Századok – 1955

Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359

362 HANÄK PÉTBE volt. Ugyancsak véres erőszakkal, katonasággal törte le a kormány a következő években is a forradalmi megmozdulásokat, így például az 1902 februári triesti általános sztrájkot, az 1902 júniusi lembergi építőmunkássztrájkot és tüntetést. Es ha a munkástömegek elleni kíméletlen erőszak mellett a szakszervezeti vezetőkkel igyekezett jó viszonyt kiépíteni, ha a munkásbiztosítást kiszélesítette és szorosabb állami ellenőrzés alá vonta, ez még világosabban mutatja, hogy a finánctőke érdekeit és módszereit képviselő Körberkormány csupán a régi, rozsdás láncokat akarta új, fényesebb, de ei'ősebb láncokkal felcserélni. Az osztrák-magyar dualista rendszer belső ellentmondásai azonban annyira elmélyültek, hogy nemcsak a Taaffe-féle »régi« módszerekkel, hanem Körber-féle »modernizálásukkal« sem lehetett a rendszer tartós fennmaradását biztosítani. Különösen nem lehetett az imperializmus első nagy gazdasági válságának viszonyai között. így a Körber-kormány helyzete az első évek bizonyos látszateredményei után 1903-tól kezdve gyorsan gyengült. A gazdasági válság mozgásba hozta a dolgozó tömegeket — már 1902-ben heves összecsapásokra került sor —, 1903-ban és 1904-ben pedig ugrásszerűen emelkedtek a kormány elleni tüntetések és a bérharcok. Az osztrák szociáldemokrata vezetők ugyan a gazdasági válság idején tétlenségre, a harcok elől való meghátrálásra akarták kárhoztatni a proletariátust, és kiadták a »Vissza a szervezetekbe!« kapituláns jelszót —, de nem sok sikerrel. A sztrájkoló (és kizárt) munkások száma már 1903-ban az 1901. évinek a kétszeresére, 1904-ben háromszorosára nőtt. A szakszervezetek taglétszáma ugyanebben az időszakban megkétszereződött. Az osztrák szakszervezetek 1904-ben már rendkívüli sztrájksegélyek gyűjtésére kényszerültek. Hozzájárultak a kormányzat gyengüléséhez pénzügyi nehézségei is. Azok az építkezések, amelyeket elsősorban a nagytőke támogatása érdekében kezdeményeztek, túl sokba kerültek, annyira megterhelték az államháztartást, hogy a költségvetés 1903-ban — hosszú idő óta először — deficittel zárult. Ujabb államkölcsön felvételét viszont a parlament megtagadta. 1903-ban a rövid időre elcsitult nemzeti harcok is felújultak. A korábbi hevességgel feltörő cseh-német ellentétek mellett az olasz és ukrán nemzeti mozgalom is megerősödött. Fokozta a nehézségeket a magyarországi burzsoá ellenzék növekvő támadása, amely részben a Körber-kormány ellen is irányult. Bár kölcsönös kompromisszumok útján a Magyarországgal való kiegyezést sikerült tető alá hozni, de ez a magyar középburzsoáziát és a földbirtokosok egy részét nem elégítette ki. Az osztrák-magyar finánctőke elleni tiltakozás egyre szélesebb hullámokat vert Magyarországon. A Körber-kormány megingásában tehát az osztályharc fellángolásán kívül az osztrák finánctőke és a nemzetiségi burzsoáziák közti ellentét fokozódása is megnyilvánult. így aztán 1904-ben az osztrák parlament a korábbi meddő tehetetlenségébe hullott vissza, ismét felülkerekedett az obstrukció. A kormánynak a régi módszerhez, a hírhedt 14. §-hoz, a szükségrendeletekkel való kormányzáshoz kellett visszatérnie, ha a legégetőbb állami szükségleteket biztosítani akarta. A Körber-kormány alatt 33 szükségrendeletet adtak, ki, többet, mint bármely elődje idején. A Körber-kormány tehát végülis nem tudott úrrá lenni a nehézségeken, a Monarchia bomlása még jobban előrehaladt és a kormány 1904 végén bekövetkezett bukásakor az osztályharc és a nemzeti küzdelmek élesebbek voltak, mint bármikor.