Századok – 1954

Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74

90 A. SZ. JERUSZALIMSZKIJ Az első világháború előidézőiről folytatott régi vitáról Schacht a következőket írja : »Most nem lehet szó bűnösségről. Ezt a kérdést nem vitathatjuk meg a nélkül, hogy mindkét felet ne kellene vádolnunk.« Hangsúlyozza, hogy a második világháború előidézőiről szóló újabb vita csak megsemmisítené a német ós angol-amerikai monopolisták közötti »közösség érzését«, majd így kiált fel : »Én pedig a megbékélést akarom elősegíteni! . . .« A reakciós sajtó Angliában és az Egyesült Államokban elragadtatással fogadta ezt a szándékot. Schachtot »német Talleyrandként« kezdte magasztalni, ami nyilvánvalóan a legmagasabb történelmi 03 politikai elismerést jelenti.25

Schacht történeti alapon akarja megindokolni, hogy a nyugati hatalmaknak érdeke a német imperializmus és militarizmus támogatása ёз ezért feleleveníti a Pángermán Szövetség ideológusai által gyártott régi soviniszta német legendát, amely szerint »Róma bukása után Németország lett a nyugati kultúra szíve«. S nyíltan a Wall-Streethez fordulva ezt kérdezi : »Élhet-e vájjon ez a kultúra szív nélkül?« A hitlerista miniszter, előre bízva a támogatásban, új legendát tálal fel,amely történeti síkon igyekszik alátámasztania nyugatnémet monopolistáknak azt" a törekvését, hogy a német népet az amerikai imperializmus háborús érdekeinek szolgálatára kényszerítse. Megismétli a német fasiszta propagandának azt a tételét, hogy a második világháború közvetlen folytatása az első világháborúnak és ezt írja : »A német népnek már egyszer végig kellett szenvednie hasonló méretű katasztrófát, mikor a testvérgyilkos harmincéves háború tombolt a földjén. Amikor a kerek 300 évvel ezelőtt lezajlott mészárlás befejeződött, Németország éppen olyan feldúlt és tönkretett volt, mint most.« Schacht nem vette a fáradságot magának, hogy összeszedjen valóságban nem létező történelmi bizonyítékokat, hanem éppen olyan ellentmondást nem tűrően, mint amennyire hazugan állítja, hogy a német nép akkor, a harmincéves háború után azért ocsúdott fel, mert »inkább az Uj-világhoz, mint az Ó-világhoz igazodott szellemi téren«. Most Schacht azt ajánlja a német népnek, hogy ugyanezen az úton haladjon. Ezt a »leszámolást Hitlerrel« az váltotta ki, hogy Hitler képtelen volt biztosítani a német tőkemágnások terjeszkedési terveinek megvalósítását. Schacht szerint ezeket a terveket Németországnak a második világháborúban elszenvedett veresége ellenére, sőt éppen veresége folytán meg lehet és meg is kell valósítani, mivel e terveknek mély történeti és gazdasági gyökerük van. Schacht könnyen igazolja a német imperializmus európai és gyarmati hódító terveit annak a régi pángermán és fasiszta »elméletnek« a segítségével, hogy a »né net nép mártú'nőtt azon az élettéren, amelyet a történelem juttatott neki«. Schacht nem titkolja, hogy az első világháború keletkezésének fasiszta ideológiájára a revans és a világháború harmadízbeni kirobbantásának igazolásához van szüksége. »Ha — írja Schacht — 1914 előtt is lehetetlen volt eltartani a német népet a tulajdon földjéből, úgy ez most még inkább lehetetlen«. Schacht határozottan tiltakozik a demokratikus földreform ellen, amelynek a bevezetése kétségtelenül emelné a dolgozó tömegek életszínvonalát Nyugat-Németországban. A német monopolisták fő történelmi feladatát a nagy junkerbirtokok támogatásában és abban látja, hogy készülniök kell az »élettérért« (ezúttal a nyugati imperialista hatalmakkal együttesen, az Egyesült Államok égisze alatt) folytatandó új harcra. Ilyen lenne az újsütetű »német Talleyrand«-nak a programmja, aki a hitlerellenes irányzat történészének és ideológusának szerepében tetszeleg, 26 Anna B. Dodd: Talleyrand. The training of a statesman. New-York, 1927.