Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241
TANULMÁNYÚTON A SZOVJETUNIÓKAN 251 terjedelmű összefoglaló munka, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét tárgyaló tanulmánygyűjtemény (amelyhez a magyar történészek részvételét is kérik), s egyéb monográfiák és dokumentumgyűjtemények. — Nem lehet tehát elfogadni az olyan, nálunk felmerült nézeteket, amelyek szerint a történeti évfordulók megünneplése nem tartozik történettudományi tervezésünk fő szempontjai közé ; viszont yagyon meg kell szívlelnünk azt a tanulságot, hogy ilyen jellegű feladatainkat már jóelőre tudatcJ&ítsuk és ezzel biztosítsuk a megfelelő jubiláris kiadványok kellő alaposságú tudományos előkészítését és magas színvonalát. A moszkvai Történettudományi Intézet tervmunkáiban — mint beszámolóm első részéből is kitűnt — központi helyet foglalnak el nagy, összefoglaló, gyűjteményes munkálatok. A már említett tankönyvsorozatokon, világtörténeti és szovjetuniótörténeti kézikönyvsorozaton kívül említenem kell a Moszkva történetéről tervbevett hatkötetes művet (amelynek első három kötete, a XIX. század közepéig terjedően, már megjelent, további két kötete a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig, és hatodik kötete, a. szovjet korszakra vonatkozóan, előkészületben van), a Leningrád történetét tárgyaló sorozatot (amelyből az első kötet kézirata elkészült, a második és harmadik köteté, 1917-ig terjedően, készülőben van), A történettudomány története a Szovjetunióban c. sorozatot (amelynek 1861-ig menő első kötetét már nyomják, 1917-ig terjedő második kötetének munkálatai pedig előrehaladott stádiumban vannak), A földművelés története a Szovjetunióban c. sorozatot stb. (Az utóbbi két munkálat az Intézet két tudományos bizottsága, a historiográfiai és földműveléstörténeti bizottság keretében folyik.) Az összefoglaló munkákkal kapcsolatban kell még említést tennem arról, hogy a szovjet történészek rendkívüli tudományos és politikai jelentőséget tulajdonítanak az egyetemi tankönyvek minél színvonalasabb kidolgozásának. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy csupán az egyetemi tankönyvsorozat második kidolgozásával párhuzamosan tartották időszerűnek nagyterjedelmű kézikönyvek előkészítését. A Történettudományi Intézet számos munkatársa nemcsak szerzője, illetőleg szerkesztője az egyetemi tankönyveknek, hanem a bennük foglalt anyagot a gyakorlatban tanítják is, mint a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem professzorai, docensei. (Szidorov elvtárs, az Intézet igazgatója pl. egyben a Szovjetunió népei története a kapitalizmus és imperializmus korszakában tanszéket vezeti az egyetemen.) A szovjet tapasztalatok is aláhúzzák tehát az egyetemi oktatómunkával való kapcsolat fontosságát s különösen Intézetünknek azt a feladatát, hogy az egyetemi magyar történelmi tankönyvek kéziratát, az egyetemi jegyzet eddig elért fokán túl, lehetőleg minél előbb nyomdakész állapotba hozzuk s ezt a munkát továbbra is — és különösképpen 1955 második felében — központi kérdésként kezeljük. A szovjet tapasztalatok — s hadd tegyem hozzá : a népi demokráciák gyakorlata is — bizonyítják azoknak a nézeteknek a helytelenségét, amelyek a tankönyvmunkálatok Intézetünkben való folytatásának a tavaly elért fokon történő félbehagyását, a további munkának az egyetemhez való átutalását javasolták s azt, hogy Intézetünkben most már a nagyterjedelmű kézikönyvsorozat elkészítését állítsuk előtérbe. Teljesen világos, hogy előbb le kell zárnunk a tankönyv munkálatait, el kell készítenünk a nyomdaérett kéziratokat, s csak azután gondolhatunk a kézikönyv megírására. A nagy összefoglaló munkák megjelentetésére irányuló kollektív erőfeszítések távolról sem jelentik a moszkvai Történettudományi Intézet munkájának egyoldalúságát, egyéb műfajok elhanyagolását. Ellenkezőleg : ugyanakkor igen széles tere van a forráskiadványoknak és a monográfiáknak is. Az Intézetben az elmúlt év során külön forráskiadási osztályt szerveztek meg, hogy ezáltal biztosítsák az e téren folyó munka fellendülését. Ez az osztály természetesen együttműködik az Intézet többi osztályával —· onnan kapja pl. a témának megfelelő specialista szerkesztőt —- s együttműködik a Levéltári Központtal (Glavnoje Arhivnoje Upravlenyije), ill. számos levéltárral, amelyek munkatársai ugyancsak részt vesznek a forráskiadványok elkészítésében. A széleskörű és jólszervezett munka egy sor forráskiadvány megjelenésében gyümölcsözött, ill. fog gyümölcsözni a közeli években, a feudalizmusra, a kapitalizmus korára és a szovjet korszakra egyaránt. Különös gondot fordítanak arra, hogy minél több forráskiadványt jelentessenek meg a szovjet korszakból, ezzel is előmozdítva az e korszakra vonatkozó kutatómunka fellendülését és kiküszöbölve az ezirányú munka eddigi nehézségét. Érdekes megjegyezni, hogy az Intézet forráskiadási osztályának vezetője nem az egyetem Történettudományi Karának, hanem a Levéltárosképző Főiskolának (Isztoriko-Arhivnij Insztyitut) professzora s az osztály utánpótlása is részben innen származik. A szovjet történészek közül többen dicsérően emlékeztek meg a legutóbbi években megjelent egyes magyar forráskiadványokról, főleg 1848-cal kapcsolatban, s kifejezést adtak annak a reményüknek, hogy ez a forráskiadási munka a következő években még 6*
