Századok – 1954

Vita - Makkai László: A „Magyarország története” egyetemi tankönyv első kötetének vitája 636

A • MAGYARORSZÁG TÖRTÉSETE« С. EGYETEMI TANKÖNYV I. KÖTETÉNEK VITÁJA 639 Ez persze nem azt jelenti, hogy a vita során ne vetődtek volna fel elvi jelentőségű problémák. Különösen a periodizáció tekintetében kerültek szembe a szerzők és a bírálók a fejlődés szélesebb távlataival s az egyes történeti jelenségeit általános összefüggésének kérdéseivel. A periodizációs kérdésfeltevés különösen alkalmas a fejlődés gerincvonalának kitapintására és az egyes fejlődési szakaszok jellegének megkülönböztetésére s ezért e sorok írója is ezt az eljárást választotta, már csak azért, is, hogy a vitán felmerült szótágazó problémákat egy aránylag rövid ismertetés keretében össze lehessen fogni. Ez azt jelenti, hogy ezúttal le kell mondanunk a vita hű képének visszaadásáról, nem ismertethetjük részletesen az egyes hozzászólásokat, sőt még értékelésükre sem térhetünk ki, mert az természetesen önmagában még nem jelent értékelést, hogy egyikmásik véleménnyel viszonylag többet kell foglalkozni az érintett problémákhoz való kapcsolódásuk miatt. A tankönyvírók a történeti fejlődés egyes szakaszait a termelési viszonyok és a politikai felépítmény kölcsönhatásának ós az osztályharc alakulásának figyelembevételével próbálták meg elhatárolni s ez a helyesnek tekinthető elv több-kevesebb következetességgel az egész kötetben érvényesül. Ennek ellenére a periodizációban sokszor mutatkozik bizonytalanság, belső ellentmondás, aminek az az oka, hogy sem a termelési viszonyok, sem a politikai felépítmény alákulását nem sikerült minden esetben megfelelően tisztázni. A termelési viszonyok helyes ábrázolásának előfeltétele a termelőerők fejlődésének ismerete. Márpedig ezen a téren állunk a legrosszabbul. Molnár Erik az első félkötet zárószavában a legsúlyosabb hibának éppen azt tekintette, hogy egy marxista igényekkel fellépő tankönyvtervezet nem foglalkozik a társadalmi fejlődés olyan döntő hajtóerejének, mint a termelőerők fejlődésének kérdésével. Ugyanezt állapította meg a második félkötet vitáján nem egy hozzászóló. Különösen Mályusz Elemér és Hajnal István mutattak rá élesen arra, hogy a termelőerők fejlődésének elhanyagolása amellett, hogy megfosztja az egész történeti konstrukciót a szükséges megalapozástól, azzal a következménnyel is jár, hogy a dolgozó nép törtónelemalkotó szerepe, mindennapi munkája nem kap kellő hangsúlyt, főleg pedig nem ábrázolható konkréten. Bár a kutatások ezen a téren csak a kezdeteknél tartanak, a régészet és a néprajz segítségülhívásával máris többet lehetne mondani, mint amennyit a tankönyv jelenlegi formájában I tartalmaz. A vita résztvevői azonban egyetértettek abban, hogy a termelőerők fejlődésének összefüggő képét ma még nem lehet felvázolni, annál sürgősebb viszont az ilyenirányú munka megindítása és történettudományunk tervezésében ennek a problémának megfelelő súlyt kell kapnia. A termelési viszonyok és a politikai felépítmény alakulásáról persze a termelőerők fejlődésének részletes ismerete nélkül, sajátos belső fejlődésük elemzése alapján is lehet megközelítően helyes képet alkotni, ebben a vonatkozásban viszont Elekes Lajos mutatott rá arra, hogy a tankönyvszöveg gyakran lazaegymásmellettiségben ábrázolja az alap és a felépítmény jelenségeit s nem kapcsolja őket szerves egységbe, ami a periodizációban is bizonytalanságokat okoz. »A vitában periodizációs kérdések ugyan nagy számban szerepeltek — állapította meg a hozzászólásokra adott válaszában Székely György—, de kevés helyet kapott az a döntő kérdés, hogyan alkalmazza ez a tankönyvkötet a középkor fő korszakbeosztását, a kialakuló, virágzó és kései feudalizmus periódusait.«A problémát a vita valóban nem általános, elvi formában vetette fel (s ez egész sor félreértés forrásává lett), lényegileg azonban a hozzászólások nagyrésze éppen a feudalizmus »kialakulásának« periódusával, annak tartalmával és határaival foglalkozott. A tankönyv szövege a 900-tól 1061-ig tartó korszakot nevezi a feudalizmus »kialakulási« idejének s ezt a prefeudális korszakkal azonosítja, melynek tudvalevőleg aiz a főismérve, hogy akkor »a parasztok még nem voltak jobbággyá téve«. Lederer Emma külön is hangsúlyozza, hogy ez az időszak a »feudalizmus előtti korszakhoz tartozik«. Győrffy György ezt a periodizációt elfogadhatatlannak találta, mert szerinte az államalapítás korának társadalma már kialakult feudális osztálytársadalom, mely alapvetően különbözik a kalandozások korának valóban »prefeudális« társadalmától, viszont nem tér el döntően a XI. század második felének viszonyaitól. Szerinte a szerző azért tette olyan későre a feudalizmus kialakulását, mert már a honfoglaló magyarok általános társadalmi fejlettségi fokát is a valóságosnál alacsonyabbnak tételezi fel. A magyarokkal a honfoglalást megelőzően együttélt, hasonló szervezetű népek viszonylag magasszínvonalú földművelésének, valamint török eredetű »eke« szavunknak alapján Győrffy György és László Gyula kétségbevonták Lederer Emmának azt az állítását, hogy a honfoglalók csak a kapás földművelés fokáig jutottak volna el, a levédiai viszonyokban pedig Győrffy György (Molnár Erikre hivatkozva) a feudális kizsákmányolás kezdeteit látja, melyek az új hazában erőteljesen továbbfejlődtek. Molnár Erik zárszavában a vitának ezt a részét úgy értékelte, hogy »ha