Századok – 1954

Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74

92 A. SZ. JEKU8ZALIM8ZKH hogy lerombolja Hitler, mint katonai sztratéga hírnevét. Valójában azonban Haider célja az, hogy a saját és az egész hitleri tábornoki kar hírnevét emelje. Haider a hitleri sztratégia csődjének okát abban látja, hogy Hitler »hadvezéri« szerepet próbált játszani, holott ez a történelemben már idejétmúlta, tartha­tatlan szerep és nem felel meg a mai háború jellegének. »A 'hadvezér' számára, azaz a szó korábbi értelmében vett hadvezér számára — írja Haider — a mai háborúban nincs többé hely.« Haider nem fukarkodik az erős szavakkal, hogy diszkreditálja volt »Führerét«. Gúnyolj a gyávaságát és határozatlanságát , leleplezi felelőtlenségét és nagyzási hóbortját. A fődolog, amit Haider bizonyí­tani akar az, hogy Hitler sztratégiájának csődje egyáltalában nem jelenti a német tábornoki kar sztratégiájának csődjét. A hitleri Németország szétzú­zásának fő okát, sőt egyedüli okát Haider abban látja, hogy Hitler a maga kezében egyesítette a politikai és katonai hatalmat és ily módon a döntő pillanatokban fel tudott lépni a német tábornoki kar egész tapasztalatát és eszét megtestesítő »katonai szakemberek« érvei ellen és saját terveit legfelső politikai megfontolásokkal indokolta. Azonban magának Haldernek a fejte­getéseiből látható, hogy ezek a tábornoki »érvek« kevéssé különböztek a hitleri »legfelső politikától«. Haider helyesli a hitleri hadseregnek a Szovjetunió elleni támadását s csupán abban hibáztatja Hitlert, hogy rosszul készítette elő a hadjáratot. Haider helyesli Moszkva (1941) és Sztálingrád (1942) elfog­lalásának kísérleteit, s csupán azt rója fel Hitlernek, hogy nem tudta elérni ezeket a célokat, mivel figyelmen kívül hagyta »a legfelsőbb hadseregparancs­nokságnak az összes lehetséges tartalék összpontosítását javasló4kétségbe­esett felhívásait«, Haider mindenképpen megkerüli azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszott a szoldateszka a hitleri agresszió előkészítésében. A hitleri Németország vereségének fő oka szerinte az volt, hogy a tábornoki kar a sztra­tégiai kérdések eldöntésénél nem tudta befolyását érvényesíteni. Kitér azon­ban az elől a kérdés elől, hogy a német hadsereg szétzúzásában milyen szerepet, játszottak a Szovjet Hadsereg megsemmisítő csapásai. Mivel nem tud meg­birkózni a kérdéssel, istenre apellál, mint, döntő erőre, aki mindig a német tábornoki kar oldalán van. A német militarizmus rehabilitációja érdekében Haider így végzi »leszámolását Hitlerrel«. Haider nem áll egyedül. A hitleri militarizmusnak a tengerentúli véd­nökök által támogatott egész tábora felélénkült, megmozdult és máris az amerikai imperializmus fontos eszközévé vált egy újabb agresszió előkészí­tésében. A német imperialisták, akik vállalták a német zsoldosok szállításának feladatát, most már militarista eszméket is szállítanak, melyeket az amerikai imperializmus agresszív körei intenzíven felhasználnak. A történeti tárgyú nyugatnémet militarista irodalom széles körben elterjedt és nagy ideológiai befolyást gyakorol az Egyesült Államokban valamint Nagy-Britanniában. VI Helytelen volna azt állítani, hogy a mai reakciós történetírás — amely­nek alapvető irányvonalát közvetlen a nagy monopolisták és legintimebb politikai bábjaik dolgozzák ki, -illetve sugalmazzák — a német imperializmus és militarizmus rehabilitálása során csupán egyes problémákat ferdít el. Nem, ez a történetírás Németország történetének kérdéseit egy szélesebbkörű politikai koncepció alkotórészének tekinti, amely viszont bizonyos reakciós és agresszív jellegű politikai céloknak van alárendelve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom