Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

30. ELEKES LAJOS kapcsolatait akkor sem szakította meg) oly mértékben fordult el tőlük, amint a központosítás és ennek sajátos, humanista jellegű ideológiája kibontakozott. JEGYZETEK A közölt szöveg a készülő tankönyv első kötetének része. Feladata : megvilágítani a feudális magyar állam központosítására irányuló törekvések Mátyás korabeli, sajátos formáinak belső erőforrásait. Nem feladata tehát megmutatni a külső tényezőket, melyek a központosító törekvések kibontakozását siettették. Az sem feladata, hogy össze^ezőn, a folyamat egészében ábrázolja a változásokat, melyek a feudális gazdaságban — illetve ennek alapján az osztályok, rétegek egymáshoz való viszonyában — már előbb megfigyelhetők s a rendi-képviseleti állam létrejöttének feltételeként foghatók fel. Ezekről a kötet más helyein kell számot adni. Itt azt kell bemutatni, milyen fokot ért el, milyen irányban haladt az ország gazdasági fejlődése, milyen eltolódások mentek végbe az osztályok s rétegek helyzetében a központosító törekvések kibontakozása idején, azzal összefüggésben. Később levonható következtetések megalapozásaként azokat a tényezőket kell kifejteni, amelyek a központosító törekvések ekkori eredményeit és további kilátásait jórészt meghatározták. A tárgyalt kornak nincs marxista monografikus feldolgozása. Molnár Erik alapvető munkája : A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig, felveti, elemzi és többnyire — az akkori ismeretek fokán — tisztázza a fejlődés döntő kérdéseit ; azonban a kor sajátos problémáit nagyobb időbeli egység részeként tárgyalja, s nem eléggé konkrétan, nem is eléggé fejlődésükben világítja meg. (A mü egyes, ide is vonatkoztatható fogyatékosságaira vö. Társadalmi Szemle. 1950. 388. s köv. 1.) Történetírásunk egyéb kérdések kapcsán — például a függetlenségi harcok problematikájának alárendelten —-. foglalkozott ugyan a központosítás egyes vonatkozásaival, de a kérdést magát eddig nem tisztázta, voltaképpen nem is vetette fel. Gazdaságtörténeti kutatásunk, mely más, fontosabb problémák feltárásával is adós, a központosítás belső alapjainak megvilágításához szükséges tényanyagot nem tárta fel. A tankönyvek előmunkálatai során készült néhány tanulmány (Szűcs Jenő: Az ipar és a céhek története Magyarországon 'a XIV. század végétől IF,26-ig: Kubinyi András : A kincstartói hivatal fejlődése Mátyás király haláláig), melyek hozzájárulnak a gazdasági fejlődés egyes kérdéseinek tisztázásához. Azonban más, alapvető fontosságú problémák — aminő például a mezőgazdasági árutermelés, a jobbágyság helyzetének alakulása, városok és mezővárosok fejlődésének összefüggése stb. — még előtanulmány fokán sem tekinthetők tisztázottnak. Régebbi történetírásunk érintett ugyan egyes idevágó, illetve ide is vonatkoztatható problémákat — utalok főként Mályusz Elemér és Szabó István munkásságára — s olyan tényanyagot tárt fel, amely sokban segít az összefüggések felismeréséhez ; azonban az elemzések, a belőlük levont következtetések (e történetírás szempontjainak korlátozottsága, téves beállítottsága következtében) általában inkább nehezítik, mint könnyítik az anyag helyes értékelésen alapuló felhasználását. Növeli a nehézséget a forrásanyag jelentős részének feltáratlansága. Az Országos Levéltárban és másutt őrzött, nagy mennyiségű okleveles anyag tekintélyes részét a kutatók még nem hasznosították. A kiadott anyag, noha msgában is tekintélyes terjedelmű, a kiadatlannak csupán része, még hozzá nem is a legfontosabb része. Csak töredéke vonatkozik a kor gazdasági fejlődésének fő kérdéseire. Magától értődik, hogy a szintézis, mely ilyen körülmények közt készült, hipotetikus jellegű. Megállapításainak érvényességét jórészt további, részletekbe menő, jelentős új anyagot mozgató monografikus feldolgozások alapján lehet eldönteni. Az itt következő utalások természetesen nem az egyes tételek monografikus bizonyítását adják, hanem csupán az olvasó eligazodását igyekeznek megkönnyíteni a szövegben felhasznált fontosabb adatok lelőhelyének, illetve — átvételek esetén -— a gondolatmenet eredetének jelzéséyel. A gondolatmenet több alapvető kérdésben Molnár i. m.-nek elemzéseire támaszkodik. A céhes ipar és a nagyobb városok fejlődéséről szóló részek emellett felhasználják Szűcs i. m. megállapításait. A vagyoni'-differenciálódást világosan mutatják az ismert adólajstromok. (Kolozsváré: Történelmi 'Tár. 1882. 525. 1. ; Kassáé: Kemény: Kassa város régi számadáskönyvei. 45. 1. ; Soproné : Házi : Sopron sz. kir. város története. II/4. 54., 73., 113., II/5., 350.1.; Bártfáé: Fejérpataky : Magyarországi városok régi számadáskönyvei. 163., 418. 1.) A céhek küzdelméhez a kontárok, a »hamis« munka ellen: Jakab : Oklevéltár Kolozsvár város története I. kötetéhez. 255. 1., CLVIII sz. (kolozsvári