Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241
TANULMA NYŰTON A SZOVJETUNIÓBAN 245 nyugszik, hogy a haladó hagyományok kutatása mindenekelőtt a dolgozó osztályokhoz fűződő, ez osztályok harcaihoz, munkájához, életéhez kapcsolódó hagyományok feltárását követeli meg. Ezt a problémakört egyetlen, azt hiszem eléggé jellemző példával zárhatom le, amely nem igen kíván kommentárt. Mi az utóbbi időben joggal hangoztatjuk pl. azt, hogy nemcsak Kossuth, hanem Széchenyi is haladó hagyományainkhoz tartozik. Szovjet elvtársaink ezzel teljesen egyetértenek ; véleményüket a következőképpen lehetne összefoglalni : »Igen, nemcsak Kossuth, hanem Széchenyi is. — De ugyanakkor egy pillanatra se felejtsétek el : nemcsak Kossuth, hanem Petőfi, Táncsics is.« Nekünk, magyar marxista történészeknek ugyanakkor, amikor le kell küzdenünk nemzeti történetünk szűkkeblű, balos felfogásának veszélyeit, igen-igen éberen kell őrködnünk a jobboldali veszéllyel szemben, és következetesen keresztül kell vinnünk azt a helyes eszmeipolitikai irányvonalat, amely a marxizmus-leninizmus alapvető tanításán nyugszik : a nép a történelem alkotója. Ügy hiszem, különösen fontos kötelezettsége ez a mi fiatal marxista történettudományunknak, amely csupán egy évtizede léphetett nyiltan a porondra ; amely még nem számolta fel teljesen a burzsoá történetírás nyomasztó örökségét ; amelynek gondosan meg kell óvnia magát a burzsoá ideológia még távolról sem kiirtott maradványainak felelevenedésétől. A· marxizmus-leninizmus alapvető tanításainak következetes alkalmazásából közvetlenül folyik a gazdasági alap kutatásának nagy jelentősége. Tanulmányutam során sok formában tapasztalhattam, hogy a szovjet történészek teljesen tudatában vannak e követelménynek. Saját munkáikkal kapcsolatos kritikai megjegyzéseik rávilágítottak pl. arra, hogy az olmult években voltak egyes esetei a felépítményjellegű jelenségek bizonyos túlbecsülésének ; e hibák kiküszöbölését a gazdasági alap, az objektív gazdasági törvények működése mélyreható tanulmányozásával kívánják biztosítani. A szovjet történeszek keményen bírálják azokat a munkákat, amelyekben az osztályharcok ós politikai küzdelmek ábrázolása mintegy a »levegőben lóg«, nincsen a gazdaságiszociális viszonyok beható elemzésével megalapozva. A szovjet történettudományban igen fontos helyet foglalnak el a gazdasági alapra vonatkozó kutatások, viták, így azok. amelyek a feudalizmus gazdasági alaptörvényével foglalkoznak, vágy a kapitalista viszonyok keletkezésével ós fejlődésével a feudalizmus méhében, — ez utóbbi egyik központi témája mind a feudális korszakkal, mind a kapitalista korszakkal foglalkozó szovjetuniótörténeti osztályoknak. Nagy érdeklődést váltott ki Druzsinyin akadémikus előadása az orosz burzsoá nemzet kialakulásáról, amely különös figyelmet szentelt az eredeti tőkefelhalmozás oroszországi menetének, valamint Nyecskina akadémiai levelező tag előadása a feudális formáció fejlődésének két fő szakaszáról.Jelentős munkák kerültek kiadásra vagy vannak készülőben a kapitalista viszonyok keletkezésének és fejlődésének tárgyköréből, hogy csupán Sztrumilin akadémikus, Zaozerszkaja és Kafengauz doktor, Pavlenko kandidátus már megjelent munkáit említsem az orosz ipar történetének egyes korszakait, ill. ágait illetően, Patyomkin akadémiai levelező tag és Jacunszkij doktor készülő műveit a franciaországi, ill. az oroszországi ipari forradalomra vonatkozóan, Szidorov doktor készülő művét Oroszország gazdaságáról az első világháború időszakában stb. Idekapcsolódik Pankratova akadémikus készülő nagy műve az oroszországi proletariátus történetéről is. A szovjet korszakkal foglalkozó osztályokban egyre szélesebb kutatómunka folyik a szocializmus gazdasági alapja kifejlődésének és megszilárdulásának tanulmányozására városban és falun. A Voproszi Isztorii, amelynek vezércikkei a történettudomány legfontosabb elvi kérdéseivel foglalkoznak, egyik legutóbbi számában vezércikket jelentetett meg a marxizmus-leninizmus gazdasági elmélete alapvető jelentőségéről a történettudomány szempontjából. Az Intézetben folyó ideológiai továbbképzés, az egyes szektorok mellétt működő elméleti szemináriumok — amelyek tematikája egyébként szektorok szerint differenciálva van, hogy az ideológiai továbbképzés minél szorosabban kapcsolódjék az illető osztály konkrét tudományos munkájához — túlnyomórészt a politikai gazdaságtan kérdései tanulmányozásának van szentelve. S hadd említsem még csak azt, hogy az egyetemi történészhallgatók tantervében is igen fontos helyet foglal el a politökonómia : két éven keresztül szemináriumos tárgyként tanulják, mindenekelőtt a Tőke olvasása alapján, sőt az új tanterv értelmében az első két évfolyamon, hogy alapvető jelentőségét még jobban kiemeljék. — Ügy gondolom, meg kellene szívlelnünk ezeket a tanulságokat is mind intézeti, mind egyetemi vonalon, — annál is inkább, mivel nem titok, hogy a politikai gazdaságtan történészeink jelentős részének bizony gyenge oldala. Márpedig nyilvánvaló — sa szovjet elvtársak ezt ismételten hangoztatták —, hogy közgazdaságtani felkészültségre nemcsak a szoros értelemben vett gazdaságtörténésznek, hanem a politikai történésznek s a felépítmény bármely jelensége kutatójának is óhatatlanul szüksége van : e nélkül nem tudja végrehajtani