Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Alkalmazzuk alkotó módon a marxista–leninista gazdasági elméletet a történeti tanulmányokban 114

ALKALMAZZUK ALKOTÓ MÓDON A MARXISTA- LENINISTA GAZDASÁGI · U7 ELMÉLETET A TÖRTÉNETI TANULMÁNYOKBAN viszonyok átmeneti típusát, amely igen el volt terjedve a parasztgazdaságok tömeges kollektivizálásának előestéjén, továbbá a kolhozok szervező és gazdaságmegerösítő szerepét a termelési viszonyok kialakításában ós megszilárdításában falun. A politikai gazdaságtan tankönyve értékes kísérletet tesz a szocializmus anyagi 7 termelési alapjának jellemzésére. A történészek előtt álló feladat vizsgálni a Szovjetunió dolgozóinak a szocializmus anyagi-termelési alapjainak megteremtéséért folytatott harcát, megvilágítani a szocialista iparosítás történetét az ország különböző körzeteiben és a szovjet nemzeti köztársaságok iparosításának sajátosságait. Konkrét történeti anyagon be kell mutatni, hogy milyen gyökeresen eltér a szocialista iparosítás a kapitalista iparosítástól, fel kell tárni a szocializmus döntő fölényét, be kell mutatni a gazdasági törvények működésének jellegét a szocializmusban. Lenin kidolgozta a szocializmus gazdasági alaptörvényének, valamint a szocialista gazdaság tervszerű vezetése törvényének kiinduló tóteleit. Sztálin Lenin tanítására támaszkodva pontosan megfogalmazta e törvények lényeges vonásait és követelményeit. Sajnos, tudományos irodalmunkban ezt a kérdést konkrét történéti anyagon még nem dolgozták ki. A történészek nem mutatták be, hogy a szocialista szektor kialakulásával és fejlődésével hogyan jött létre a szocializmus gazdasági alaptörvénye, amely meghatározta a termelés új célját, hogyan működött ez a törvény az átmeneti időszak különböző szakaszarban, mikor a népgazdaságban a szocialista szektor mellett más szektorok is voltak — teljesen más termelési céllal. A szovjet társadalom gazdasági fejlődésének tanulmányozása szempontjából döntő jelentőségű a termelési viszonyok és az alapul szolgáló tulajdonformák vizsgálata. Ezek a viszonyok határoznák meg az árutermelés sajátosságait és törvényeinek működését a szovjet gazdaságban. Az árutermelés a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés időszakában különböző tulajdonformákkal kapcsolatos : szocialista, kapitalista és kistermelői magántulajdoni formával. Ha nem fogjuk meg helyesen ezt a kérdést, akkor nem érthetjük meg a piaci kapcsolatok, majd a mezőgazdaság kollektivizálásának problémáit, a kereskedelem ós a piac fejlődésének problémáit a szocializmusban. Fontos hely illeti meg a történelemben, és így a szovjet társadalom történetében is, a város és a falu, a munkásosztály és a parasztság közötti kölcsönös kapcsolat kérdéseit. A történészek eddig kevéssé mutatták meg, hogy milyen szerepet játszott a szocialista város a falu gazdasági és kulturális felemelkedésében, a dolgozó parasztság kapitalista kizsákmányolásának felszámolásában, a mezőgazdaság szocialista átalakításában, a munkás-paraszt szövetség megerősítésében. De nem csak azt kell bemutatnunk, hogy milyen hatást gyakorolt a város a falura, hanem fel kell tárni fejlődésük kölcsönös gazdasági kapcsolatát is, meg kell világítanunk, hogy mivel járult hozzá a parasztság a szocialista építés ügyéhez, hogy milyen szerepet játszott a mezőgazdaság a városi dolgozók anyagi helyzetének megjavításában. A marxista politikai gazdaságtan vallja a gazdasági törvények objektív jellegét, de határozottan harcol e törvények fetisizálása ellen. Az emberek nem tehetetlenek e gazdasági törvényekkel szemben, hanem fel tudják ezeket ismerni és a társadalom szolgálatába tudják állítani őket. A történészek feladata bemutatni, hogy az emberi társadalom fennállásának különböző szakaszaiban hogyan használták fel ezeket a törvényeket, hogy a magántulajdonnak a termelőeszközök társadalmi tulajdonával való felváltása során, a szocialista termelési mód létrejötte és megszilárdulása révén hogyan terebélyesedtek ki e törvények megismerésének és felhasználásának lehetőségei. A szocializmusra való áttéréstől kezdve az anarchia átadja helyét a tervszerű termelésnek. A gazdasági törvények ekkor már nem mint vak romboló erők működnék, az emberek társadalmi-gazdasági viszonyaik uraivá válnak és az objektív gazdasági törvényekre támaszkodva előrelendítik a társadalom gazdasági fejlődését. Egyes történészek és közgazdászok, akik egyoldalúan, leegyszerűsítve .képzelik el az objektív törvényeknek a társadalom fejlődésében játszott szerepét, hajlamosak arra, hogy lebecsüljék a Kommunista Pártnak és a szovjet államnak a szocialista társadalomban játszott döntő szerepót. A szervezetlenség és ösztönösség idegen a szocialista társadalomtól. A történészeknek be kell mutatniok, hogy a szocialista gazdasági formák a Kommunista Párt és a szovjet állam tervszerű tevékenysége, valamint a dolgozó tömegek alkotó aktivitása révén keletkeznek, fejlődnek ós szilárdulnak meg. A proletárdiktatúra a szocialista gazdaság felépítésének fegyvere. A marxista—leninista elmélettel felfegyverzett Kommunista Párt szervezi és irányítja a dolgozók tevékenységét a kommunista építés feladatainak megoldására. A szovjet történészeknek meg kell világítaniok, hogy a Kommunista Párt a gazdasági törvények • ismeretére támaszkodva valóban tudományos gazdaságpolitikát dolgoz ki és valósít meg, amely árra irányul, hogy a kommunizmus győzelmet arasson országunkban.