Századok – 1955
Tanulmányok - G. Fazekas Erzsébet: Magyarország felszabadulása a népi demokratikus forradalmunk néhány kérdése 334
344 G. FAZEKAS ERZSÉBET Ekkor már befejezett tény volt, hogy a finn és a román kormány felborította az 1944 első hónapjaiban a Szovjetunióval megkezdett fegyverszüneti tárgyalásokat. Ezék a kormányok bebizonyították, hogy nem tudnak szakítani a németekkel. Az alapvető ok ugyanaz volt, amiért Horthyék is »kiugrás« helyett a német megszállást választották. Még mindig a Szovjetunió és a szövetségesek konfliktusára számítottak — és kivártak Hitler oldalán. Az események a következők voltak. A tíz sztálini csapás közül az első, mely 1944 január-februárjában Leningrádot teljesen felszabadította a fasiszta gyűrűből és a Vörös Hadsereg számára utat nyitott a Baltikum felé, válságossá tette Finnországban a Mannerheim-rendszer helyzetét. Az országban erősen jelentkező békehangulat pánikba ejtette a finn kormányt, és arra késztette, hogy tárgyalási lehetőséget keressen a Szovjetunióval a hadműveletek beszüntetése céljából. Erre vonatkozóan a Szovjetunió Külügyi Népbiztosságának Információs Irodája 1944. március 1-én tájékoztatást tett közzé. Ebben tudatta azt is, hogy Paasikivi finn kormánymegbízott február 16-án nem hivatalos találkozásra ment a stockholmi szovjet követhez. A legközelebbi találkozás alkalmával a követ át is nyújtotta a Szovjetunió fegyverszüneti feltételeit a finn kormány részéré. A továbbiakban a finn kormány két ízben is kitérő, illetve március 17-én lényegében elutasító választ küldött a Finnország részére igen kedvező fegyverszüneti feltételekre. Mindazáltal — mint ezt április 22-én Visinszkij külügyi népbiztoshelyettes elvtárs sajtókonferencián elmondotta — a szovjetkormány még így is lehetőséget adott a finn megbízottaknak, hogy Moszkvába utazzanak tárgyalni. A finn kormány azonban, április 17-én, teljesen visszautasította a fegyverszüneti feltételeket. Visinszkij elvtárs hangsúlyozta, hogy a finn kormánykörök elsősorban azokon a feltételeken akadtak meg, melyek a Finnországban levő német csapatok internálását, illetve kiűzését írták elő. így a finn kormány, mikor beengedte a németeket, ténylegesen megszűnt országának gazdája lenni. S ezért »a német fasisztákhoz való viszonyában oly messzire jutott, hogy már nem tud, de nem is akar szakítani velük.«15 — Itt jegyezzük meg, hogy Magyarországon hasonló helyzet állott elő a március 19-i német megszállás után. Egyébként a finn kormánynak március 17-i, lényegében elutasító jegyzéke egy napra esik Horthynak Hitler főhadiszállására történt utazásával. Nyilvánvaló, hogy a német fasiszta vezető körök egyszerre fogták meg békemanővereket folytató csatlósaik gallérját. A németek nem is annyira a kormányok esetleges kiugrásától, mint inkább a finn és a magyar nép fokozódó békemozgalmától, függetlenségi hangulatától riadtak meg. Egyrészt kormányaik kapkodása, békeígérgetése, másrészt az a mély benyomás, melyet a Szovjetunió által nyilvánosságra hozott finn fegyverszüneti feltételek keltettek a lakosság széles rétegeiben, tényleges tömegfellépésekkel fenyegették Hitlernémetország csatlósait. Ettől ijedtek meg Mannerheimék és Horthyék is — és Antonescuék is. Elsősorban ezt érttették meg velük német »szövetségeseik«. Ezért tartották meg a finn kormánykörök a német csapatokat országuk nyakán, ezért engedték be magyar kormánykörök március 19-én a német csapatokat az ország megszállására. Elsősorban a népmozgalomtól való félelem volt az, amiért nem tudtak és nem is akartak *!.- 1 5 BiiemiiHH ílojiHTHKa CoöeTCKOro Coio3a Β "nepnoA OTMCCTBCHHOH BOÖHH. MOCKBa,~ 1946. ΤΟΜ. 11. erp. 115.
