Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Réti László: Beszámoló a Szovjetunióban tett tanulmányútról 658
664 RÉTI LÁSZLÓ a) a Szovjetmiióban, b) külföldön. Ide kérnek az elvtársak rendszeres rövid ismertetéseket a magyartörténettudományi kutatómunka helyzetéről, problémáiról, feladatairól. 7. Olvasók levelei. Az olvasók által beküldött rövid megjegyzések, cikkek, észrevételek a történettudomány egyes kérdéseiről, esetleg a szerkesztőbizottság álláspontjának ismertetésével. 8. Új könyvek. Bibliográfiai adatok a megjelent új történettudományi könyvekről. Ezt a rovatot a folyóirat fedőlapjának belső és hátsó oldalain helyezik el. A folyóiratban közlendő cikkeket az ez év elején közölt több évos munkaterr alapján általában megrendelik a szerzőknél. A kijelölt szerzővel először elkészíttetik a cikk tervezetét, azt megvitatják és ennek alapján adnak végleges megbízást a cikk megírására. Nagyon sok olyan cikket is kapnak, amelyek megírására nem adtak megbízást, de amelyek között gyakran igen értékesek ós érdekesek is akadnak. Havonta mintegy 150 cikk érkezik be, ezekből állítják össze azt az anyagot, ami a szerkesztőbizottság elé kerük A Voproszi Isztorii szerkesztőbizottsága nem formális bizottság, hanem tényleges ós felelős szerkesztője a folyóiratnak, minden cikket megvitat. Amikor a cikkek együtt vannak, a szerkesztőbizottság dönt megjelenésükről. Ha már elfogadták a cikkeket, rendszerint visszaadják őket a szerzőnek további átdolgozásra. Az első kefelevonatot a szerkesztőbizottság minden tagjának meg kell küldeni, hogy módjuk legyen ellenőrizni, végrehajtotta-e a szerző a szerkesztőbizottság határozatát. A folyóirat megjelenése után rövidesen a szerkesztőség újra megvitat ja a megjelent szám tartalmát, tekintetbe véve az időközben már beszerzett első olvasói véleményeket. Az olvasókkal való kapcsolat elmélyítése céljából időnként olvasó-értekezleteket hívnak össze és rendszeresen részt vesznek azokon az értekezleteken, melyeket az Oktatásügy! Minisztérium hív össze a Szovjetunió minden részében a történelemtanárok számára. A Voproszi Isztorii 50 000 példányban jelenik meg, a Szovjetunión kívül 42 országban vannak előfizetői. Egy-két fontos tapasztalat a tudományos káderképzéssel kapcsolatban. Az SzKP Központi Bizottsága mellett működik a Társadalomtudományi Akadémia, amely a párt részére tudományosan képzett kandidátusokat nevel 3 éves akadémián. Ezen belül van egy külön egyéves tanfolyam olyanok számára, akik a kandidátusi vizsgákat már letették és az Akadémia keretében 1 év alatt készítik el a disszertációt. Azt tapasztaltuk, hogy az aspiránsok munkájában itt is, másutt is a Szovjetunióban sokkal fontosabbnak tartják a disszertáció megírására való felkészülést, mint mi. Bár természetesen igen komolyan veszik és fontosnak tartják a vizsgákat, mégis kezdettől fogva az aspiráns munkájának középpontjában a disszertáció megírására valú felkészülés áll. Az aspiránsvezetők is ezt tekintik fő feladatuknak és mennél jobban közeledik a disszertáció megvédésének ideje, annál többet foglalkoznak az aspiránssal, így például a Társadalomtudományi Akadémián az aspiránsvezetők az első évben 50 órát, a második évben 80 órát, a harmadik évben 100 órát fordítanak egy-egy aspiránssal való foglalkozásra. Minden területen rendkívül nagy erőfeszítéseket tesznek a káderek tudományos továbbképzésére. Most, különösen a párttörténet kutatása területén, a doktorképzés került előtérbe. Indokolt esetben egyéves alkotószabadságot adnak azoknak, akik doktori diszszertációjuk megvédésére készülnek. Még igen röviden rá szeretnék térni a szovjet-magyar kapcsolatokra a történelemkutatásban. Mindonütt azt tapasztaltük, hogy az adott óriási lehetőségeket eddig ínég a legkisebb mértékben sem használtuk ki. A Szovjetunióban igen nagy az érdeklődés a magyar történelem és a történelemkutatás eredményei, általában a népi demokráciák története iránt. Mindenütt hangsúlyozták, hogy viszonylag sokat tudnak már Lengyelországról, Csehszlovákiáról, Romániáról, de sokkal kevesebbet tudnak és többet szeretnének tudni a magyar nép, a magyar munkásosztály történetéről és a magyarországi kutatómunkáról. Űgy érzik — mondták—, hogy ők a hibásak, mert nem törődtek eddig eléggé ezzel a kérdéssel. Azt hiszem azonban, elsősorban mi vagyunk az okai annak, hogy ezen a téren eddig viszonylag kevés történt : magyar vonatkozásban ugyanis igen nagy nehézségeket okoz és akadályozza a szovjet elvtársak munkáját a nyelv. Éppen ezért nekünk kell kezdeményezőként fellépnünk, hogy megkönnyítsük a szovjet elvtársak munkáját és minél több történelmi művet jelentessünk meg orosz nyelven, vagy legalábbis lefordíttassuk, hogy a szovjet történészek maguk tanulmányozhassák a magyar történelemkutatás eredményeit, véleményt alkothassanak róla, megbírálhassák, és ezzel is segítsék munkánkat. A Voproszi Isztorii-ban sokkal több cikket szeretnének közölni a magyar történelemkutatásról és — mint már említettem — állandó tudósítást arról, hogy a magyar