Századok – 1954

Szemle - Macek; Josef: Ktož jsú Boži bojovnici; Tábor v husitském revolučnim hnuti; Husité na Baltu a ve Velkopolsku; Zdeněk Nejedly a husitstvi (Ism.: Gogolák Lajos) 695

700 SZEMLE a »bolsevikiekkel«, »bolseviki agitátorokkal« hasonlítja össze', megfelelően fűszerezve — mindezt a cseh nagytőkének az oroszországi ipartelepek felé sandító orgánumában, az 1920—30-as években. . . Magunk részéről is figyelemreméltónak és érdekesnek érezzük Josef Macek elemzését Pekaf-ról ; viszont kissé kielégítetlenül hágy, hogy Josef Pekar-t és iskoláját nem különíti el eléggé T. G. Masaryktól, bár a pekari-masaryki vonal közti gyakori nézeteltérésekre utal is. Ám lehetséges, hogy ez utóbbi kifogásunk talán magyarországi szemszögből is történik : gondoljunk csak arra, hogy Masaryk történeti és politikai állásfoglalása az 1880-as évektől kezdve mennyire haladóbb, radikálisabb jellegű, mint a magyar félfeudális társadalom történetszemlélete. . . Ugyanekkor viszont, igaz, a mai szocialista cseh történetírásnak éppen a masaryki történetszemlélet, történetpolitikai állásfoglalás, mint közvetlen előzmény ós polgári hatóerő ellen kell küzdenie. Masaryk a maga idealista-burzsoá nézőpontja szerint számos vonatkozásban értékelte és népszerűsítette a huszitizmust ós azt szívesen tette volna etikai szempontból a cseh polgári társadalom tartalmává. Ám ez a burzsoá társadalom a maga gazdasági és társadalmi szervezeténél fogva nem is fogadhatta volna magába a huszitizmus vallási-bibliai-őskeresztényi burkának nem is olyan mélyén, sőt igenis majd felszínén lévő szociális tartalmat, emberi egyenlőségi tanítást. S itt hiányoljuk, hogy Josef Macek nem mutatott reá a valóságos cseh burzsoá társadalomba idegenként érkezett T. G. Masaryk bizonyos társadalmi és eszmei előzményeire : pl. a reformista szociáldemokráciával való szoros kapcsolataira, tudományos és popularizáló karriérizmusára, angolamerikai protestáns, szabadegyházi, majd mai genfi, nagypolgári eszmei kötöttségeire •— ezzel a Tábor-ral szembeni állásfoglalását is megvilágíthatta volna, még alaposabban. Ugyanekkor igen okadatoltan megmutatta a szerző, hogy Masaryk a huszitizmusban csak reformerséget és vallási öszmét, valamint humanizmust látott — azonban Masaryk huszita-szemléletét éppen angolszász protestantizmusa adta meg, ahogy Palackynál annak huszita-polgári entuziazmusát cseh-morva testvéri származása, magyarországi szlovák lutheri környezetben való nevelkedése s a huszita magvaknak éppen magyarországi szlovák társadalmi feltótelek közül való átplántálása is sokban meghatározta. A továbbiakban Josef Macek számos újabb cseh történész huszita-szemléletét vizsgálja és bírálja és az 1920-as évek után ott világosan megtalálja e szemlélet társadalmipolitikai okait abban is, miként viszonyultak az illetők a magúk társadalmi és politikai i érdekeltségei szerint a szovjet nép nagy szocialista forradalmához. És miként a reakciós Josef Pekar-nál egészen nyilvánvaló a husziták iránti ellenszenv, Tábor elítélése a kommunizmus elleni állásfoglalásából, úgy viszont az 1920-as évektől az is egyre nyilvánvalóbbá válik — fejtegeti részletes indokolással, közelmúlt források tükrében —, hogy a kommunisták vallhatják magukat egyedül a husziták, Tábor igaz örököseinek. Pekar és Masaryk I bármely ellentétes polgári álláspontjával szemben Josef Macek ismételten utal Zdenék Nejedly fokozatosan kialakuló álláspontjára a huszitizmus, a táboriták ügyében, mely állásfoglalás mélységes népi és irodalmi, történelmi emlékekből éppen úgy táplálkozik, mint 1918—1920 után a nagy író, történész és államférfiú szocialista-kommunista állásfoglalásából. Természetesen ezúttal sem hagyja szerzőnk-Marx és Engels műveit, azok történelmi tanulságait gyümölcsözetlenúl ; a Német parasztháború mellett utal Marx történelmi kronologiai jegyzeteinek a huszitákról szóló részleteire. Mindezen irodalmi anyag, valamint a gazdag korbeli forrásanyag birtokában e műve sokkal részletesebben és mélyrehatóbban elemzi, előtérbe helyezvén saját előadását, a huszitizmus, a táboriták kérdéseit, mint az előző, mellyel különben tartalma, korbeli terjedelme lényegében egyezik. A kor összes emberei, rétegei megjelennek ismét előttünk s társadalomtörténeti szempontból rendkívül figyelemreméltó, ismét csak a forrásanyag tükrében, az az elemzés, mely az eretnekség fogalmával foglalkozik : íme, eretnekek azok, akik a pápa, a császár, a főurak, a főpapok ellen lázadoznak, vagy'fegyvert fognak. . . , Josef Macek történetírói munkásságának további állomása a balti-nagylengyelországi huszita hatásokkal, hadjáratokkal, cseh-lengyel kölcsönhatásokkal foglalkozó munka. Karl Marx egyes megjegyzéseinek, valamint német forrásoknak világánál kifejti, hogy egyes burzsoá történetírók a husziták külföldi expedícióiban (amelyek kezdetben védelmi jellegűek voltak) egyszerűen rablóhadjáratokat láttak ; nos, Marx is utal reá, a huszita mozgalom mily rokonszenvet keltett a németországi szegény nép között. Igen hatalmas volt a huszita társadalmi tanok hatása Lengyelországban ;.különben is a szláv testvéri tudat első jelentkezéseit is itt találjuk, a rokon nyelv rendkívüli lehetőségeket adott az eszmék terjesztésének. A husziták lengyelországi hatása mutatja a huszita forradalom nemzetközi jelentőségét ; sőt a lengyelországi német városi polgárság számos eleme is csatlakozott a huszitizmushoz. A szláv nyelvi rokonság Nagylengyelországban, Kujáviában kétségtelenül segítette a huszita társadalmi reform terjedését ;