Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
224 KLEINNÉ ST. ZSUZSA sikerült megmenekülniök az ellenforradalmi hadsereg elől, hosszú ideig nem adták meg magukat. A Dunántúl regényes vidéke, a Bakony sűrű erdeje elrejtette őket üldözőik elől, mint egykor a bujdosó szegénylegényeket is. Bár augusztus közepén fegyveres harcban verték le az ajkai, csingervölgyi bányászokat is, még ezután is a megye jónéhány községében »nyugtalanságok merültek fel«.5 9 , A vörös katonák, vörös őrök harca egész augusztus hónapban folyt. Augusztus 15-én a katonai helyzetjelentés arról számolt be, hogy »A még elszórtan erdőkben és félreeső községekben bujkáló« csoportok »lefegyverzése úgyszólván már a végéhez közeledik«.60 (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az ellenforradalom, amikor a tömegekkel folytatott fegyveres harcáról beszél, következetesen a »lefegyverzés« szót használja. Ezzel igyekszik leplezni azt a tényt, hogy az esetek többségében csak hosszú harcban sikerült megfosztania fegyvereitől a népet.) Ez azonban ekkor még inkább ellenforradalmi kívánság, mint valóság volt. Baranya megyében még augusztus 25-én is voltak bányászokból álló fegyveres csoportok.6 1 Az alsónánai jegyző szeptember 12-i jelentése pedig azt tanúsítja, hogy vörös katonák tartózkodtak még szeptember elején is a demarkációs vonal mentén.6 2 A Dunántúl déli szegélyén húzódó demarkációs vonal mentén jelentős forradalmi fegyveres erő volt. Ennek felszámolására Horthy nagy gondot fordított: »A magyar nemzeti hadsereg fővezérség rendelkezésére álló csapatokból ezidőszerint(1919. augusztus 5-én.—Κ. N. Zs.) francia beleegyezéssel egy gyalogszázad, egy csendőrkülönítmény és az eddigi törzsszázad (120 tiszt) lett arra felhasználva, hogy a demarkációs vonaltól visszamenő vörös erőket kövesse, őket megállásra bírja, a vörös elemektől megtisztítsa.«63 A demarkációs vonal * legalább egy részének kézbentartása igen fontos volt a Tanácsköztársaság híveinek. Ez volt az a kapu, amelyen át az üldözés, a kegyetlen terror elől elmenekülhettek a megszállott Baranyába. A jugoszlávok által megszállt Baranyába való menekülés két rossz közül a kisebbiket jelentette számukra. Bár a jugoszláv burzsoázia igyekezett elfojtani az egyre forradalmasodö munkásmozgalmat s nem volt kíméletes a kommunistákkal szemben, távolról sem volt olyan a helyzet a megszállt területeken, mint a tomboló fehér terror világában. Ezért az egyszerű munkások, dolgozó emberek a fehér terror elől Baranya megye déli részébe menekültek. Az a kb. 1500 vörös katona, bányász, aki Komlón gyülekezett, szintén Pécs felé lépte át a demarkációs vonalat.64 A fegyveres harcok jelentős része nagyobb városokban, bányavidékeken folyt. Ipari munkások, bányászok álltak a harc élvonalában. De támogatták őket a szegényparasztság tagjai is. így érhették el azt, hogy heteken át nem hallgattak el a munkáshatalomért harcoló fegyverek. 59 MMI. HM. 1919. 7. csomó. Helyzetjelentések. 1919. aug. 1..., aug. 14., Budapesti Közlöny, 1919. aug. 15. 60 MMI. HM. 1919. 7. csomó. Helyzetjelentések. 1919. aug. 15. 61 OL. ME. 1919—XXV. II—4207. Idézi : Az ellenforradalom uralomrajutása... 145. 1. 62 MMI. Arch. Tolna megye alisp. ir. 1920. rendezetlen. (Az alsónánai jegyző 1919. szept. 12-i jelentése.) 63 MMI. Arch. A. H. 8/18. Horthyék úgy vélekedtek, hogy a Vörös Hadsereg legénységi állományának jelentős része is hajlandó átállni hozzájuk úgy, ahogyan azt nem egy tiszt megtette. 64 MMI. HM. 1919. 7. csomó. Helyzetjelentések. 1919. aug. 8.
