Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
234 KLEINNÉ ST. ZSUZSA A Tanácsköztársaság idején a forradalmi újságok, könyvek nemcsak a családokhoz jutottak el, de bekerültek az iskolák könyvtáraiba is. A klérus, mely ádáz ellensége volt a forradalomnak, a munkásemberek felvilágosításának, művelésének, s amely minden erejével támogatta az ellenforradalmi rendszert, a saját hatáskörében szintén fellépett a kommunista sajtó megsemmisítéséért. A győri püspök körlevélben szólította fel papjait, az egyházi iskolák igazgatóit, hogy személyesen járjanak el a kommunista sajtótermékek megsemmisítésében s erről necsak egyházi hatóságukat, de az állami szerveket is értesítsék.121 A kommunista sajtó felszámolásával együtt napirendre tűzték az ellenforradalmi sajtó támogatását, vasárnapi gyűjtéseket szerveztek klerikális újságok támogatására. 12 2 Amikor Pallavicini az ellenforradalmi propagandában való részvételre kérte fel a katolikus papságot, Csernoch hercegprímás teljes támogatásáról biztosította. De a klérus örömmel vállalta a keresztény szocialista szakszervezetek létrehozását is.12 3 A katolikus klérus fellépésének indokait, célját így magyarázta : ». . .mikor a kereszténységet, a vallást s az egyházat védeni akarjuk, nem politikai s gazdasági kiváltságoknak, nem az uralkodóosztályok érdekeinek, vagy a nagybirtoknak védelméről van szó, hanem hitről, vallásról, vallásszabadságról«.124 Ez a kenetteljes hang azonban megszűnt és határozottan követelővé vált, amikor szeptembertől kezdve egyre több olyan eset fordult elő, hogy a Tanácsköztársaság idején hozott rendeletre hivatkozva a katolikus hívek megtagadták a papi párbér és egyéb egyházi járulékok fizetését. Ez a jelenség olyan általánossá vált, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel volt kénytelen megállapítani egyrészt azt, hogy az »egyházi járulékok kiszolgáltatása körül a tanácskormány ideje óta sok helyütt bizonytalanság észlelhető«, másrészt nyomatékosan leszögezte, hogy »az egyházi természetű . . . járulékok fizetésének kötelezettsége változatlanul fennáll«.125 A klérus püspöki körlevelek útján szintén ismertette a rendeletet, mintegy buzdításul a papságnak a határozott fellépésre. A rendelet azonban nem változtatott a párbérfizetés megtagadásának tényén. A grábóczi (Tolna m.) plébános szeptember 29-én a főszolgabíróhoz írt levelében arról panaszkodott, hogy a grábócziak kereken megtagadták mindenféle párbér fizetését, s még a képviselőtestületi ülés is támogatta ezt. Az államhatalomtól kért segítséget a párbér behajtásához.126 Rott Nándor veszprémi püspök így ír Gál Gasztonhoz : »Somogy vármegye róm. kath. lelkészei panaszkodnak, hogy a hívek sok helyen a lelkész járandóságát nem fizetik, fáját pedig nem akarják megvágni s hazaszállítani . . .« »Ezen panaszt jelenleg a szentbalázsi esperesplébános és a nágócsi plébános adták be, ez utóbbi helyen egyes izgatók . . . annyira vitték a dolgot, hogy immár a hívek fele nem akar fizetni«.127 A somogyszentlászlói plébános Zichy Gyula pécsi püspökhöz fordult segítségért, mert »a köteles párbért tőle minden áron meg-121 OL. Győri püspöki körlev. 1919. nov. 15. 122 Uo. nov. 25. 123 Az ellenforradalom hatalomrajutása. . . 56—57. 1. 124 OL. Ppki jkv. 1919. aug. 22. 125 Magyar Rendeletek Tára. 1919. 126 MMI. Völgységi járási iratok. 1919. rendezetlen. (A grábóczi plébános levele a főszolgabíróhoz. 1919. szept. 29.) 12 ' MMI. Somogy m. főisp. ir. 1919. rendezetlen. (Rott Nándor levele Gál Gasztonhoz. 1919. dec. 21-én.)
