Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

A KÖZPONTOSÍTÓ POLITIKA BELSŐ EKÖFOKBASAI 13 vásárlók szükségletére szánt kész ruha : »abaposztóból és más hitványabb szövetekből kiszabott öltözet«. A középkori vámszabások általában a legfontosabb tételeket emelik ki, nem adnak képet az árunemek mennyiségéről, még kevésbé a forgalom méreteiről. A váradi vámszabás sem ad teljes képet. Azt azonban világosari mutatja, hogy az árutermelés és a piac jelentős mértékben kiszélesedett. Kifejezi az árunemek differenciálódásának és a piaci kapcsolatok sokoldalúbbá válásának folyamatát. Sejteti azt is, hogy az ipari termékek piacába fogyasztóként a lakosság szélesebb rétegei, nevezetesen a parasztok (legalább a módosabbak) növekvő mértékben bekapcsolódtak. Ezt különben más források közvetlenebbül is bizonyítják. Városi iparosok ár-, illetve bérszabásaiban (a soproni csizmadiáknál már 1460 körül) ilyen tételek szerepelnek : »közönséges« férfi-, női cipő, illetve »közönséges csizma, parasztoknak«. Nyilvánvaló, hogy ez nem az egész parasztságra, hanem annak csak egy részére vonatkozik. A parasztok szegényebb, nagyobb része továbbra is otthon készített bocskorban járt, mert az árakat nem tudta volna megfizetni ; amellett a céhes ipar — bármekkorát fejlődött •— nem tudta volna kielégíteni a keresletet, ha a parasztság egésze vagy akár többsége fogyasztóként lép fel. Azonban a parasztság egy részének' iparcikk-fogyasztóként való fellépése is a tömegszükségleti cikkeket termelő iparágak piacának számottevő bővülését eredményezte. A parasztság differenciálódása, nagy részének zselléresedése jelezte a viszonylag szűk · határt, ameddig ez a bővülés az adott viszonyok közt terjedhetett. A piaci kapcsolatok kiszélesedése és sokoldalúbbá válása jellemző a mezőgazdaságban, nem csupán a város és falu közti alapvető munkamegosztás, hanem a munkamegosztásnak a termelési ágak differenciálódása következtében keletkezett újabb formái alapján is. Azaz nem csupán arról van szó, hogy a mezőgazdasági termények városi piaca 110, hanem ezenfelül arról, hogy a mezőgazdasági termékek piacába növekvő mértékben bekapcsolódnak a lakosság mezőgazdasági termeléssel (annak valamely mindinkább kikülönülő, differenciálódó ágával) foglalkozó rétegei is. Ezt fejezi ki az élő áUat és a gabona, valamint a kerti vetemények és a takarmáriyfélék megnövekedő szerepe, kivált a helyi és a körzeti forgalomban (a két előbbinél azonban országos, illetve országrészeket felölelő méretekben is). A kapcsolatok mind sokoldalúbbá és rendszeresebbé válása azt eredményezi, hogy a piac a lakosság nagy része számára a szükségletek kielégítésének egyre nélkülözhetetlenebb közvetítője, a mindennapi élet szerves része lesz. A'piaci kapcsolatok jelentőségének növekedését tükrözik az olyanféle adatok is, mint például, hogy Szilágyi Erzsébet, kinek birtokain nagyarányú marhatenyésztés folyt, udvara szükségleteire pénzen vásároltatott vágómarhát, vagy az, hogy a fraknói, gabonát nagy mennyiségben termelő uradalom kormányzója saját szükségletére Sopronban és közelében vásároltatott gabonát. (A mezőgazdaság belső piacának kiszélesítéséhez alkalmilag, könjunktúrális elemként, Mátyás megnövekedő hadseregének szükségletei is hozzájárultak. Sok ugyan a panasz a hadak zsarolásai, de főleg a nemesi házak beszállásolás-mentességének megsértései miatt. Mátyás elrendelte, hogy a csapatok fizessék meg, amit élelmezésükre használnak. Egyik hadjáratának előkészítésekor lefoglaltatta és az adókból fizettette ki egy szebeni polgár Szegedre hajtott ökreit. Azonban a hadsereg ellátásával kapcsolatos szállítások a piac fejlődése szempontjából csak járulékos elemnek tekinthetők.)