Századok – 1954

Szemle - Gollan; John: The British Political System (Ism.: Elrick Doris) 712

SZEMLE. 713 és a munkásmozgalom aktivitását a szavazatok leadására korlátozza. A munkáspárti ellenzék éppoly lojális, mint a konzervatív ; Gollan szembeállítja velük a kommunista képviselők bátor kiállását az angol nép érdekeiért, akik tribünként használták a parlamentet a parlamenten kívüli tömegmozgalmak segítségére és fejlesztésére. A munkáspárti képviselők lebecsülik a parlamentre gyakorolt tömegnyomást, de a kommunisták a gyakorlatban is bebizonyítják, hogy a tömegmozgalom komoly hatást gyakorolhat a képviselőház és kormány politikájára. Egyik legérdekesebb és legsikerültebb fejezetében tárgyalja a monarchia szerepét a brit politikai életben. Sok emberben felmerül a kérdés : ha a király csak bábu, ha kezében nincs tényleges hatalom, miért ragaszkodnak annyira az angolok a királysághoz? Tudjuk, hogy sok angol —- túlzás nélkül mondjuk — lehetetlennek tartja Anglia létezését király nélkül. A király és udvar szerepe a munkáspárti vezetők korrumpálásában köztudomású ; ez magában véve is fontos fegyverré teszi a királyságot az uralkodó, kapitalista politikusok kezében. Kevésbé ismert, de még mindig jelentős a király politikai hatásköre. »A monarchia politikai semlegessége — állapítja meg Gollan — a brit politikai rendszer egyik leggondosabban terjesztett fikciója.« A királyok és királynők, természetesen, konzervatívok, és tanácsadóikat a legbefolyásosabb monopolkapitalistákból, a magasrangú tisztekből, a jogi és vallási intézmények vezetői közül választják. Bár századokon keresztül a király jogai módosultak, maradt kezében bizonyos hatalom, amelyet ma a konzervatívok és a munkáspárt vezetői felhasználnak a kapitalizmus rozoga épületének támogatására, a brit társadalmi rendszerben esetleg bekövetkező változások meggátlására. Ezt még az alkotmányjogászok is elismerik. Sir Ivor Jennings, aki egyike a leghíresebbeknek, például azt írja, hogy a politikában a döntéseket »a király éppúgy előmozdíthatja, mint akadályozhatja . . . végül persze a minisztertanács határozata kötelezi őt is, de fontos szerepet játszhat a határozat megalkotásában«, és ráadásul a titoktartás ránézve nem kötelező. Ezt a megállapítást Gollan tényekkel, a király tanácsadóinak saját beismeréseivel támasztja alá és összefoglalóban — ellentétben a munkáspárti vezetők monarchia előtti haj bókolásával—arra a következtetésre jut, hogy a kapit alista államnak a monarchia nagyon fontos támasza Angliában, így annak a népi demokráciában nem lehet helye. Gollan foglalkozik a Lordok Házával is, amely arra hivatott, hogy gátolja az Alsóház törvényhozó munkáját akkor, amikor a konzervatív párt nincs hatalmon. Foglalkozik továbbá a brit politikai pártok és választások rendszerével. Ez utóbbit úgy szervezték, hogy a munkáspárt előretörését megnehezítse, és megakadályozza egy harmadik párt színrelépését. Az arányos képviseleti rendszert, amely a mandátumok igazságosabb megosztását eredményezné, a munkáspárt ellenzi a kommunista párt előretörésétől való félelmében. A konzervatív- ós munkáspárt szervezetével kapcsolatban kiemeli a munkáspárti vezetőség diktatórikus helyzetét a mozgalmon belül, a konzervatív pártban pedig a. »vezér« — a tory párt legelső embere — egyeduralkodó szerepét. A »vezért« nem kötelezik a konzervatív párt határozatai, ő egyedül felelős a párt programjáért és előjogát képezik a konzervatív párt központjában a kulcspozíciókra való kinevezések. Az utolsó fejezetben Gollan ecseteli a kapitalista »demokrácia« jellegzetes vonásait : az állam alárendelését a monopoliumoknak, a tisztikar osztálybázisát ós a bíróságok szerepét az uralkodó osztály oldalán. A bíróság »pártatlanságáról« szóló legendát több érdekes példával cáfolja meg. Anglia bár büszke a demokratikus szabadságjogaira — ezek nincsenek papíron lefektetve, hanem bírósági precedensek, szokásjog és néhány rendelet képezik jogi alapját —, a sajtószabadságot, hogy csak egy példát említsünk, a gyakorlatban korlátozza a becsületsértésről szóló törvény. E törvény, írja Gollan, »a lehető leghatásosabb módszer, amelyet a kritika elfojtására létrehoztak sajtó- és szólásszabadság látszatának fenntartása mellett«. A rágalom, ahogy azt az egyik híres jogász megfogalmazta, egy megállapítás, melynek eredményeként a sértett fél becsületét veszítené a társadalom helyesen gondolkodó tagjainak szemében. A »helyesen gondolkodó« alatt természetesen a fennálló társadalmi rendszer híve értendő. Ez a gyakorlatban be is bizonyosodik : míg a baloldali újságírók sok pert vesztenek, nagyösszegű büntetéseket fizetnek, a baloldalt rágalmazókat alig sújtja a törvény keze. Ugyanígy a felségsértésről, összeesküvésről szóló és hasonló törvényeket főleg a baloldaliak, a sztrájkoló munkások vagy az egyszerű tüntetők ellen alkalmazzák. Gollan könyve vitázó, népszerű jellegű, de tudományos igénnyel írt munka, amely nem mozog a felszínen, mint a munkáspárt teoretikusainak művei, hanem feltárja a brit demokrácia lényeges vonásait. Gollan azonban a kapitalista demokráciának nemcsak árnyoldalait mutatja be, hanem megmutatja a brit nép által kivívott szabadságjogokat, azt a harcot, amelynek során a brit nép kivívta és fenntartja jogait