Századok – 1955

Szemle - Oborina; G. A.: Olaszország munkásosztályának helyzete és harca a második világháború után (Ism. Kis Aladár) 300

SZEMLE 301 menetét a következőkben lehet összefoglalni. Az olasz fasizmus a háborús események és az olasz nép ellenállása révén összeomlott. A német megszállók elleni sztrájk-, később fegyveres tömegmozgalom és felszabadító háború, s ermek alapján az Olasz Kommunista Párt megnövekedett szerepe a munkásosztálynak és az elnyomott osztályoknak a politikai életben betöltött szerepét megsokszorozta. Ε tényezők alapján az olasz demokratikus és népi erők előtt nyitva állott annak lehetősége, hogy a kiváltságos osztályok privilégiumait likvidálják. Az olasz uralkodó körök azonban — a Vatikán támogatásával — ezt a fenyegető veszélyt úgy hárították el, hogy az Egyesült Államok védelme alá helyezkedtek. Az ország demokratikus fejlődése, amely az 1943—47 közötti időszakban a kommunista párt és a haladó erők munkája nyomán megindult, most megállott. Olaszország évszázados problémái (főleg az agrárkérdés) megoldatlanok maradtak. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok politikai szerepének növekedése Olaszország gazdasági életének amerikai ellenőrzését, irányítását és gúzsbakötését vonta maga után. Ε fejezet zárórészlete az amerikai monopoltőkének az olasz gazdasági életbe való behatolásával foglalkozik rendkívül érdekes, részletes és meggyőző adatok alapján. 2. A második fejezetben a dolgozó tömegek gazdasági helyzetét tárgyalja — három vonatkozásban. Elemzi a) a krónikus munkanélküliség alakulását, hátterét és mozgatóerőit ; b) a munkafeltételek állandó rosszabbodásának jelenségét ; c) az életszínvonal csökkenését. Mind az első, mind pedig az ebben a fejezetben szereplő kérdések illusztrálásánál a szerző főként az olasz hivatalos statisztika adatait használta fel ós mutatja be. Ennek folytán — mint erre maga is felhívja a figyelmet — adatai sok esetben a valóságnál jobb helyzetet tükröznek. Adatainak meggyőző erejét azonban módszerével sikerült fokoznia. 3. Végül az olasz munkásosztálynak saját és az egész nép életórdekeiért, az ország újjászületéséért vívott harcát ismerteti. A középponti helyet ebben a részben az Olasz Kommunista Párt harcának tárgyalása foglalja el. Ki kell emelni, hogy az Olasz Általános Munkaszövetség (CGIL) helyzetéről és harcáról ebben a fejezetben szereplő részlet jelenleg az egyetlen összefoglaló és hozzáférhető írás az olasz szakszervezeti mozgalom második világháború utáni tevékenységéről. A fejezet zárórészletét képező rész, mely a munkásosztálynak a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a békéért vívott harcát tárgyalja, ugyancsak az egyetlen írás, amely csaknem napjainkig megismerteti velünk az olasz munkásosztály harcát. (1953-ig tárgyalja az eseményeket.) Oborina munkája — bár nem törekedett teljességre — megismerteti az olvasóval a mai Olaszországot. A kötet elolvasása után igazoltnak látjuk a szerzőnek az előszóban tett megállapítását, amely szerint Olaszország ma is — miként az első világháború utáni időszakban — az imperializmus egyik leggyengébb láncszeme. A mai Olaszországban, a haladó ós a reakciós erők harcában az olasz munkásosztály nagy erőkkel rendelkezik. A burzsoázia, gyenge gazdasági és politikai helyzete miatt ismét a fasizmus karjaiban akar menedéket keresni. Ha a burzsoázia ezt az utat választja — az olasz munkásosztály meg fogja védeni a demokráciát. Ezeknek a rendkívül jelentős kérdéseknek a megértéséhez nyújt Oborina könyve nélkülözhetetlen segítséget. A kötet feltótlenül pozitív volta mellett is tartalmaz hiányosságot. Elsősorban arról kell szólni, hogy az olasz fasizmus összeomlását tárgyaló első fejezetben — bár nem a történelmi események tárgyalását tűzte ki főfeladatnak — túlságosan vázlatos képet ad s nem megy túi szovjet szerzők már korábban megírt munkáinak anyagán. Űj anyag közlése —- ellentétben a munka másik két fejezetével — e részben hiányzik. Oborina könyvének kézbevétele önkénytelenül is felvet néhány gondolatot, melyek nem közvetlenül a művel kapcsolatosak. Mindenekelőtt arra gondolunk, hogy a kapitalista országok legújabbkori történetének, de különösen Olaszország történetének megismertetése könyvkiadásunkban rendkívül elhanyagolt terület. Még Olaszország 1945 utáni történetéről is alig 4—5 komolyabb munka jelent meg. Olaszországnak a két világháború közötti történetéről, amely pedig bizonyos fokig nélkülözhetetlen a Horthy-fasizmus történetének kutatásánál — a felszabadulás után egyetlen munka sem jelent meg magyar nyelven. Ezt a hiányosságot szovjet szerzők megjelent munkáinak magyar nyelvre fordításával és megjelentetésével pótolni lehetett volna. (Különösen CJIO6O«CKOÍ1 : MTaiibHHCKHH (j)amn3M H ero Kpax. MocKBa, 1946. és Aeepôyx : MTajiHH Β nepBOft H BTOpoii MHpOBbix BOHHax. MocKBa, 1946. c. munkáira gondolunk.) Könyvkiadásunk tehát adós egy olyan korszak megismertetésével, mely — ha az olasz nép számára súlyos és sötét korszakot jelentett is — az olasz munkásmozgalom történetében dicső korszak volt, mivel ekkor jöttek létre azok a feltételek, melyek végül egy nép hősi felszabadító háborújához, Olaszországnak, jórészt a nép önerejéből való, felszabadításához vezettek. Sajnálatos, hogy olyan nagyjelentőségű munka, mint — a szovjet kiadást említve — »Az Olasz Kommunista Párt életének és harcának 30 éve« c.