Századok – 1954
Szemle - Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós (Ism.: Makkai László) 666
SZEMLE KLANICZAY TIBOR : ZRÍNYI MIKLÓS (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1954. 548 1.) Klaniczay Tibor Zrínyi-monográfiája szép példája annak, hogyan lehet gazdag adatanyagot mozgató, elmélyült elemzéseket adó, magas elvi és elméleti igényű tudományos munkát írni úgy, hogy az egyúttal élménytadó alkotás, mozgósító kulturális és politikai tett is legyen. Ê kettős feladat sikeres megoldásához elengedhetetlenül szükséges, de nem elegendő a lelkiismeretes kutatómunka és az írói képesség. A történelmi materializmus biztos iránytűje nélkül nem lehetett volna Zrínyi sokoldalú egyéniségét és szétágazó tevékenységét egységesen és lényegében bemutatni. Ahogyan Klaniczay Tibor az irodalom ós az élet, a művek és a tettek szerves kapcsolatát kifejti, nyomon követve azt, hogy az írói alkotás hogyan nő ki a társadalmi valóságból és hogyan hat arra vissza, hogy Zrínyi cselekedetei hogyan torkollanak bele műveibe és az így megszületett eszmék hogyan öltöznek újabb tettekbe, az meggyőző bizonyítéka annak, hogy a marxista-leninista módszer nemcsak rávilágít a történelem belső összefüggéseire, hanem megadja a helyes történeti ábrázolásmód kulcsát is : lehetővé teszi a történeti valóság igaz megismerését és óletteljes visszaadását. Elsősorban ez a módszer (s nem csupán az, hogy Zrínyi, nagy költő, katona és politikus volt egy személyben) teszi Klaniozay könyvét az irodalomtörténet szűkebb köréből kiemelkedő, általános értelemben vett történeti művé, ami viszont feljogosítja a bírálót, hogy (ha nem is téveszti szem elől a könyv elsődleges irodalomtörténeti célkitűzéseit) a tárgyalt korszak alapvető problémáinak felvetését és megválaszolását keresse benne. A könyv Zrínyit mint az idegen hódítók elleni felszabadító harcból kinövő és ezt a harcot támogató nemzeti abszolutizmus lángelméjű költőjét, elméleti és gyakorlati politikusát és hadvezérét mutatja be. Klaniczay kiindulópontja az, hogy a XVII. század derekán Magyarországon is »a társadalmi haladás soron lévő állomása a feudális szóttagoltság megszüntetése, a központosított feudális monarchia létrehozása volt«. Zrínyi jelentőségót tehát abban látja, hogy felismerte a társadalmi ós politikai fejlődós szükségszerű irányát s egy hatalmas lépést tett előre. Természetesen azt is jól tudja a szerző, hogy a nemzeti abszolutizmus csak egyik állomása a nemzettéválás útjának s éppen ennek végső távlatába kell Zrínyi munkásságát beállítani. »Alkotásaiban és terveiben — írja — a kibontakozás korai fokán lévő nemzeti erők igényei tükröződnek. Zrínyi képes volt ezeket az igényeket felismerni és a fejlődés adott fokán egységbe foglalni. Ő nyitja meg a magyar nemzet ébresztőinek sorát.« írói programja és politikai koncepciója kialakítása során Zrínyi rövid életében megjárta azt az utat, melyet a magyar történelem másfél évszázad alatt futott be : a Habsburgok oldalán vívott törökellenes harc eszméjétől az erdélyi fejedelemségnek, mint a,függetlenségi harccal összekapcsolt nemzeti központosítás bázisának koncepcióján keresztül eljutott odáig, hogy megsejtse és csírájában előrevetítse a kuruc korszak nemzeti összefogásának gondolatát. Zrínyi életpályáját eszerint tagolja Klaniczay három szakaszra s mindegyiknek jelképes összefoglalója egy-egy irodalmi mű : a Szigeti Veszedelem, a valószínűleg együttesen kiadni szándékozott Vitéz Hadnagy és Mátyás Király, illetőleg a Török Áfium. A három szakaszt, bármilyen döntő fordulatok is választják őket el egymástól, szorosan egybekapcsolja az, hogy — Klaniczay helyes meglátása szerint — Zrínyi költői ösztönösséggel már kezdetben rátapintott a nemzeti abszolutizmus és a nemzeti összefogás problémáira, melyeket politikai tudatossággal csak jóval később és fokozatosan fogalmazott meg. Ezzel Klaniczay rámutat a kultúrtörténet egyik legdöntőbb kérdésére : a művészet, közvetlenül kapcsolódva a társadalmi fejlődés konkrét tényeihez, önállóan is továbbfejlesztheti a társadalmi tudatot s a fejlődés iránya bizonyos feltételek közt ,korábban tükröződhetik benne, mint a politikai és tudományos gondolkozásban.
