Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241
TANULMA NYŰTON A SZOVJETUNIÓBAN 247 hívom fel a figyelmet : az egyetemes történelem egyetemi tankönyvsorozatának munkálataira s a 10 kötetes világtörténeti kézikönyv munkálataira. Ami az egyetemes történeti egyetemi tankönyveket illeti, itt — mint ismeretes — ugyancsak új, második kidolgozásról van szó. Ez új sorozatból megjelent már a középkor tankönyvének első kötete (a XV. század végéig) Koszminszkij akadémikus és Szkázkin akadémiai levelező tag szerkesztésében, továbbá az újkor történetének első kötete (az angol forradalomtól a francia forradalomig) Szkázkin akadémiai levelező tag, Porsnyev és Jefimov professzor szerkesztésében — ez már magyar fordításban is megjelent. Nyomás alatt volt s időközben bizonyára meg is jelent a középkori történet második kötete (a XV. század végétől az angol burzsoá forradalomig) ; befejeződött a szerzői munkája, de hátra van még a szerkesztése az újkori történet második kötetének, amely a francia polgári forradalomtól a Párizsi Kommünig terjed s Patyomkin akadémiai levelező tag szerkeszti. Végül megindult az előkészítése annak a — még nem tankönyvnek, hanem — egyetemi tankönyvi segédletnek (ucsebnoje poszobije), amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól, ill. az első világháború befejezésétől napjainkig tárgyalja az egyetemes történetet, első részében a második világháború kitöréséig, második részében napjainkig. A másik s még nagyobbszabású vállalkozás a világtörténeti kézikönyv (Vszemirnaja Isztorija), amely a legrégibb időktől a második világháború befejezéséig 10 kötetben tárgyalja az egyetemes történelmet. Ennek a hatalmas kiadványnak a munkálatai évek óta folynak s most már befejezéshez közelednek. Az első három kötet kéziratát a múlt év végén adták nyomdába, s a többi kötetek nyomdakész kézirata is elkészül ez év folyamán. Az Intézetben külön osztály foglalkozik ezzel a nagyszabású kiadvánnyal, s az egyik igazgatóhelyettesnek, Zsukov akadémiai levelező tagnak kizárólagos feladata, hogy ennek a több mint 100, intézeti és intézetenkívüli szerzőt mozgósító világtörténeti összefoglalásnak a munkálatait irányítsa. A tízkötetes világtörténetnek — mutatott rá Zsukov elvtárs — alapvető célja, hogy megrajzolja a nyugati országok, a Kelet és a Szovjetunió népei történetének fővonalait, szakítva az eddigi világtörténeti összefoglalások európacentrikus irányzatával, amely a nyugati népekkel szemben elhanyagolta Kelet történetét, s az utóbbit szinte kizárólag a nyugati országok gyarmatosítása szempontjából tárgyalta. A most készülő egyetemes történet valóban egyetemes történelmi szemléletet, áttekintő képet kíván adni, szem előtt tartva azt a követelményt, hogy a történeti folyamatot nem egyenesvonalú fejlődésként kell ábrázolni, hanem annak minden bonyolultságával ; hogy az egyetemes történeti törvényszerűségek speciális és konkrét megnyilatkozási formáit kell feltárni. Nem véletlen, hogy e 10 kötetes egyetemes történet elkészítése igen fontos helyet foglal el a moszkvai Történettudományi Intézet és az egész szovjet történettudomány életében. A világtörténetnek az említett keretek és szempontok alapján készülő kézikönyve nagy nemzetközi jelentőséggel bír manapság, amikor a béke, a demokrácia, a szocializmus erői világméretű harcban állnak a reakció, az imperializmus, a háborús uszítás erőivel. Ilyen körülmények között a szovjet történészek különös jelentőséget tulajdonítanak a nemzetközi összefüggések és kölcsönhatások feltárásának ; a marxistaleninista történetírás azon követelményének, amely megkívánja, hogy egy adott ország története az egyetemes történeti folyamattól el nem szakítva, annak részeként nyerjen ábrázolást. Igen nagy fontossága van ennek a népek nemzetközi szolidaritásának tudatosítása, a proletár-internacionalizmus elmélyítése t szempontjából. S ez a követelmény nemcsak a szovjet történettudományra áll, hanem — persze jóval szerényebb keretek között és sokkal szerényebb lehetőségek mellett — a magyar történettudományra is. Ahogy a dolgozó nép története fokozottabb kimunkálásának követelményét — s éppen a haladó hagyományok feltárása, a hazafias nevelés elmélyítése érdekében — szovjet elvtársaink egészen konkrétan vetették fel a magyar történettudományra vonatkozó észrevételeikben, hasonlóképpen áll ez az egyetemes történet művelésével, a nemzetközi összefüggések kutatásával. Rendkívül tanulságos volt ebből a szempontból az a hosszú beszélgetés, amelyet a Voproszi Isztorii szerkesztőségében folytattam Pankratova elvtársnővel, a folyóirat főszerkesztőjével, Burdzsalov elvtárssal, a helyettes főszerkesztővel s a szerkesztőség többi tagjaival. Ennek a beszélgetésnek a fővonala éppen az említett irányba esett. A magyar történettudománynak a történészkongresszus óta megtett fejlődéséről szóló rövid beszámolóm után a szovjet elvtársak legelső kérdései rögtön azt firtatták, hogyan állunk az egyetemes történettel való foglalkozás terén, mi van a külföldi országok történetének kutatásával ; legelső megjegyzéseik rögtön arra vonatkoztak, hogy a történésznek széles perspektívával kell dolgoznia, hogy az adott ország történetét is csak ilyen keretek között, az egyetemes történet fényében lehet helyesen ábrázolni. A magyarországihoz lényegében hasonló hiányossággal lehet találkozni Lengyelországban és Kínában : azzal, hogy
