Századok – 1955

Tanulmányok - Andics Erzsébet: Köszöntjük hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját 331

332 ANDICS ERZSÉBET folytatott küzdelmek és a felszabadulás utáni tíz esztendő eseményeinek történelmi feldolgozásához. Történészeink ezzel rendkívül szükséges, nagy jelentőségű és régóta hiányolt munkába kezdtek bele. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet kiadásában megjelent dokumentum-kötet, Nemes Dezső elvtárs munkája a felszabadulásról, készülő jubileumi emlékkönyvünk tanulmányai és jelenlegi tudományos ülésszakunk az első lépések abban az irányban, hogy a magyar történészek megvalósítsák a marxista-leninista történetírásnak azt az alapvető követelményét, mely szerint a történettudománynak a történelmet egész napjainkig fel kell ölelnie. Ez a követelmény nem véletlen, nem mellőzhető, világosan következik a történettudomány olyan felfogásából, hogy az harcos tudomány, amely a múlt tapasztalataiból tanulva segít építeni a jövőt, olyan tudomány, amely a történelmi fejlődést nemcsak ábrázolja, nemcsak magyarázza, hanem igazságaival hozzájárul a történelmi fejlődés formálásához, alakításához is. A jelenkor történelmi feldolgozása kétségtelenül nehéz, nehezebb és bonyolultabb feladat, mint bármely más koré. Alapos elméleti felkészültséget, korunk mozgató erőinek, társadalmi problémáinak, politikai viszonyainak mély ismeretét követeli meg. Ugyanakkor a jelen kor történelmi feldolgozása az a területe a történetírásnak, amely egyrészt a leghatékonyabban képes fejleszteni népünk, nemzetünk történelmi érzékét, történelmi, politikai tisztánlátását, másrészt magának a történetkutatónak is nagymértékben finomítja éleslátását, elmélyíti történelmi érzékét, azt az elengedhetetlen képességét, liogy a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeit felismerje, érvényesülésüket nyomon kövesse. A magyar történészek azzal, hogy nagy lendülettel megkezdték ezt a munkát, régi adósságukat törlesztik, az évek folyamán egyre sürgetőbbé váló kötelességüknek tesznek eleget. Legújabbkori magyar történelmünk, nevezetesen az elmúlt tíz esztendő történetének tudományos feldolgozása nagymértékben meg fogja könnyíteni történettudományunk egész sor még megoldatlan feladatának megoldását, vagy legalábbis azt, hogy megoldásukhoz közelebb kerüljünk. Kétségtelen, hogy történelmünknek eme legújabb, legbonyolultabb, a dolgozó osztályok forradalmi küzdelmeiben leginkább gazdag szakaszának sokoldalú, mély feldolgozása nagy segítséget fog jelenteni a történelem-oktatás számára is, nagy segítséget fog nyújtani abban a tekintetben, hogy a történettudományt megszerettessük ifjúságunkkal, növelni fogja történettudományunk hatékonyságát, nevelő erejét. Felszabadulásunknak, a felszabadulást követő küzdelmes és ragyogó fejlődésünknek, a történelemben páratlan eredményeinknek feltárása egyúttal hatalmas fegyver lesz az utóbbi két esztendőben életünk számos területén elburjánzott polgári és kispolgári behatásokkal, opportunista nézetekkel szemben, amelyek nem utolsó sorban tíz éves korszakalkotó munkánk eredményeinek lebecsülésében nyilvánultak meg. Az elmúlt tíz esztendő történetének feldolgozása a maga teljes nagyságában fogja megmutatni munkásosztályunk vezető szerepét a magyar társadalom átalakításában, a szocializmus építésében. Ennek a tíz esztendőnek a történetét nem lehet igazán, hűen megírni anélkül, hogy egész jelentőségében meg ne mutassuk e tíz év küzdelmei és győzelmei szervezőjének, vezetőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának történetformáló erejét. Népi demokratikus rendünk története a munkásparaszt szövetség felmérhetetlen fontosságára, igaz honszeretetre, a Szovjetunió, a szovjet nép iránti forró hálára és hűségre, a népi demokratikus test-