Századok – 1954

Szemle - A „Zeitschrift für Geschichtswissenschaft” 1953-as évfolyama (Ism.: Gonda Imre) 702

702 SZEMLE harcoló Huszt Garibaldihoz hasonlította, Engels pedig kijelölte helyét a forradalmi városi eretnekségek legjelentősebb képviselői között. Hasonló módon mutatja meg sorra Nejedly más huszita vezetők, előharcosok emberi és társadalmi demokratizmusát, a huszita vallási és társadalmi mozgalom terjedésének és hatásának egyik legfőbb okát abban találván, hogy a vezetők áttörték a feudális középkori egyház kereteit, kapcsolatba kerültek a néppel, Jan z Rokycana, Jakoubek ze Stribra, Jan Zelivsky példáin mutatván be a legjellegzetesebb típusokat, egyben pedig megvédvén ezek emlékét a reakciós, burzsoá történetírás ellenében. Kimutatta, hogy Palacky történetírásával szemben Masáryk huszita értékelései hátralópést jelentenek. A cseh történetírásban — írj a szerzőnk — Nejedlyó a legkiválóbb érdem, hogy a huszitizmust elsőnek méltatta, mint szociális forradalmat és fokról fokra fejlődő marxista értékeléssel hozzájárult annak megértéséhez s jelentősége felismeréséhez. Mint Alojz Jirásek regényírói működése első értékelője pedig következetesen őrt állott a huszita népi tradíció oldalán, miközben viszont a hivatalos cseh történetírás agyonhallgatta arányaiban is impozáns működését. . . Josef Macek a következőkben részletesen ismerteti Nejedly írói és történészi munkásságát, harcait a huszitizmus igazi megértése érdekében : »A huszitizmusra elsősorban csakis szocialista hivatkozhat, ez nyilvánvaló igazság. . .« írta 1925-ben. S ha korai művei még nem is voltak mentesek idealista hatásoktól, később a huszitizmus megértésében Klement Gottwalddal s a cseh kommunistákkal találkozik s közös úton halad. Josef Maceknek e külön tanulmánya (Fr. Kavka könyvével együtt) emberi dokumentum is : bizonysága annak, hogy a huszita örökség, a táborita hagyomány egyénileg, emberileg is milyen hatalmas közösségi szerepet játszott és játszik a cseh nép sorsában — szinte senki sem vonhatja ki magát a véle való találkozás elől és évszázadok felelnek nagy kérdéseire, tudósok, írók, államférfiak, XVIII. századi feudális és dinasztikus önkény ellen lázadó parasztok, az egész cseh nemzet összessége, amely most még jobban megérti, még teljesebben és hívebben látja, mint azelőtt. GOGOLÁK LAJOS A »ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT« 1953-AS ÉVFOLYAMA 1953-ban, Marx Károly halálának 80 éves évfordulója alkalmából indult meg a Német Demokratikus Köztársaság történészeinek tudományos folyóirata, a »Zeitschrift für Geschichtswissenschaft«. A folyóirat, amely számos szempontból példamutató, többek között jól megmutatja, hogyan kell a tudományos szempontokat úgy összekapcsolni az érdekes ós aktuális történelmi problémákkal, hogy az időszerű politika ösztönözze a kutatást ós szélesítse területét. Kétségtelen, hogy a német történészek ma bizonyos vonatkozásban sajátos ós egyben igen szomorú »előnyben« vannak. A német nép mai aktuális politikai problémái ugyanis azonosak évszázados történelmi kérdéseivel. A német egység nemcsak politikai, de történelmi probléma is, amelynek hatalmas tudományos anyagát újból feltárni ós helyesen aktualizálni nemcsak történelmi kutatómunka, de elsőrangú napi-politikai harci feladat mind a német nép, mind pedig a békéért folytatott egyetemes küzdelem szempontjából. Meg keh állapítani, hogy a »Zeitschrift für Geschichtswissenschaft« megfelel ennek a feladatnak. Az a körülmény, hogy a folyóiratot — bevezetőjének szavai szerint — nem tekintik néhány tudós szűk csoportja öncélú ügyének, hanem a marxizmusleninizmus szellemének megfelelően olyan eszköznek, amelynek a német hazafiak harcát kell támogatnia — azt mutatja, hogy a szerkesztőbizottság tudatában van a rendkívüli tudományos és politikai felelősségének. »A Zeitschrift für Geschichtswissenschaft-ot — mondja a bevezető — olyan szervnek tekintjük, amelynek Kelet és Nyugat sok-sok németje számára arra kell szolgálnia, hogy hazánk egységének helyreállításáért harcba szálljon ós megértesse történelmi tudatunk alapvető átalakulásának szükségességét,« A folyóirat anyagát általában három csoportra tagolhatjuk : A német egység és Németország demokratikus fejlődésének kérdését, a marxista-leninista történettudomány ideológiai elmélyülését és a német munkásmozgalom eddig ismeretlen mozzanatait elemző tanulmányokra. Meg kell mondanunk, hogy a csoportok semmiesetre sem választhatók el mereven egymástól, minthogy a témák természetes belső összefüggésük folytán összekapcsolódnak. Kétségtelen, hogy adott esetben ez a tagozódás jól megfelel a folyóirat szerkesztési rendszerének ós az előtte álló feladatnak. E helyen természetesen nem lehet célunk, hogy a folyóirat I. évfolyamának tanulmányait részletesen ismertessük, arra azonban mindenesetre szükség van, hogy