Ezekbe a demokratikus mozgalmakba a szegényparasztságon túlmenően a birtokos parasztság szélesebb rétegei kapcsolódtak be. Végül a fellendülésre rendkívül jellemző, hogy az nagyobbrészt nemzetiségi vagy vegyes nemzetiségű területeken, a tiszántúli románlakta vidékeken, a Bácskában és a Bánátban, Horvátországban bontakozott ki. A parasztmegmozdulások általában nem voltak nemzetiségi jellegűek, sőt maguk a