Századok – 1955

Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211

218 Κ LE INNÉ N. ZSUZSA Fejér megyében még augusztus 8-án a munkástanácsok kezében volt a hatalom. Vértesbogláron, Vértesdobozon pedig csak augusztus 10-én foglalták el helyüket a régi tisztviselők.2

1 Sopron megyében a csornai járásban a főszolgabíró csak augusztus 11-én követelte, hogy most már a régi képviselőtestületek mindenképpen vegyék át a hatalmat a munkástanácsoktól. A kései felszólítás kiadása miatt azzal védekezett, hogy még augusztus 7-én is (!) a vármegyei direktóriumtól kapott utasítást.2

2 Veszprém megyében, Lovászpatonán, a plébános szervezett tüntető felvonulást augusztus elseje után. 4-én Pápáról vörös katonák jöttek a községbe a direktórium támogatására. Az ellenforradalmi tüntetés szervezőit letartóztatták. A község lakóinak egy része azonban a plébános uszítására továbbra is zavargást szított. Amikor pedig a vörös katonák és az ellenforradalmárok között harc keletkezett. Az ellenforradalmi akciót leverték, s a tanács még néhány napig helyén maradt.23 Tapolcán augusztus 5-én és 6-án került sor haïcra. A helyi tanács augusztus l-e után több embert letartóztatott, akik a hatalom átvételére szervezkedtek. A szabadon maradt ellenforradalmárok Szombathelyhez fordultak segítségért. (Itt ugyanis már augusztus első napjaiban sikerült felállítani olyan erős, ellenforradalmi karhatalmat, amely fegyveres segítséget adhatott a megyén kívüli ellenforradalmi akciókhoz is.) Tapolcára három páncélvonatot küldtek. Heves utcai harc fejlődött ki, amelynek során több ellenforradalmár elesett. A harcban élenjárt a Vörös őrség egy csoportja. Az ellenforradalmi túlerővel azonban nem tudtak megbirkózni a tapolcai proletárok. A vörösőr-csoport tagjainak nagy részét elfogták, de sokuknak sikerült megszökniök, s ezek sokáig bujdostak a környéken.24 Szombathelyről ment ki karhatalom a Vas megyei Jákra is, augusztus 8-án, mert ott is követelték a tanácshatalom visszaállítását. A nép, a munkások követelését azonban »elhallgattatták«.2

5 Kőszegen augusztus 6-án a tiszti karhatalom lefegyverezte a tanácshatalomhoz ragaszkodó munkásokat, de kisebb-nagyobb összetűzések még napokig előfordultak.2

6 A tömegek egy részében megnyilvánult harci készség leszerelése nemcsak a szociáldemokrata kormány bűne volt. Sok helyen a munkástanácsokon belül azok a szociáldemokraták voltak többségben, akik a Tanácsköztársaság idején is nehezítették a proletariátus ügyét. Ezek augusztus l-e után azon fáradoztak, hogy »megóvják a munkásságot a zavargásoktól« — ahogyan ezt megfogalmazták. Ez a magatartás az ellenforradalom malmára hajtotta a vizet s megnehezítette a harcolók helyzetét is, gyengítette az ellenforrada-21

Fejérmegyei Napló. 1919. aug. 13. — MMI. Arch. Fejér m. főisp. ir. 1920—23. 22

MMI. Arch. Sopron m. alisp. ir. 1919. számnélküli. (A csornai járás főszolgabírájának jelentése 1919. aug. 16-án.) 23

Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Bpest, 1920. 90. 1. 24

Derne L.—Keleti J. : Az ellenforradalom Vas megyében és Szombathelyen. 175. 1. — Váry Α., i. m. 136. 1. — MMI. HM. 1919. 7. csomó. Helyzetjelentések. 1919. aug. 8 ; Kelemen B., i. m. 441. 1. 25

Derne L.—Keleti J., i. m. .189. 1. 28

Uo. 128—129. 1.