Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Niederhauser Emil: A bolgár történettudomány fejlődése 270

1 A BOLGÁR TÖRTÉNETTUDOMÁNY FEJLŐDÉSE 283 első időkben még történtek tévedések és hibák, és a folyóiratban megjelentek olyan cikkek, amelyek még a burzsoá szemléletmódot tükrözték. Azonban épp ezért, mivel ilyen hibák még előfordultak, szükségesnek látszott a történész-front állásának a felmérése. A Tudományos, Művészeti és Kulturális Bizottság akkori vezetőjének, Válko Cservenkovnak javaslatára 1948 márciusában összehívták a bolgár történészeket, hogy egy nagyarányú tanácskozás keretein belül tisztázzák a bolgár történettudomány állását és meghatározzák feladatait. Cservenkov a bevezetőben rámutatott arra, milyen hatalmas jelentősége van a történettudománynak abban az ideológiai harcban, amely a tőkés maradványok felszámolásáért folyik. A tanácskozás előadója Tuse Vlahov volt. Előadása első részében a burzsoá történetírás bírálatát adta : A burzsoá történészek értékes anyagot gyűjtöttek össze, sok forrást dolgoztak fel, azonban teljesen helytelen és tudománytalan módszertani alapokon indultak el, épp ezért megállapításaik igen gyakran hibásak, nem adnak helyes képet a bolgár nép történelmi útjáról. Az osztályok és az osztályharc szerepével nem voltak tisztában, az osztályharc fogalmát tudatosan kizárták kutatásaik köréből. A felszabadulás utáni korszakkal szinte egyáltalában nem foglalkoztak. Blagoevet, aki elsőnek adott tudományosan megalapozott elemzést a bolgár történelemről, jellemző burzsoá elfogultsággal nem vették figyelembe. Tuse Vlahov ezután rátért a bolgár történettudomány előtt álló feladatok felvázolására. A bolgár történészeknek mindenekelőtt szakítaniok kell az idealizmussal, amely a további tudományos kutatásnak a gátja, le kell számolniok a fasizmussal ós a nagybolgár sovinizmussal, kutatásaikat materialista alapra kell helyezniök. Csakis a marxizmus-leninizmus világnézetének az alapján folyhat tudományos értékű kutatás. Elsősorban azokat a témákat kell feldolgozni, amelyeket a burzsoá történetírás eddig elhanyagolt. Ugyanakkor rá kell mutatni a burzsoá történetírás hamisításaira és ferdítéseire azokon a területeken, ahol bizonyos eredményei vannak. Nagy figyelmet kell fordítani az egyes szláv népek közti kapcsolatokra a múltban, különösen azokra a mozzanatokra, amelyek a múltban már elősegítették és a jövőben is elősegítik a szláv népek közeledését. És végül a bolgár nép történetét az egyetemes történet keretein belül, nem attól elszakítva kell vizsgálat tárgyává tenni. Tuse Vlahov előadásához többen szóltak hozzá, mindenféle pártállásúak. A marxisták mellett, akik megbírálták Tuse Vlahov előadásában a burzsoá történetírás jellemzésének liberális voltát, ós a régi burzsoá történetírók mellett, akik hitet tettek a bolgár népi demokratikus államrend mellett, a nagybolgár sovinizmus is felütötte a fejét. Persze ez csak szórványos jelenség volt, a többség azokból került ki, akik önkritikát gyakoroltak korábbi munkáikat illetően. Ez a tudományos vita mindenesetre jelentős lépéssel vitte előbbre a bolgár történettudomány ügyét. A vita végső és legfontosabb tanulságait Válko Cservenkov vonta le az V. pártkongresszuson tartott beszámolójában. Megállapította, hogy a bolgár történettudomány még mindig nem fordít elég figyelmet az újkori ós legújabbkori bolgár történelem tanulmányozására, ezen a területen súlyos elmaradás mutatkozik. Továbbá : a vita azt is megmutatta, hogy még nem sikerült a történettudományt megtisztítani a fasiszta maradványoktól, a nagybolgár sovinizmus maradványaitól, még megtalálható a kozmopolitizmus, a külföldi burzsoá tudomány előtti hajbókolás. A marxista történészek sem mentek még különböző súlyos hibáktól. Munkáikban még erősek a formalizmus, az objektivizmus maradványai. A marxista-leninista elmélet tanulmányozása terén is még sok a teendő, s a hiányos felkészültség az oka annak, hogy sokan az üres szociologizálásban merülnek el, az ökonomizmus felé tévednek el, hiányzik belőlük a harcos pártszerűség ós az elvi következetesség. A kádereket számbavéve megállapította Cservenkov, hogy van sok régi történész, a régi burzsoá történetírás neveltje, akiknek nagy erőfeszítéseket kell tenniök, hogy elsajátítsák a marxista-leninista elméletet és módszert. Ez vonatkozik azokra a kommunista történészekre is, akik szakmai képzésüket még a régi rendszerben kapták meg. Mellettük ott van a fiatal káderek csoportja, akik módszertani szempontból sokkal jobban fel vannak fegyverkezve, azonban anyagtudásuk még jóval csekélyebb, mint a régi történészeké. A két csoportnak együtt kell működnie, egymástól kell tanulnia ós mindkettőnek szüntelenül emelnie kell elméleti színvonalát, hogy megfeleljen az előtte álló nagy feladatoknak. Törekedni kell arra, hogy a régi történószkádereket minél nagyobb számban bevonják a kutatásba és ezzel is elősegítsék a bolgár történettudomány további fejlődését. A Dimitrov által kitűzött és Cservenkov által tovább konkretizált feladatok megoldásában jelentős segítséget nyújtott a szovjet történettudomány példája. Számos történész ennek a példának a hatására számolta fel korábbi helytelen álláspontját, ós a felszabadulás utáni időszakban készült munkáiban már a szovjet példa nyomán 8*