Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Réti László: Beszámoló a Szovjetunióban tett tanulmányútról 658

«CO HÉTI LÁSZLÓ szabad rájuk támaszkodni. Valójában- elsősorban a klasszikusokból kell kiindulni, amikor a szerző saját álláspontját kimutatja. Nálunk idehaza megdöbbentő és feltétlenül figyelemre méltó jelenség, hogy egy év óta a marxizmus-leninizmus klasszikusai műveinek könyvkereskedői forgalma kb. felére csökkent. Nem vásárolják, mert valahogyan úgy képzelik, hogy mivel nem kell idézni, nem helyes idézni, tehát nem is kell ismerni a klasszikusok munkáit, így hát el sem kell olvasni azokat. A Szovjetunióban, mint említettem, most árra törekszenek. 1 hogy á klasszikusok alapos tanulmányozása megint méltó helyre kerüljön, mert nem lehet egy munka tudományos értékű akkor, ha nem használja fel mindazt, amit klasszikusaink azon a tudományos területen, amellyel a munka foglalkozik, alkottak, teremtettek. Idézni kell Marx—Engels—Lenin—Sztálin műveiből, de nem annak leplezésére, hogy az illető szerzőnek nincs saját álláspontja, saját véleménye, hanem azért, hogy az ő útmutatásaik alapján dolgozza ki a szerző önálló tudományos véleményét. Idézni kell továbbá feltótlenül, megfelelő helyen ós mértékben a témával kapcsolatos párthatározatokat is. És — természetesen — a tudományos munkában idézni kell azokat a dokumentumokat, amelyek alapján a kutató tudományos megállapításaira jutott. Enólkül nem is lehet tudományos kutatásról, főleg történelemkutatásról beszélni. Fontos azonban az, hogy mindezeknek az idézeteknek a száma, aránya ne legyen olyan, hogy a szerző egyáltalában no jusson szóhoz, hanem csak idézeteket közöljön. A munka i tartalmazzon önálló gondolatokat, tudományos megállapításokat ós ezek alátámasztására. ' bizonyítására használjon fel idézeteket, A részvételünkkel megtartott megbeszéléseken ós ismertetéseken súlyos hibaként említették meg, hogy a közelmúltban nem foglalkoztak eleget a mensevizmus történelmi szerepének leleplezésével ós feltárásával, nem foglalkoztak eleget a nemzetközi jobboldali szociáldemokrácia és általában a szociáldemokratizmus ellem harccal. Kijelentették, hogy ezen feltétlenül javítani, változtatni kell. Igen fontos feladatnak tekintik a Szovjetunió népei történelmi kapcsolatának tanulmányozását. Megmutatkozott ez Oroszország és Ukrajna újraegyesítésének 300. évfordulója megünneplése során is. Dokumentum-és tanulmánykötetek egész sora foglalkozott ezzel a kérdéssel. A helytörténetírásnál is, az 1905. évi forradalom 50. évfordulója megünneplésénél is, középpontban áll a Szovjetunió népei történelmi kapcsolatainak feltárása, hagyományainak felelevenítése és felhasználása a kommunizmus építésében. Ugyanakkor — véleményem szerint ezzel elvileg szoros kapcsolatban — az eddiginél sokkal nagyobb súlyt helyeznek az orosz és nemzetközi történelem, a Szovjetunió és az egyetemes történelem kapcsolatainak kidolgozására, az orosz és szovjet forradalmi mozgalom nemzetközi hatásának, nemzetközi szerepének, összefüggéseinek az eddiginél sokkal bővebb, alaposabb tanulmányozására. Szeretnék beszélni még — ez a mi munkánk szempontjából is fontos — a visszaemlékezések felhasználásának módjáról. Arról vitatkoztak a Szovjetunióban, hogy miképpen lehet a visszaemlékezéseket a történelemtudományban felhasználni. Az az általános vélemény alakult ki, hogy a legújabb kor történetének kutatásánál igen fontos a visszaemlékezések összegyűjtése és felhasználása, de nem szabad elfelejteni, hogy a visszaemlékezés nem azonos a történelmi dokumentummal, a megállapított történelmi tényanyaggal, nem is pótolhatja azt. Különösen nagy felelősséggel jár a visszaemlékezések felhasználása, értékelése, hitelességének ellenőrzése. Mindamellett feltétlenül nagy súlyt kell helyezni a visszaemlékezések gyűjtésére : sok hiányos részt kiegészíthetnek, felvilágosítást adhatnak és igen gyakran további kutatáshoz segíthetnek. A munkásmozgalom történetének felkutatása szempontjából különösen nagy jelentősége van a visszaemlékezéseknek, mert ahogy az egyik megbeszélésen Pankratova elvtársnő szellemesen megjegyezte, az illegális mozgalomban »ha jó a konspiráció — nincs dokumentum«. A visszaemlékezések gyűjtésének jelentőségót húzta alá a Voproszi Isztorii is, amikor Lenin halálának idei évfordulóján néhány régi harcos visszaemlékezését közölte. Most rátérek arra, hogy a tudományszervezés terén milyen tapasztalatokat szereztünk. Röviden ismertetni akarom, mert — úgy tudom -— nálunk nem ismerik a Marx— Engels—Lenin—Sztálin Intézet szervezeti felépítését. Az IMELSz-nek kettős, Össz-Szovjetunióra kiterjedő hálózata van : az egyik az íMELSz-fiókintózetek, a másik a területi pártarchívumok hálózata. Az IMELSz-nek 15 szövetséges köztársaságban van fiókintézete. Ezenkívül van még 5 fiókintézete : a moszkvai, a leningrádi, a szverdlovszki, a kazányi területi és a dagesztáni autonóm köztársaságban működő párttörténeti intézet, összesen tehát húsz. A fiókintózetek kettős irányítás, vezetés alatt végzik munkájukat : párttörténeti intézetek a helyi pártszervezet központi bizottságának vagy területi bizottságának vezetése alatt : ez adja a szer-