Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
212 KLEINNÉ ST. ZSUZSA támogatták a szervezkedést. A tisztek toborzó beszédeire, Zadravetz páter prédikációira az volt a válaszuk : »menjen az úri osztály«,2 ők nem mennek, mert »odaát vannak a testvéreik és rokonaik, ezekre nem lőhetnek«.3 A szegedi csoportnak sikerült kiterjesztenie tevékenységét a jugoszláv megszállás alatt levő területekre is.4 Emellett Feldbachban báró Lehár Antal ezredes igyekezett katonai alakulatba tömöríteni a Tanács-Magyarország területéről megszökött katonatiszteket. A szervezkedés anyagi fedezetéhez hozzájárult annak az összegnek egy része is, amelyet egy csoport magyar tiszt Schobernak, az akkori bécsi rendőrfőnöknek jóakaratú elnézésével a bécsi magyar követségről elrabolt.5 A szegedi ellenforradalmároknak kezdetben az volt a tervük, hogy fegyveres támadást indítanak Budapest, a Tanácsköztársaság szíve ellen. Erre a fegyveres támadásra azonban nem került sor. Nagy szerepe volt ebben a szegedi és szegedkörnyéki nép magatartásának, annak, hogy nem voltak hajlandók belépni az ellenforradalom fegyveres csoportjaiba. Balfour angol külügyminiszter is megállapította, hogy »igen erősen ellenzik a bolsevikok elleni katonai akciót«.6 A fegyveres támadás tervéről tehát le kellett mondaniok. De mindent megtettek annak érdekében, hogy siettessék a Tanácsköztársaság bukását. Igyekeztek kiépíteni kapcsolataikat a Vörös Hadsereg vezető állásaiban működő ellenforradalmi érzelmű katonatisztekkel, elsősorban a vezérkar tagjaival, Julier-vel és társaival. Amikor július végén a Vörös Hadsereg támadást kezdett a Tisza mellett, a felvonulás és támadás tervét Julier Horthyék útján juttatta el az antant csapatok parancsnokságához.7 Ilyen módon a román csapatok könnyűszerrel szétmorzsolták a Vörös Hadsereg egységeit s az ország nagy részét megszállva, bevonultak Budapestre is. 1919. augusztus 1-én az ún. szakszervezeti kormány vette át a hatalmat. A szegedi ellenforradalmárok, akik támadási tervük meghiúsulása óta arra vártak, hogy az antant fegyveres támadása számolja fel a Tanácsköztársaságot, most új terv alapján igyekeztek megszerezni az ország vezetését. A Peidlkormány hatalomrakerülését követő napokban a fehér hadsereg megindult a Duna—Tisza közén át a Dunántúl felé és augusztus elején Bogyiszlónál és Fajsznál (Tolna megye) át is kelt a Dunán. A Dunántúl megszállása volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy innen kiindulva kezükbe kaparintsák az egész országot. Olyan kiindulási területet akartak biztosítani maguknak, ahol nincsenek jelentős külföldi megszálló csapatok, tehát megkötések és ellenőrzés nélkül vihetik véghez terveiket. Feltétlenül latba esett az a tény is, hogy a Dunántúl területi hovatartozása a békekonferencián sem lehetett probléma ; de számítottak arra is, hogy a Dunántúl lakossága támogatni fogja őket. A Dunántúlra történt átkeléssel egyidejűleg Horthy parancsot adott Lehár ezredesnek, hogy induljon meg Feldbachból és Szombathelyen át, Győr, Pápa irányában nyomuljon előre.8 Horthy azzal bíztatta Lehár ezredest : 2 Kelemen Béla : Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormányok történetéhez. Szeged, 1923. 433. 1. 3 MMI. Arch. HM. 1919. 5. csomó. Hírszerző oszt. 1919—100. 4 Nikolaus von Horthy : Ein Leben für Ungarn. Bonn, 1952. 121. 1. s Uo. 6 Papers Relating to the Foreign Relations of the United States. The Paris Peace Conference, 1919. VII. k. 254 1. 7 HL. Vörös Hadsereg Főparancsnoksága. 1919—731/163. 8 MMI. Arch. Α. Π. 8/18.
