Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Niederhauser Emil: A bolgár történettudomány fejlődése 270
274 NIEDERHAUSE It EMIL sítő bolgár történeti irodalom is szélesebb lehetőségekhez jut. 1856-ban alakul meg Konstantinápolyban egy bolgár irodalmi társaság, amely előbb Meszeceszlov néven évkönyvet, később pedig (1858—1860) Bálgarszki Knizsici címen kéthetenkint megjelenő folyóiratot ad ki. Mindkettő már közöl a bolgár múlttal foglalkozó cikkeket, a Meszeceszlov első évfolyama névtelenül Dragan Cankov »Rövid bolgár történet«-ét, amely 1866-ban jelent meg második kiadásban, most már a szerző neve alatt, Plovdivban. Szárazon és szűkszavúan megírt könyve a török hódításig mondja el a bolgár nép történetét, sokkal hívebben már a történelmi valósághoz, mint elődei, persze most is a görögök ellen kiélezve ; egy alkalmat sem mulaszt el, hogy a görögök múltbeli vétségeit kapcsolatba ne hozza jelenlegi magatartásukkal. Gavriil Krâsztjovics 1869-ben Konstantinápolyban kiadott »Bolgár történet«ében már teljes és tudományos alaposságú áttekintést akar adni. Éveken át gyűjtötte az anyagot, számos feldolgozást — elsősorban orosz és német szerzők műveit — nézett át, ugyanakkor a görög ós latin nyelvű forrásanyagot is alaposan ismeri. Ezzel a tudásanyaggal felvértezve indul neki művének, amelynek első kötetében a szláv bolgár nép őseinek tartott, természetesen szintén szláv hunok történetét adja i. u. 485-ig, nagy részletességgel és pontossággal, de igen unalmas előadásban. Az volt a terve, hogy a következő két kötetben 681-ig, illetve 1041-ig írja meg a bolgár nép történetét, sőt talán egy végső kötetben sikerül eljutnia a török hódítás kordig. Mindez azonban terv maradt, politikai tevékenysége elvonta őt a további tudományos munkától. Nagy forrásanyagon alapuló hun története mindenesetre még sokáig nagy hatással volt az utána jövő történészekre. 1870-től a történeti irodalomnak már új fóruma van, a Romániában, Brailában alapított Bolgár Irodalmi Társaságnak (a mai Bolgár Tudományos Akadémia elődjének) a folyóirata, a Periodicseszko Szpiszanie. Népszerűsítő egyetemes történeti cikkek mellett itt jelennek meg az odesszai születésű, orosz és német egyetemeken tanult Szpiridon N. Palauzov történeti tanulmányai, amelyek a bolgár középkori történelem egyes kérdéseivel foglalkoznak. Krâsztjovics mellett Palauzov működése jelenti már az átmenetet a valóban tudományos igényű ós színvonalú bolgár történetírás kialakulása felé. A történelem politikai hatóerejét persze nemcsak a bolgár megújulás vezető politikusai ismerték fel, hanem a török kormány is. Így születik meg T. N. Siskov tankönyve, »A bolgár nép története«, amely 1873-ban jelent meg Konstantinápolyban. Siskov is már nagy irodalmat használ fel, s bár a bolgárokat eleve szlávoknak tekinti, egyébként sokkal mérsékeltebb, s a régebben itt élt népek történetét már nem akarja okvetlenül bekapcsolni a bolgár történelembe. A történeti események előadásában egészen hű a török hódításig, onnan kezdve azonban a könyv már csak a török uralom szentesítése, dicsérete. Azt magyarázgatja, hogy a török hódítás nem is volt olyan veszedelmes, hiszen ez tette lehetővé a bolgár nép fennmaradását. A bolgár nép ellenségei nem a törökök, akik időközben megnyerték más nemzetiségű alattvalóik szeretetét (!), hanem a görögök. A konstantinápolyi görög patriarchától független bolgár exarchátus felállításával viszont a bolgár nép megszabadult ellenségeitől, boldog jövőjének már semmi sem áll az útjában. Siskov tankönyve a felszabadulás után természetesen hamar eltűnt. De nem gyakorolt mélyebb hatást Mancsov rövid, kivonatos bolgár története sem, épp úgy mint Sz. N. Milarov munkája »A bolgár nép története 679—1877«. A könyv Plovdivban jelent meg 1885-ben, az autonóm Kelet-Rumélia fővárosában, ezért természetesen szintén lojális a török hatalommal szemben. II A felszabadulás után persze mindezek a könyvek már elvesztették aktualitásukat. Ekkoriban már javában működik az első jelentős bolgár történész, Marin Drinov, és Konstantin Jirecek, a cseh tudós is megírta már bolgár történetét, az első, tudományos igényeket is kielégítő, még manapság sem érdektelen összefoglalást. Előbb Jirecekről kell néhány szót mondanunk. Jirecek huszonketéves volt, amikor ezt a munkáját megírta, de felhasználta az összes rendelkezésére álló forrásokat, beható kritikai vizsgálat alá vetette őket és így írta meg könyvét. Később éveket töltött Bulgáriában, magas állami tisztségekben ; itteni gyűjtései alapján dolgozta át azután munkáját, amely bolgárul több fordításban is megjelent, de ezen kívül is számos más nyelvre (magyarra is) lefordították.
