Századok – 1955

Szemle - Marchlewski; Julian: Válogatott írások. I. k. (Ism. Szokolay Katalin) 305

SZEMLE 305 igazodtak a Tasnády által állítólag megszabott terminushoz, és ilyenkor minden egyes esetben gondosan meg kellett a szerzőnek vizsgálnia, melyek voltak azok a tényezők, amelyek siettették vagy késleltették a felkelésnek »az előre meghatározott időben« való kirobbanását. A szalóki parasztok pl. »rosszúl értelmezték« a terminust, s ennek következtében nem 4-ről 5-re virradó éjjel, hanem 4-én reggel tört ki náluk a felkelés. A forradalmi demokratikus és köztársasági összeesküvést mindenáron kimutatni akaró szerzőnek ezekután már csak egy utolsó akadályt kellett eltávolítania nagy gonddal épített konstrukciója útjából. Ez pedig a felkelés ügyében kiküldött udvari biztos, ifj. báró Eötvös Ignáe többhavi helyszíni vizsgálatának eredménye volt. Az udvari biztosi vizsgálat ugyanis világosan és határozottan megállapította — a valóságnak megfelelően —, hogy ti. semmiféle ilyen természetű — még kevésbé Rapant által feltételezett méretű — összee'sküvés nem volt ; s az államfelforgatásnak mindössze veszélyét ismerte el arra az esetre, ha a katonaság a felkelést idejében el nem fojtotta volna. De a találékony szerző e dokumentum erejének hatálytalanítására is megtalálja a módot, azt állítva, hogy Eötvös egyrészt az agg uralkodóra való tekintettel tussolta el a forradalmi összeesküvés tényét, másrészt nemzetét, a nemességet mentesíteni akarta a demokratikus mozgalom ódiumától. A fentebbiekben ismertetett mesterkélt koncepció sajnos sokban eltorzítja a mű egyébként több problémában, így a mérgezési hiedelem és a paraszti oroszvárás kérdésében lényegében helyesen, és sokszor kimondottan ötletesen és szellemesen kifejtett gondolatsorait. A felhasznált anyag gazdagsága, ós különösen a számunkra eddig hozzáférhetetlen Szepes megyei forrásanyagok így is nélkülözhetetlenné teszik e munkát a kutató számára. Egyébként e mű a maga egészében figyelmeztetés is — az 1831. évi parasztfelkelés marxista feldolgozásának fontosságára. TILKOVSZKY LOBÁNT JULIAN MAKCHLEWSKI : PISMA WYBRANE. I. TOM (Warszawa, Ksiaika i Wiedza, 1952. 682. !.) VÁLOGATOTT ÍRÁSOK. I. k. Julian Marchlewski egyike a lengyel és nemzetközi munkásmozgalom kimagasló egyéniségeinek. Elete és tevékenysége a munkásmozgalom hőskorával esik egybe. A XIX. század 80-as éveinek végén Lódzban, a lengyel textilmunkások forradalmi városában kezdte el harcát a munkásosztály szervezéséért, a forradalmi munkáspárt megteremtéséért. Marchlewski már fiatal korában megismerkedett a marxista elmélettel. Gyakorlati és elméleti tevékenységében egyaránt azt tartotta szem előtt, hogy a lengyel nép nemzeti és társadalmi felszabadulását egyedül a szocialista eszmék győzelme válthatja valóra. A lengyel forradalmi proletariátus harca a XIX. század 90-es éveiben impozáns méreteket öltött. A lódzi, varsói, dabrowa-völgyi munkásság forradalmi harcának eredményeként született meg a Lengyel Királyság Szociáldemokrata Pártja (később — a Lengyel Királyság ós Litvánia Szociáldemokrata Pártja). Julian Marchlewski egyike volt a párt megteremtőinek. Nagy része volt abban, hogy a párt valóban forradalmi párttá alakult és távoltartotta magát a lengyel munkásmozgalomban ebben az időben egyre erősödő nacionalista, reformista irányzattól. Julian Marchlewski egyike volt a marxista irány képviselőinek a fejlődő lengyel munkásmozgalmon belül. Julian Marchlewski tevékenysége túllépett a lengyel munkásmozgalom keretein. Egész életművére az az alapelv a jellemző, hogy »csak az szolgálhatja a lengyel nép érdekeit, aki a nemzetközi proletariátus érdekeit szolgálja«. A lengyel, orosz, német proletariátus összefogását hirdette, a proletár internacionalizmus győzelmét tűzte zászlajára. Ennek érdekében harcolt 1905-ben a lengyel forradalmi proletariátus ólén a cári önkény ellen az orosz forradalommal szövetségben. De ez az alapelv vezette a Német Szociáldemokrata Pártban folytatott tevékenységében is. Következetesen harcolt a munkásmozgalom kisiklatására irányuló mindenfajta opportunizmus, reformizmus ellen. R. Luxemburggal, K. Liebknechttel, Fr. Mehringgel, Klara Zetkinnel együtt a Német Szociáldemokrata Párt baloldalához tartozott, majd egyik megalakítója lett a Spartakus Szövetségnek. Az első világháború idején szembehelyezkedett a II.Internacionálé pártjaiban uralkodó nacionalista, soviniszta irányzatokkal és támogatta Leninnek az imperialista háborúnak polgárháborúvá való átváltoztatására vonatkozó álláspontját.