Századok – 1955
Szemle - Koszev; Dimitar: Az 1923-as szeptemberi felkelés (Ism. Bur Márta) 137
138 SZEM LE letre, a szeptemberi felkelés résztvevői ügyében lefolytatott perekre isT kiterjeszti és eddig ismeretlen dokumentumokat hoz felszínre. Az előttünk fekvő munka túlnyomórészben önálló kutatások eredményeként feltárt tényanyag alapján készült. A könyv nyolc fejezetben, 250 oldalon tárgyalja az 1923-as szeptemberi felkelés történetét. Az első fejezet a háború utáni forradalmi válság kialakulásával foglalkozik. Részletesen ismerteti az ország háború utáni helyzetét, az Októberi Forradalom hatását. Különösen plasztikus képet kapunk a dolgozók helyzetéről, a tőke elleni harcaikról az egyre inkább erősödő BKP vezetése alatt. Ez a fejezet képet ad a Bolgár Nemzeti Földműves Szövetség kormányának uralmáról, a fasiszták szervezkedéséről, előretöréséről s a BKP-nak a dolgozók legveszélyesebb ellenségével, a fasisztákkal vívott harcáról. A szerző állításait rengeteg adattal, ahol alkalom nyílik rá, kimutatásokkal támasztja ajá. 1922 őszének, 1923 tavaszának eseményei különös erővel bontakoznak ki az olvasó előtt. A második fejezet megismertet bennünket 1923 júniusának sorsdöntő napjaival, s elsősorban a június 9-i puccsal, amelynek eredményeként Cankov fasiszta kormányának kezébe került a hatalom. A szeptemberi felkeleferől eddig közzétett ismertetésektől eltérően D. Koszev nagy figyelmet szentel a június 9—12-ike között lezajló eseményeknek. Az adatok halmazával bizonyítja, hogy a BKP hi6ás semlegességi álláspontja ellenére a fasiszta puccs elleni népi tiltakozás a bolgár munkások és parasztok ösztönös felkelésébe nőtt át. Ez az ösztönös felkelés az egész országra kiterjedt, de különösen nagy méreteket öltött Pleven és Sumen (Kolarovgrad) megyékben. Az ösztönös felkelés ugyan vereséget szenvedett, de előkészítette a szoros munkás-paraszt szövetség kialakulását, feltárta a BKP hibáit, széleskörű vitát indított meg a párt taktikájáról, meiy végül is hozzásegítette a pártot a helyes álláspont kialakításához. A kérdés fontosságát megillető helyet kap a könyvben a június 9-i hibás, semlegességi taktika felszámolásáért folyó harc a BKP sorain belül. A hibás taktikát bírálta az alapszervek jó része, a Komintern Végrehajtó Bizottsága és így augusztus 5—-7-i ülésén a Központi Bizottság kijavíthatta hibáit és megkezdte az antifasiszta felkelés előkészítését egy munkásparaszt kormány hatalomra juttatása céljából. A felkelés technikai és politikai előkészítésére igen rövid idő állt rendelkezésre. Szeptember 12-én a fasiszta kormány nagy támadást indított a kommunisták ellen. Erre válaszul született meg a felkelés közeli határidejét (1923. szeptember 22—23.) kitűző párthatározat. A következő három fejezet a felkelésnek az eseményeit ismerteti. A felkelés Sztara Zagora megyében kezdődött meg. Az itteni munkások és parasztok nem várva be a KB felkelésre hívó határozatát, a szeptember 12-i merénylet után fegyveres harcba keveredtek a fasiszta hatóságokkal. D. Koszev igen részletesen írja le járásonként az eseményeket. Ismerteti a felkelő csoportok létszámát, vezetőik nevét, tevékenységüket, felvonulási vonalaikat stb. A szeptemberi felkelés északnyugat Bulgáriában öltötte a legnagyobb méreteket, itt volt a legszervezettebb, s itt tartották meg a felkelők legtovább állásaikat (a felkelés gócpontja Ferdinandovo volt, ahonnan Dimitrov és Kolarov irányították a felkelést). Ez abban leli magyarázatát, hogy ezen a vidéken igen erős volt a kommunista mozgalom, a munkások és parasztok együtt harcoltak a fasiszták ellen. A felkelési mozgalom erejére jellemző volt a Bjala szlatina-i forradalmi bizottság megalakulása. Az itteni burzsoázia képviselői tárgyalásra hívták meg a letartóztatott kommunistákat. Ezek erélyes fellépésére át is adták a hatalmat. Kü önösen elkeseredett harcok zajlottak le Lom városában. Itt az asszonyok is hősiesen harcoltak a fasiszták ellen. Az Északnyugat-Bulgáriában megvert és a külvilágtói elszigetelt fasiszták csak a bukaresti bolgár követtel tudtak kapcsolatot teremteni. Tőle kaptak biztatást, híreket. Ő közölte velük azt is, hogy Jugoszlávia, Románia és Görögország kormányai készek segítséget nyújtani a felkelés leverésére. D. Koszev könyve egy eddig teljesen elhanyagolt kérdésre is pontos, alapos választ igyekszik adni. Milyen volt a forradalmi munkás-paraszt hatalom szervezete, tevékenysége ? A kérdésre nem könnyű a válasz, hiszen a munkás-paraszt hatalom rövid életű volt, szervei nem fejthettek ki nagyobb tevékenységet. Ahol a fasiszta hatalmat megdöntötték, forradalmi bizottságok alakultak ós ezek gyakorolták a helyi hatalmat. Felettes szerveik a járási, megyei forradalmi bizottságok voltak. A bizottságok rendszerint 3—7 tagból állottak. A helyi bizottságok feladata volt az ellenség lefegyverzése, a rend fenntartása, a lakosság mozgósítása, felkelő csapatok szervezése, ellátása stb. A felkelő csapatok ellátása érdekében beszerző bizottságok alakultak, s ezek szedték össze a szükséges terményeket. Ferdinandovoban a forradalmi bizottság kórházat létesített a sebesültek számára. A harcosok ellátására műhelyeket szerveztek. A szerző igen sok idézetet közöl a forradalmi bizottságok által kiadott rendelkezésekből, levelekből, parancsokból.
